Csókban az igazság – érdekességek a filematológia tárházából

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk, annyiféleképpen szeretjük és űzzük a csókolózást. Mondhatni ahány ember, annyiféle csók és csókolózási preferencia. De valójában miért is szeretjük? Vagy éppen miért nem élvezzük? Van-e evolúciós haszna? Vagy csak kedvtelésből, a másik és magunk ingerléséért folytatjuk?

A csókolózás (oszkuláció) elfogadott emberi viselkedésünk, egyik legalapvetőbb társas interakciónk, bár eredete nem pontosan ismert. A csók, philema (meglepő módon) görög eredetű szó, földi szeretetet (earthly love) jelent. Lehet szexuális, kapcsolati, üdvözlő vagy éppen rituális gesztusként értelmezni. Pszichológiai szempontból olyan intenzív, szenzoros (érzékszervi érzékelésből származó) érintkezés, ami az olfaktoros (szaglás), a taktilis (tapintás) és a vizuális (látás) érzékelést egyaránt érinti.

Ebben a cikkben a csók, a csókolózás alatt két ember romantikus kapcsolatának kifejezését, és ajkaik összeérintését értjük.

A filematológia, a csóktudomány eredete és kibontakozása

A csókkal kapcsolatos kutatások már a 19. században elkezdődtek. Az 1960-as években két magyarázat született arra, hogy honnan eredeztethető a csók mint emberi viselkedés. Az egyik megközelítés az volt, hogy a főemlősök (primáták) kicsinyeinek etetése során, amikor az anya megrágja az ennivalót, és szájból szájba adja oda kölykének; a másik lehetséges magyarázat pszichoanalitikus, miszerint az újszülött csecsemő emlőszoptatása mint első „szexuális élmény” áll a csók hátterében. A modernebb, nyugati kultúrában a csók az érzelem, az intimitás eszköze két ember között. A csóknak a törzsfejlődés szempontjából is van előnye: a genetikai ellenőrzés egyik eszköze (elsősorban a nők számára). A jó csók, vagyis amikor mint mondjuk, „működik a kémia”, bizonyos genetikai összepasszolást is jelent. Ebből adódóan talán már mindnyájan tapasztaltuk, hogy a csók kimenetele kétféle lehet: szakítás vagy kapcsolatelmélyülés. Ezeknek a működésmódoknak a funkciójával foglalkozik a filematológia.

A filematológia mint tudomány 2009-ben alakult, és Wendy Hill neurológus, Helen Fisher biológiai antropológus és Gordon Gallup Jr. pszichológus nevéhez kötődik. A későbbi neurológiai vizsgálatok rámutattak ennek az egyszerű és ugyanakkor végtelenül bonyolult viselkedés háttérmechanizmusára. Mi is ez a folyamat?

Az emberi ajkakon van a legvékonyabb bőrréteg, és a legsűrűbben hálózott szenzoros idegsejtvégződés. A csók aktiválja a szenzoros idegsejtvégződéseket az ajkakon (a nyelvet és a szájat is egyben), amik összeköttetésben vannak a központi idegrendszerrel és a test más területeivel, ezzel fizikai és érzelmi választ váltanak ki. A csók hormonális változásokat is eredményez, és ezzel számos neurológiai válaszreakciót és kémiai módosulást indít el. Ezek taktilis érzékelést, intimitást, szexuális izgatottságot, közelségérzést, motiváltságot, sőt eufóriát is okozhatnak. Ez a neurofiziológiai aktiváció a párválasztásnak fontos eleme, így evolúciós haszna elengedhetetlen, a törzsfejlődés szempontjából központi jelentőségű.

