Állsz a félcső tetején, majd nagy sebességgel nekiiramodsz. Ráugrasz a deszkára és elindulsz a lejtőn. Jön a rámpa, amire nagy lendülettel átrepülsz és azon egyensúlyozva száguldozol 4-5 méteren keresztül. Közben még a lábaddal egy trükköt is megejtesz, majd leérsz újra a földre és nagy sebességgel csúszol tovább.

A gördeszkások olyan akadályokat küzdenek le minden próbálkozásuknál, amin senki sem esne el szívesen. Nem akarnánk rosszul landolni, mert recsegne nyakunk-lábunk. Elég csonttörő mutatványnak tűnik minden egyes próbálkozásuk, ők mégis szenvedéllyel csinálják ezt.

Hatalmas veszély ekkora sebességgel egy instabil deszkán száguldozni. Még a legalapvetőbb trükk, az ollie is rengeteg veszélyt rejt magában. Pedig az ollie elengedhetetlen az eszköztárukból, mert lendületből kell pattintani a hátsó részét a deszkának, ami ennek következtében a levegőbe emeli azt. Tényleg nem könnyű mozdulat az elején, de később szinte minden trükknek ez képezi alapját. Ettől függetlenül, minden kezdet nehéz, mégsem tartozik ez a műfaj a legveszélyesebb sportágak közé.

Egy amerikai tanulmány szerint a kerékpár, a foci vagy a kosárlabda sokkal veszélyesebb ennél.

A legtöbb sportban a verseny mindig egy másik ellenféllel egészül ki. Nem ismerjük annak erejét, technikáját, nem tudjuk, mennyire lehet veszélyes ránk nézve. A gördeszka esetében a leküzdendő akadály kiszámíthatóbb, mert nem mozog, nem támad.

Ez nem huligánkodás, hanem egy készségfejlesztő sport

A gördeszkázás sztereotípiái nem túl pozitívak a közvéleményben. A társadalom megbélyegezheti őket, mert rongálnak, huligánkodnak, pedig ha tudnák, hogy mennyi mindent tud fejleszteni! Sajnos manapság a gyerekek egyre kevésbé találkoznak olyan feladatokkal, amik fejlesztenék készségeiket. A játszótereket egyre biztonságosabbá és akadálymentesebbé alakítják. Ezt a sportot pedig nem szívesen fogadják a családi körben, arra hivatkozva, hogy tönkreteszik vele környezetüket.

Több szülő túlféltő és nem enged meg semmit gyerekének, ezzel pedig inkább árt, mint segít. Sokszor a gyerekek otthagyják a játszóteret, ki akarnak szökni, felmászni magas fákra vagy tetőkre. Keresik a veszélyt, mert kísérletezni akarnak, tapasztalni, megismerni határaikat. A biztonságos játszótértől nem válnak talpraesetté, nem tudnak ügyesedni. A gördeszka a kamaszkorban ezért is válhat érdekessé, mert pont azt a veszélyt testesíti meg, ami kimaradt az életükből.

Ebben a műfajban ki tudják élni kísérletező, kihívásokat kereső énjüket.

Ezáltal még fejlődnek, ügyesednek is, így ne piszkáljuk a deszkásokat! Bár szeretik az elismerést, de valójában belső motiváció hajtja őket, a játék kedvéért vállalják az ugrásokat. Szeretik hallani, hogy egy-egy mozdulatsor nagyon jól sikerült és menő ez a sport, ugyanakkor ha nem nézi őket senki, akkor is imádnak nekifutásból végigcsúszni a rámpán.

Deszkázni önmagunkért

Ez a látszólag veszélyes mulatság jótékony hatással van ránk: fejleszti agyműködésünket is, mivel egy-egy trükk alatt aktívan stimulálódik. Az izomzat megfelelő működése az egyensúlyért felelős agyidegek, a koncentráció és a figyelem tökéletes pontossága alapvető komponens egy sikeres mutatványhoz. Sőt, a memória is aktív, hisz a technika gyakorlásakor az is fontos szerepet játszik, segít eltárolni a sokszor elpróbált műveletet. A gyakorlatsor a hosszú távú memóriába épül be, így érdemes e szerint is gyakorolni. Nem érdemes heti egyszer 3-4 órán át egyhuzamban deszkázni, mert az inkább a rövid távú memóriában marad meg, ami hamar elfelejtődik. A kulcs a folytonosságban rejlik: napi 1 óra gyakorlás sokkal hatékonyabbá tesz bennünket, mert a rendszeresség által tovább megmarad a fejben a mozdulatsor, tehát hamarabb beépül a készségeink közé a tudás.

A bravúros deszkás trükkök gondolkodásmódunkban, hozzáállásunkban is változást produkálhatnak. Segítenek abban, hogy a személyiségünkben egy adaptív, kreatív egyénné válhassunk. Akik ebben a sportban gyűjtenek tapasztalatot, divergens észjárásukkal rengeteg problémát gyorsan és innovatívan oldanak meg.

A legfőbb gát a félelem

Itt a legnagyobb akadály a félelem leküzdése, hiszen az a sérülés elkerüléséből fakad. Mielőtt nekiiramodunk egy akadálynak, érdemes megállni egy pillanatra. A túlélés érdekében érdemes kalkulálni és az esélyeket latolgatni, hogyan fog végbemenni majd a mozdulatsor. A türelem életmentő lehet, mert itt sem, ahogy sok másik élethelyzetben sem szabad siettetni a dolgokat. Kezdetben csak sétáljuk le, majd fussuk le az akadálypályát, nézzük végig mi mindent kell megugranunk majd deszkával száguldva is a későbbiekben. Mérlegeljük, a gyakorlatban mi veszélyes, mi kevésbé, mi történhet, milyen veszélyek leselkednek ránk, milyen sérüléseket gyűjthetünk be.

A gördeszkás sérülései különösen a legelső héten szoktak bekövetkezni. Olyankor még minden mozdulat ismeretlen és beláthatatlan következményekkel jár. Idővel ismereteink és tudásunk is bővül, technikánk is egyre jobb lesz, csak várjuk ki!

Tehát fiatalnak, öregnek érdemes kicsit ráállnia a gördeszkára. Nem kell a legnagyobb rámpát megcéloznunk, elég ha csak kicsit próbálgatjuk, hogyan is gurul ez a dolog. Sokat segít agyunknak, hisz fejleszt, ugyanakkor izgalmas is. Veszélyes mutatványokkal ne akarjunk hamar előrukkolni, de érdemes gyönyörködni a tehetségekben, például Tony Hawkban. A lényeg, hogy próbálkozni kell, újra és újra. Nem szabad aggódni, csak gyakorolni, mert előbb-utóbb összejön.

https://www.youtube.com/watch?v=8Zx7fFFfPis