Interjúnk első felében megtudtuk, hogy az olvasás zavara mögött az esetek 85%-ban nem valódi diszlexia, hanem olvasási nehezítettség áll. A Budai Gyermekkórházban neuropszichológusként dolgozó szakember legfontosabb üzenete mégis az volt, hogy az olvasás minden esetben fejleszthető megfelelő szakértő segítségével. A folytatásból kiderül, mit lehet szülőként otthon tenni a diszlexia megelőzése, felismerése vagy a gyerekek fejlesztése érdekében.

Szó volt róla korábban, hogy mint sok minden mást, a diszlexiát is jó minél előbb elkezdeni kezelni. Mikortól kell a szülőknek elkezdeni figyelni a diszlexia jeleit?

Első osztályban még türelmesnek kell lenni, nagyon sok minden múlik ugyanis az iskolarendszeren és az ott támasztott elvárásokon. Második-harmadik osztályban jelenthető ki, hogy valóban van gondja a gyereknek az olvasással. Ennek ellenére már a másodikos korban elkezdett fejlesztés is megkésettnek számít.

Hogy lehet ez?

A diszlexia a kultúra miatt számít a jéghegy csúcsának. Ha az óvodában valaki elbotlik a saját lábában azzal szemben nagyon ráhagyó az attitűdünk. Megnyugtatjuk magunkat, hogy majd kinövi, majd megérik még. Viszont arról meg vagyunk győződve, hogy egy másodikos gyereknek már olvasni kell, és ebből sokkal kevésbé vagyunk hajlandók engedni. Ezért van az, hogy alapvető fejlődési hiányosságokkal csak második osztályban, az olvasás kapcsán szembesülünk.

A jeleket sokkal korábban el kell kezdeni figyelni.

Mik a jelek?

Jelnek számít, ha a születés körül komplikációk jelentkeztek, ha bármi gond volt a gyerek mozgásával vagy mozgásfejlődésével, ha a családban halmozottan vannak balkezesek, ha a gyerek későn kezd el beszélni, vagy bármilyen logopédiai problémája van. Ezek mind figyelmeztető jelek, hogy a szülőnek rajta kell tartani a szemét a verbális modalitás fejlesztésén.

Mit lehet ezért otthon tenni?

A XXI. században nagyon előtérbe került a vizuális modalitás. Sokszor az a legnagyobb baj, hogy a gyerekek nem tanulják meg a képi ingereket szavakká alakítani. Gyakran 60 hétköznapi tárgy megnevezése is nehézséget jelenthet. Nem azért, mert nem tudják a szavakat, hanem mert nem érik el őket a passzív szókincsből. Ezért van az, hogy a gyerek, bár normális és értelmes, mégis képes ugyanazt a filmet ezerszer megnézni. Ennek ellenére, ha megkérdezik, nem tud beszámolni róla, mit látott. Nagy felkiáltójel kell legyen, ha a szülő azt látja, hogy a gyereknek nincs aktív szókincse.

Persze, nézhet filmet, nem erről van szó, de be kell vezetni, hogy a látottakat később elmeséli. Innen láthatja aztán a szülő, hol is tart gyermeke felfogóképessége. Emellett fontos még otthon beiktatni a napközben velünk történtek elmesélésére. Itt mentálhigiénésen is nagy gondok vannak, de

nem a vizuális kultúrával van baj, hanem a mértékével.

Van még valami fontos üzenete a szülők felé?

A leendő szülők felé van.  A legutolsó megfigyelések és kutatások egyre pontosabban világítanak rá, hogy a baba méhen belüli életére milyen örök életre szóló hatással van az anyát ért stressz és feszültség, nem is beszélve az életmódról. A stresszhez hasonló veszélyeztető tényezők hormonális és genetikai szinten egyaránt változásokat indítanak el a babában. Attól függően, hogy mikor jelentkeztek a káros hatások, jelenik meg később a figyelemzavaros, a hiperaktív, a figyelemhiányos vagy a diszes kognitív tünetegyüttes. Ilyen értelemben már nyugodtan beszélhetünk az epigenetikai hatások mellett - a magzat esetében - progenetikai hatásokról is.

A kismamáknak a kilenc hónap alatt  már a harmonikus életre, kiegyensúlyozott érzelmi állapotra és sokkal egészségesebb életvitel kialakítására kellene törekedniük.