„Habár egyre több gyerekre használjuk a diszlexia kifejezést, az esetek döntő többségében ennél mélyebb problémák állnak az olvasási zavar hátterében” – állítja Dr. Donauer Nándor, aki a Budai Gyermekkórház Epilepszia-neurológiai szakambulanciáján neuropszichológusként a gyermekek fejlesztésével foglalkozik. Interjúnk első felében kifejti mi számít valódi diszlexiának, illetve kiderül az is, hogy az olvasási zavar minden esetben fejleszthető-e.
Milyen problémákkal keresik meg leggyakrabban a szülők?
Mondhatjuk, hogy általában olyan részképességzavaros gyerekekkel dolgozom, akik még pluszban epilepsziával élők is. Ide tartoznak a figyelemzavaros, hiperaktív és disz-es gyerekek, így a diszlexiások is. A hivatalos papírral érkező szülők gyerekeiről sok esetben kiderül, hogy a tanulási nehezítettség hátterében nem a diszlexia áll. 20-25 éve a szakmában dolgozva azt kell mondanom, hogy 100 gyerekből 85-nek csak olvasási nehezítettsége van. Tehát
a többség igazából nem diszlexiás.
Mit értünk diszlexia és mit olvasási nehezítettség alatt?
Vegyük először a klasszikus esetet, a diszlexiát. A diszlexiások olyan normális IQ övezetbe tartozó gyerekek, akiknek nincs gondjuk se számolással, se más iskolában használt képességükkel, csak mintegy lyuk-deficitként, az olvasással van probléma. Ennek oka lehet az úgynevezett mély diszlexia, ahol az olvasott szöveg fejben történő átalakításával van gond.
Az olvasás zavara mögött azonban ennél sokkal alapvetőbb problémák is állhatnak. Úgy kell elképzelni a potenciális problémákat, mint egy piramist, aminek a tetején a valódi diszlexia található. A diszlexiát illetően csak a jéghegy csúcsát látjuk. Nem csak hogy sokkal mélyebben is lehetnek problémák, de ezekből jellemzően jóval több is van. Mivel ezek a felszínen nagyon hasonlítanak a valódi diszlexiára, ezért elkülönítésükhöz szakember kell. Az olvasási hibák minőségi elemzéséből meg tudom állapítani, hogy a gyereknek milyen szinten vannak nehézségei.
Lehet gond a legalapvetőbb folyamatokkal is, ahol még semmiféle betű nem szerepel. Ez az észlelés, a térészlelés, a téri figyelem, és a figyelem téri mozgatásának szintje. Ezeket a képességeket mozgásos alapon lehet beérlelni. A betű csak ezután jön. Ezt mindenek előtt meg kell tanulni felismerni, majd, ha ez már automatikus, következhet a szöveg.
Miért fontos elkülöníteni a kettőt egymástól?
A sikeres olvasáshoz nagyjából 70 miliszekundumos nagyságrenddel kellene a grafoelemeket helyesen észlelni. A diszlexiában vagy olvasási nehezítettségben szenvedő gyerekeknek ehhez 150-200 miliszekundumra van szüksége a betűfelismeréshez. Úgy kell ezt elképzelni, mint az artistákat a cirkuszban: elég néhány tizedmásodperc késés, és borul a mutatvány.
Ahhoz, hogy a betűfelismerésre fordított idő csökkenjen,
célzott fejlesztésre van szükség.
Azért van ez az aprólékoskodás, mert az esetek többségében nem csak a magasabb kognitív folyamatok érintettek. A fejlesztő pedagógus addig hiába ösztökéli a gyereket a foglalkozáson, amíg az elemi téri észlelési folyamatok nem elég fejlettek. Szegény pedagógusok úgy akarják helyrehozni a diszlexiával és olvasási nehezítettséggel kínlódó gyerekeket, mint az egyszerű ember, aki a házat felülről akarja építeni.
A valódi diszlexiások is fejleszthetőek?
Igen. A súlyos, vagy mély diszlexiás gyerekeket is lehet fejleszteni, de ezt a folyamatot mindig mozgásalapon kell elkezdeni. A legnehezebb egy 15-16 éves tényleg súlyos diszlexiás kamasz önbizalmát visszaadni, de erre is volt már példa. Neki a fejlődéshez először Tai Chi-zni kellett elmenni, amiről nem volt egyszerű meggyőzni, de sikerült, és mára kezdi magát utolérni.
Ez alapján a fejlesztésen túl szükség van pszichés támogatásra is…
Igen, mivel Magyarországon a legtöbb deficittel rendelkező gyerek viszonylag későn jut el szakemberhez. Eddigre általában kifejlődik egy averzió az olvasás felé, ezért én csak akkor tudok jól működni, ha ezt tudom oldani benne. Ilyenek a nagyon egyszerű dolgok, például a Times New Roman helyett, a nagyobb, Helvetica betűtípus használata. A szorongást már a legkisebb sikerélmény is oldhatja. Az itteni játékos foglalkozás alatt a gyerek maga jön rá, hogy sokkal jobban tud olvasni, mint azt korábban a környezete közvetítette neki.
Interjúnk második felében megtudhatják mit lehet szülőként otthon tenni a diszlexia megelőzése, felismerése vagy a gyerekek fejlesztése érdekében.
