Vajon milyen tényezők befolyásolhatják, hogy stresszhatás esetén hogyan reagálunk? Függhet-e az egyéni szorongásszinttől a motiváció mértéke? Svájci kutatók erre a kérdésre keresték a választ. Az alábbi cikkben egy erre irányuló vizsgálat eredményei kerülnek bemutatásra.

Közismert tény, hogy az emberek általában különböző módon reagálnak a stresszre. Egy svájci kutatócsoport egy tanulmány keretében vizsgálta a stressz és a motiváció lehetséges összefüggéseit. A kutatás során megállapították, hogy erős stresszhatást követően a célok elérésére érdekében tett erőfeszítéseket, illetve az erre irányuló motivációt az egyén szorongásszintje jelentősen meghatározza.

A vizsgálatot patkányokon végezték. Úgy találták, hogy míg a stressz az alacsony szorongásszinttel rendelkező állatokat fizikai erőfeszítésre motiválta, addig a magasabb szorongásszintű állatoknál ez minimalizálta az erőfeszítésre való képességet. Ezen viselkedésbeli különbségek hátterében hormonális mechanizmusok állhatnak, egész pontosan a kortikotropin-felszabadító hormon 1. receptora (CRHR1), amelyet a ventrális tegmentális terület (VTA) bocsájt ki – ez az agyi régió jelentős szerepet játszik a motiváció szabályozásában.

A tanulmány kimutatta, hogy ezen receptorok kifejeződése közvetlen kapcsolatban áll a patkányok szorongásszintjével, aminek szoros következménye a neurális aktivitás változása, ez pedig a motiváció fokozódásához vagy csökkenéséhez vezet.

Ezen eredmények segítenek megmagyarázni a stresszre való fogékonyság egyéni különbségeit is.

A stressznek való kitettség természetes fiziológiai és agyi válaszok egy csoportját aktiválja, amelyek a fenyegető vagy veszélyesnek ítélt helyzetekkel való szembenézéshez szükséges viselkedésbeli változásokat „finomhangolják” – ilyen az „üss vagy fuss” reakció, amely egy potenciálisan fenyegető helyzettel való szembesülés esetén jelenik meg.

Az intenzív vagy ismétlődő stresszhelyzeteknek való kitettség káros hatásokkal is járhat, és olyan mentális problémákat válthat ki, amelyek a motiváció számottevő változását eredményezik – ilyen például a depresszió.

A stresszhatások és a motivációval kapcsolatos vizsgálatok eddig ellentmondásos eredményeket produkáltak. Egyes tanulmányok azt találták, hogy a stressz a motiváció csökkenését okozza, míg mások a teljesítmény javulását állapították meg. A jelen tanulmány azt vizsgálta, hogy ezek az ellentmondásos eredmények visszavezethetőek-e az egyéni személyiségjegyek eltéréseire, mint például a vonásszorongás, amely kulcsfontosságú moderátornak bizonyult az akut stressz tanulásra és szociális viselkedésre gyakorolt hatásában. Emellett arra is kíváncsiak voltak, hogy stresszhelyzet esetén a vonásszorongás kedvezően vagy gátlóan hat-e a motivációra.

A szorongás befolyásolja a motivációt

Az emberekhez hasonlóan a patkányok is rendelkeznek többé-kevésbé vonásszorongással. A kutatók ezt a természetes egyedi variációt vették alapul – kiválasztottak egy nagyon szorongó patkányokból álló csoportot és egy másik csoportot, amely alacsony szorongásszinttel rendelkezett.

A patkányokat először egy kar megnyomásával járó feladatra tanították meg, ami által jutalomfalatot szerezhettek. Ezután az alanyok két csoportját stresszpróbának vetették alá, amely abból állt, hogy az állatokat egy magasított emelvényre tették, ahonnan negyedórán keresztül nem tudtak elmenekülni. Közvetlenül ezután tesztelték a motivációjukat azáltal, hogy minden alkalommal nehezebbé tették a kar aktiválását.

Eredményeik szerint, az erősen szorongó patkányoknak az egyenletes teljesítmény fenntartására való képessége lényegesen alacsonyabbnak bizonyult, mint a kevésbé szorongó egyedeké.

Az akaraterő mechanizmusa

Az újonnan szerzett információkat felhasználva a kutatók ezután a mögöttes mechanizmusokat kezdték vizsgálni. A két patkánypopuláció genetikai elemzése révén megállapították, hogy a CRHR1 receptor kifejeződése jelentősen különbözött a magas szorongással és az alacsony szorongással rendelkező patkányok között.

Amikor az állatok stresszhatásnak vannak kitéve, ez a receptor aktiválódik, és befolyásolja a ventrális tegmentális terület (VTA) aktivitását, mely agyi régió a motiváció szabályozásában játszik szerepet. A CRHR1 magasabb szintje lehet a magyarázata annak, hogy a kevésbé szorongó patkányok, stresszhatást követően miért teljesítenek jobban.

Eredményeik ellenőrzésére a kutatók genetikai és farmakológiai módszereket alkalmaztak, vizsgálva a receptor gátlási és aktiválási tulajdonságait. Függetlenül attól, hogy a kísérletet egereken vagy patkányokon végezték, az eredmények összhangban voltak a következtetéssel, miszerint a stresszhatás alatti motiváció a szorongás szintjének megfelelően ellentétes irányba mozog.

Az egyediség kérdése

Ha tehát a szorongást vonásnak tekintjük, a személyiség sokfélesége tükrözheti a viselkedés sokféleségét is, különös tekintettel az akaraterőre és a motivációra. A kutatás fő szándéka volt ezen egyéni különbségeket, a sokszínűség kérdését vizsgálni.

Ezek az eredmények a későbbiekben ígéretesek lehetnek akár a depresszió kezelésében is, különös tekintettel a gyógyszerfejlesztésre. Az egyéni szorongásjellemzők figyelembevétele által átfogóbb képet nyerhetünk a viselkedésről és a teljesítményről. Ez segítséget nyújthat olyan klinikai vizsgálatok kidolgozásához, amelyek jobban összpontosítanak a genetikai profilokra és az egyének szorongásbeli variabilitására, ezáltal is növelve a sikeres kezelés eshetőségét.

Cikkünk a NeuroScience News cikkének fordítása alapján készült: https://neurosciencenews.com/motivation-anxiety-20241/