Igen nagy népszerűségnek örvend a pszichológián belül a kriminálpszichológia, sokan mégis téves képet alkotnak erről a sokszor misztikus tudományágról. Cikkünkben szó esik a kialakulásáról és arról is, hogy tulajdonképpen mit is értünk ez alatt a szó alatt. Mindezeken túl megpróbáljuk röviden bemutatni, hogy ez a mára hatalmassá váló tudásanyag hol, milyen területeken kamatoztatható a legjobban.

Maga a bűnözés komplex társadalmi jelenség, amelyet gazdasági, kulturális, szociológiai, pszichológiai és részben biológiai tényezők együttesen határoznak meg. Pszichológiai vetületének rendszeres tudományos kutatása a 19. század utolsó harmadában kezdődött meg.

„Nincs kriminálpszichológia? Akkor csinálunk!”

A törvény megsértésének pszichológiai vonatkozásaival foglalkozó lélektani területnek többféle elnevezése is létezik, melyek közül Magyarországon és a közép-európai régió nagy részében a kriminálpszichológia kifejezés honosodott meg. A nyugati, elsősorban angolszász országokban a jogpszichológia és forenzikus pszichológia megnevezések terjedtek el, ám ezekkel is egyre gyakrabban találkozhatunk a hazai szakirodalomban.

Maga a kriminálpszichológia csak a huszadik század második felében vált általánosan elismert, önálló pszichológiai szakágazattá.

Viszonylag késői önállósulásának oka elsősorban tárgyának bonyolultságában rejlik. Mindezek miatt a modern kriminálpszichológia csak a természet- és társadalomtudományok gyors ütemű fejlődése révén valósulhatott meg, hiszen kutatásaiban ezeknek az alaptudományoknak az eredményeire támaszkodik.

A forenzikus és a kriminálpszichológia megnevezéseket gyakran egymás szinonimájaként használják, ám van különbség a két terület között.

„Nehéz...nagyon nehéz!”  

A szakma hazai képviselői körében napjainkban is Popper Péter meghatározása az elfogadott, amely szerint

„a kriminálpszichológia olyan alkalmazott lélektani tudományág, amely a bűnelkövető, a bűncselekmény és a bűnözés elleni harc pszichológiai problémáival foglalkozik".

Belső tagozódására és a tudományok rendszerében elfoglalt helyére vonatkozóan számos szerző munkája ismert, melyek több vonatkozásban is eltérnek egymástól. Popper Péter alapján az alábbi ágazatokat különböztetjük meg a kriminálpszichológián belül:

  • kriminalisztikai pszichológia, amely a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás eljárásaival;

  • kriminológiai pszichológia, amely a bűnözés egyéni pszichológiai és társadalom-lélektani vetületeivel, és;

  • büntetés-végrehajtási vagy börtönpszichológia, amely a szabadságvesztés pszichés vonatkozásaival, valamint a rehabilitáció és a reszocializáció lélektani kérdéseivel foglalkozik.

Hegedűs és Ivaskevics (2016) kutatása alapján a büntetés-végrehajtásban dolgozók fontosnak tartják a reintegrációs esélyek javítását.

„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”

Magyarországon a kriminálpszichológia fejlődése viszonylag későn indult meg, és jelentős pozíciókat a mai napig sem sikerült kivívnia magának. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a sajátos történelmi események hatására a nyugati országokétól merőben eltérő mederben folyt a politikai, gazdasági és társadalmi élet. Ennek hatására egy ideig bizonyos tudományok, így a például kriminológia és a pszichológia is háttérbe szorultak. A jellegzetes történelmi, társadalmi és ideológiai tényezőkkel magyarázható az is, hogy a hazai kriminológiai gondolkodásban a mai napig a szociológiai szemlélet dominál, háttérbe szorítva a pszichológiai megközelítést. 

„De fogsz te még nagyot csodálkozni!”

