Unod már az otthoni munkát? Csúnyán néznek a pincérek, hogy egy cappuccino mellett vezényelsz le egy egész projektet? Nincs kivel megosztanod munkával kapcsolatos ötleteid? Neked találták ki a „co-working” tereket! Füzi és munkatársainak (2014) tanulmánya mentén körbejárjuk, mit értünk „co-working” alatt, és vajon hogyan néz ki egy ösztönző munkakörnyezet.
Előző cikkünkben az innováció és a társas háló egymást segítő kapcsolatát vizsgáltuk. E reláció mentén érdemes megemlíteni a co-working tér fogalmát, mely alapvető lehet az inspiráló közeg megteremtésében.
Mi az a co-working tér?
Co-working térnek nevezzük hagyományos értelemben véve azt a munkahelyi elrendeződést, melyben egymástól független, különböző tapasztalatokkal, tudással és képességekkel rendelkező személyek egy közös légtérben dolgoznak, támogatva a lehetőségét az összeadódott ismeretekből származó, jövedelmező és formabontó ötletek születésének.
Miről is van szó pontosan? Olyan irodákat kell elképzelni, ahol a szabadúszók asztalt/helyet bérelhetnek maguknak egy közös, nyitott helyiségben, ahol ismeretlen munkavállalókkal dolgozhatnak együtt.
Elsőre talán idegenkedünk ettől a felállástól, de fontos megemlíteni, hogy a jelenleg is zajló „irodai evolúció” nemcsak a rugalmasabb időbeosztásra, valamint a „home office" elterjedésére (otthonról végzett munka) volt hatással, de a teljes irodai munka koncepcióját átfogalmazta.
Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek saját, jól elszeparált irodáikban végezték munkájukat, ha pedig szükségük volt egymás segítségére, átmentek a szomszédos szobába.Napjainkban azonban egyre gyakoribbak az
egy légterű, nyitott irodaelrendezések,
ahol a munkavállalók közel ülnek egymáshoz, nincs fallal jól elszeparált szabad terük, így a kommunikáció és a folyamatos interakció kulcs jellemzőjévé vált a munkának.
Mindez honnan ered?
2005-ben Brad Neuberg indította el a co-working mozgalmat. A 2008-as gazdasági világválság kedvező volt az addigra már több helyen megnyílt co-working tereknek, hiszen sokan munkanélküliekké váltak, így a szabadúszó létforma egyre népszerűsödött. A cégek a co-working helyekkel próbáltak csökkenteni kiadásaikon. Az irodai munka fogalmának jelentésváltozását segítette az ICT (internet communication technologies) folyamatos fejlődése, lehetővé téve, hogy a személyes kapcsolatok helyett a virtuális világban gyorsabban és kényelmesebben intézhessük munkaügyeinket.
Mindez hozzásegítette a vállalatokat a szemléletmód drasztikus megváltozásához. A vezetők ráébredtek, hogy
az innováció és a kreativitás virágzásához nélkülözhetetlen az együttműködés,
hiszen minél színesebb egy csoport, annál nagyobb az esélye, hogy ismereteiket, nézeteiket ütköztetve valamilyen áttörő ötlettel állnak elő.
Co-working 5 fő értéke
A kreativitás előmozdításában lehet a cégek segítségére a co-working szemlélet, melyet az alábbi 5 fő értékkel írhatunk le:
- Együttműködés: arra való hajlandóságunk, hogy kooperálva másokkal közös értékeket hozzunk létre
- Közösség: közös célok, immateriális javak szem előtt tartása
- Fenntarthatóság: ökológiai lábnyom csökkentése
- Nyitottság: ötletek, információk, humán erőforrás szabad áramlása
- Hozzáférhetőség: financiális, fizikai elérhetőség, diverzitás
Ezeket a jellemzőket szem előtt tartva lehetőségünk nyílik olyan kreatív terek kialakítására, melyek ösztönzőleg hatnak a munkavállalókra. Nem elhanyagolható ugyanakkor, hogy míg egyesek szeretnek (és tudnak) csapatban működni, mások igénylik a saját teret. Ebből kifolyólag
a munkakörnyezetet érdemes úgy értelmezni, mint egy sajátságos humán ökoszisztémát,
melynek keretei között a szociális és kulturális faktoroknak is helyet kell szorítani.
A különböző elrendezések rangsorolásakor éppen ezért szem előtt kell tartanunk 3 fő szempontot: a közelség, a személyesség és a hozzájárulás dimenzióit. Fayard és Weeks (2011) szerint a leghatékonyabb terek összehozzák az embereket, ledöntik köztük a láthatatlan falakat, ugyanakkor kellő privát szférát is biztosítanak. Erősítik a bizalmat, felszólalásra buzdítanak, és egyfajta egyensúlyt teremtenek az elrugaszkodott ötletek, valamint a reális kivitelezés között.
Miért nehéz ezt megvalósítani?
Sok vállalat küzd azzal, hogy szervezetükben a különböző részlegek elszeparáltan működnek. Nincs alapvető kommunikáció, információáramlás. Ezek a részlegek önmagunkban is kisebb-nagyobb munkacsoportokra bomlanak, különböző feladatokon dolgoznak, így az együttműködés nem valósítható meg. Egy ilyen felállásban a nyitott légterű iroda akár hátráltathatja is a munkavégzést. Hiszen kinek kellemes, ha a mellette lévő asztalnál valaki egész nap telefonál, míg ő a havi bérszámfejtést végzi?
A profitorientált cégek oldaláról nézve pedig egy teljes irodai átstrukturálás óriási befektetést hozna magával, melyet a piaci verseny őrült tempójában nem sokan engedhetnek meg maguknak.
Mit lehet akkor tenni?
Sok szervezet alternatív kerülőutakon próbálja ösztönözni munkavállalóit. Egyes cégeknél szerződésbe van foglalva, hogy a napi munkaidő 20%-át kötelező szocializációra, csapatépítő tevékenységekre fordítani. Máshol a munkaidő egy részét saját magunk által kiválasztott (vagy akár kitalált) projektekre fordíthatjuk.
A fizikai környezetet segítségül hívva támogathatjuk az ilyen megmozdulásokat. A közösségi terek, teakonyhák, inspiráló közegek kialakítása előmozdíthatja a munkavállalók informális találkozását, ötleteik megosztását, egymás támogatását. Jó példa erre a LEGO híres Innovációs terme, ahová az új termékek születését köthetjük. A szoba mentes mindenféle márkáktól és befolyásoló tényezőktől (cég színei, jellemző termékei), így lehetővé teszi a gondolatok szabad áramlását.
Láthatjuk, hogy az alternatív munkavégzés számos lehetőséget nyújt, melyek kisebb-nagyobb befektetésekkel elősegíthetik az innovációt.
Érdemes tehát megfontolnunk, ki mellé ülünk holnap az irodában, hol kapjuk elő laptopunkat a „napi nyolc órára”!
