A film nagyszerűségét a címe is sejteti. Egyszerű letisztultsággal csupán a két főszereplő vezetéknevei: Borg/McEnroe. Az idősebb generáció valószínűleg emlékezhet az eredeti tenisz döntőre is, amely 1980-ban Wimbledonban volt. Ám ugyanolyan izgalmas tud lenni a történet annak is, aki nem ismeri a teniszt vagy a két játékost. Filmanalízisünk.
A cikkben szó esik a film részleteiről, úgynevezett spoilereket tartalmaz!
A filmek, amelyek valamilyen megtörtént eseményt szeretnének lefesteni, kezdenek új szintre lépni. Egyáltalán nincs dokumentumfilm „szaguk” a történet és a színészi játék magával ragadó. Ha bokszmeccsről lenne szó, a kék sarokban állna Björn Borg, a 24 éves, svéd származású teniszcsillag, aki ekkora már kilenc Grand Slamet (öt Roland Garrost és négy Wimbledont) nyert, jelenleg pedig az ötödik győzelmére készül. A piros sarokban pedig John McEnroe, a 21 éves amerikai srác, aki épp most tör világhírnévre, és szeretné megnyerni első fontosabb kupáját.
Beszédes becenevet kapott a két sztár. Borg, a Jéghegy, McEnroe pedig a Szuperkölyök. A film tökéletesen van felépítve, ahogy haladunk a döntő pillanatáig, sorban tekintünk vissza a két fiú gyerekkorába. A látszólag két teljesen ellentétes karakter a film végére egymás indigói lesznek. A jelenben McEnroe haragos beszólásairól, dühkitöréseiről híres, pedig gyerekkorában kitűnő illemű gyerek volt, aki az iskolában is jeleskedett. Ezzel szemben Borg jelenleg semmilyen érzelmet nem mutató játékos, az elegáns teniszező mintapéldája, aki viszont gyerekként kezelhetetlen volt, és még fel is függesztették sportszerűtlen viselkedéséért. Ütőket dobált és üvöltözött, szinte ugyanúgy, mint a jelenben a 21 éves McEnroe.
Borg szerencséje az volt, hogy Lennart Bergelin, a svéd Davis-kupa csapatkapitánya felfigyelt rá és felkarolta. Első Davis-kupa meccse előtt Bergelin azt tanácsolta Borgnak, aki ekkor még csak 15 éves volt: „Ígérd meg, hogy soha többet nem mutatsz egy szemernyi érzelmet sem. Tartsd bent a gőzt, mint a kuktafazék, és zárj ki minden mást, mintha nem is létezne! Mindazt a dühöt, félelmet és pánikot, amit belül érzel, vidd bele minden mozdulatba, minden egyes ütésedbe. Játssz úgy a következő meccsen, mintha minden meccs egyetlen labdamenet lenne. Mindig csak egyetlen labdamenet, amit meg kell nyerni.”
Borg megfogadta edzője tanácsát, talán túlságosan is. Már a film elején láthatjuk, hogy 24 éves korára szinte teljesen kiégett érzelmileg. Még saját menyasszonyával szemben is elhidegültnek, érzelemmentesnek tűnik, aki mindvégig mellette áll. Hatalmas nyomás nehezedik rá hírneve miatt. Nem tud úgy kilépni az utcára, hogy ne ismernék fel. Mindenki elvárja tőle, hogy nyerjen, hiszen eddig veretlen volt. Borg fél a nagy döntőtől. Elmondás szerint az emberek nem a sok győzelmére, hanem az egyetlen vereségére emlékeznének majd, ha elveszíti a döntőt. Gyerekkora óta az élteti, hogy híres teniszező legyen, és mindig nyerjen. Most viszont, hogy elérte ezt a csodálatos teljesítményt, nem tud mit kezdeni a helyzettel. Sportolóként elérte a maximumot, mégsem érzi magát teljesnek legbelül.
Érdekes jelenet, amikor egy francia kávézóba betérve azt hiszi, végre nem ismerte fel a pultos. Nem a saját nevén mutatkozik be, és azt mondja, villanyszerelőként dolgozik. Korábbi sportpszichológiai cikkünk foglalkozik a duális karrier fogalmával, ami arról szól, hogy sportolóként nagyon fontos, hogy más pályán, más helyzetben is el tudjuk képzelni magunkat, fel tudjunk készülni a jövőre. Hiszen idővel kiöregedhetünk vagy hirtelen lesérülhetünk, amelyek komoly érzelmi következményekkel járhatnak, ha nem vagyunk felkészülve rá. Borg egyébként a következő évben, 26 évesen vonult vissza a sportolói pályától, két döntő meccs elvesztése után. (Nem, nem a villanyszerelői pályára lépett.) McEnroe szárnyalása pedig ekkor kezdődött, felült Borg trónjára és összesen 170 héten át vezette a világranglistát, ami Borgnak 109 hétig sikerült.
Pszichológiai szempontból nagyon szép „tanmese” a két fiú gyermekkora. A film alapján mindkettőjüknek meg kellett küzdenie azért, hogy teniszezhessen. A szülők McEnroet más pályára szánták volna, Borg pedig fiatalon elkerült a szülői háztól, és edzőjével Stockholmba költözött. Mindkettejük édesapja elég autoriter, vagyis tekintélyelvű jellemként volt ábrázolva, amely valószínűleg nehezítette őket az egészséges fejlődésben. Borgot gyermekkorában többször megalázták csapattársai és edzői, McEnroet pedig a jelenben nem tudják elfogadni viselkedése miatt. Ezek a sérelmek a filmet végigkísérik, és virágszerűen bontakoztatják ki a fiúk jellemrajzait.
A film végére Borgban megjelenik a nyugodtság, valamint menyasszonya iránti érzelmei. McEnroe pedig először a Borg elleni meccsen visszafogottan és higgadtan játszik, amellyel belopja magát a közönség szívébe. Így sportpszichológiailag és filmesztéta szemmel is nagyon izgalmas film a Borg vs. McEnroe.
Ezen a filmen kívül nemrég McEnroe pályafutásáról is készült egy dokumentumfilm.
Ezen a linken az eredeti wimbledoni döntőről láthattok egy összefoglalást.
https://www.youtube.com/watch?v=gBdYKB8Psf4