A ’90-es évek eleje fordulópontot jelentett világszinten a kriminálpszichológiában. A rendszerváltás instabillá tette Kelet-Közép-Európa gazdaságát, valamint több terror- és maffiaszervezet is megerősödött a világon. Ezek a drámai változások a bűnözés területén is megmutatkoztak. Egyrészt megsokszorozódott a bűncselekmények száma, másrészt erőszakosabbá és szervezettebbé váltak az elkövetők.

Talán néhányan emlékeznek, hogy erre az évtizedre tehető az Aranykéz utcai robbantás vagy a Prisztás-gyilkosság is.

Érhető tehát, hogy minden olyan tudomány fontossá vált, amely kompetens ezen a területen. Ilyen volt többek között a kriminálpszichológia is, amelynek fokozatosan alakult ki alkalmazhatósági területe.

  • Kriminálpolitika

E területen az egyik legmarkánsabb eredmény az úgynevezett rehabilitációs szemlélet elfogadtatása volt. 1990-ben Andrews és munkatársai meggyőzően bizonyították, hogy a büntetőszankciók önmagukban nem képesek csökkenteni a bűnbe való visszaesést. Ez csak akkor valósulhat meg, ha különféle tréningeket, terápiákat, rehabilitációs technikákat alkalmaznak a börtönök falain belül.

  • Törvényhozás

Az előbbi területen bekövetkező változások megjelentek a törvényhozásban is. Nagy előrelépés volt annak idején a videotechnológia alkalmazásának elfogadtatása az igazságszolgáltatásban fiatalkorú sértettek esetében. Davies és munkatársai (1998) kísérleteikkel bebizonyították, hogy ha egy sértett nem jelenik meg közvetlenül a bíróság előtt, hanem videón keresztül hallgatják a tanúvallomást, az ugyanolyan erejű bizonyítékként szolgálhat. Egy fiatalkorú sértett számára hatalmas traumát jelenthet az események újbóli felidézése, ezért ez mindenképpen előrelépésnek számított. Ennek kiterjesztéseként később azt is bevezették, hogy a gyermek sértettet csak egyszer hallgatja ki egy rendőrtiszt egy szociális munkás jelenlétében.

A kriminálpszichológusok sokat tanultak a kognitív pszichológusoktól, akiknek kognitív interjú módszerét köszönhetjük. Ezzel a módszerrel kétszer annyi és pontosabb információ nyerhető a kihallgatott személyektől.

  • Kutatás, elmélet

Az elmúlt évtizedekben hihetetlen mértékben megnőtt a kutatások és publikációk száma a kriminálpszichológia területén. David Farrington például több száz fiút vizsgált meg egy éveken át tartó kutatás keretein belül, melynek során a bűnelkövetésre ható külső és belső tényezőket térképezték fel, majd felvázolták az antiszociális személyiség modelljét. Elméletének erőssége, hogy komplex, nemcsak személyiségvonásokat, hanem öröklött, biológiai környezeti szociálpszichológiai tényezőket ötvöz egybe, és nagy jelentőséget tulajdonít a szocializációnak.

  • Gyakorlat

Ez a legszélesebb és leggazdagabb terület itthon és külföldön egyaránt. A nyomozás területén népszerű a profilalkotás, illetve a kihallgatások terén is hasznos a kriminálpszichológia tudásanyaga. Fontos, hogy a sértett vagy tanú mit és hogyan él át a cselekmény során, ezt hogyan kódolja és tárolja az emlékezetében, valamint az is, hogy a kihallgató milyen technikákkal próbálja meg előhívni ezeket az emlékeket. Ezek mind a pszichológia kompetenciájába tartoznak. Akit komolyabban érdekel a terület, érdemes a pszichológia mellett a kriminológia mesterképzést is elvégeznie.  

Felhasznált szakirodalom: Boros, J. (2003). A bűnözői profilalkotás a tanúkihallgatásig: törekvések a mai kriminálpszichológiában. Magyar Pszichológiai Szemle, 58(2). Boros, J. (2004). Jogpszichológia és kriminálpszichológia. Belügyi Szemle, 52(6), 5-19. Popper, P. (2014). A kriminalitásig súlyosbodó személyiségzavarok pszichikai tényezőinek vizsgálata. Saxum Kiadó.