A csókolózás tehát együtt jár a központi idegrendszer emelkedett működésével, az endorfin és a dopamin (ezek olyan fehérjemolekulák, amik kémiai információt szállítanak a központi idegrendszerben; előbbi csökkenti a testi-lelki fájdalomérzetet, növeli a boldogságérzetet; utóbbi serkentő a szervezetre) fokozott termelődésével, és a szervezet emelkedett katekolamin-szintézisével (a katekolamin a mellékvesék által termelt neurotranszmitter, ide tartozik a dopamin, az adrenalin, a noradrenalin). Mi lesz mindennek a következménye? Vérnyomás-emelkedés és pulzusszám-növekedés.

Emellett csókolózás alatt fokozódik a szájnedvtermelés, ami preventív lehet a fogszuvasodásra nézve, viszont facilitálhat különböző fertőzéseket, amik elsősorban a nyálon keresztül továbbítódnak.

Tényleg egyetemes emberi viselkedésünk a csókolózás?

Egy 2015-ös amerikai kutatás szerint a romantikus csók egyáltalán nem alapvető interakció a legtöbb kultúrában. Egyesek kényelmetlennek, sőt, visszataszítónak tartják. 168 kultúrát vizsgáltak meg világszerte, és kevesebb mint a fele a vizsgált kultúráknak (46%) nem érintkezett romantikus csókkal. A kutatásban a romantikus csókot az ajkak érintkezésével definiálták, ami hosszabb vagy rövidebb cselekvés is lehet. Eredményeik szerint a Közel-Keleten nem volt gyakori a romantikus csók, Észak-Amerikában 55 százalékban, Európában 70 százalékban, Ázsiában 73 százalékban volt jellemző. Közép-Amerikában nem volt nyoma, és az etnográfusok a szub-szaharai afrikaiak, az új-guineaiak és az amazóniaiak között sem találták bizonyítékát a romantikus csókolózásnak. Emellett arra konkludáltak, hogy minél összetettebb, rétegzettebb az adott társadalom, annál magasabb a romantikus csókváltás gyakorisága. A kutatás arra nem talált választ, hogy a romantikus csókolózás honnan eredeztethető, annyit viszont ők is leírtak, hogy néhány állat is hasonló viselkedéssel érintkezik (például a csimpánzok). Leírták, hogy a humán csókolózás segít jobban megismerni a partnert, felmérni, hogy van-e „kémia”, vagy megbecsülni a másik egészségét az íz és a szagok alapján, illetve megítélni, hogy kompatibilisek vagyunk-e egymással. Biológiai alátámasztása is van annak, hogy miért alulreprezentált a csók bizonyos kultúrákban. Csókolózás folyamán feromonok, nyál és patogén kórokozók is gazdát cserélhetnek, ami különösen veszélyes lehet azokban a társadalmakban, ahol nincs orális higiénia, ahol a csókolózás betegségeket is továbbíthat.

Általános megközelítések

Mivel több oldalról szerettük volna körbejárni a csók jelenségét, ezért az online értelmező kéziszótárat is elővettük, amely három részre osztja a szó magyarázatát.

Első megközelítésben:

Valakinek, valaminek – szeretetből, gyöngédségből, tiszteletből, társadalmi szokásból vagy a szerelmi vonzalom kifejezéseként – zárt, majd felpattantott ajakkal történő érintése.

Ebből nem csupán azt tudjuk meg, hogy mi is a közzétett definíciója a csóknak, de annak megvalósítására is kapunk – remélhetőleg bevált – receptet.

Második megközelítésben nézzük a költészet oldaláról mit is jelent a csók: testi egyesülés, ölelés, szeretkezés. Szép Ernő, Nyugatos költőnk, elbeszélőnk, regényírónk szavait szeretnénk példaként idézni, aki Várjon című művében igen érzékletesen írja le, számára mit is jelent az csók:

» „Mi az az egy csók?” Hm. Mi az.

Az az, hogy behúnyom a szemem,

És álomért imádkozom.

Nincsen tegnap, nincsen nevem.

Az élet égő rózsatenger.

„Egy csók, mi az?” Maga nem érti,

Mert maga férfi.

Az az, hogy leszakadt az ég,

Meghaltam, itt a másvilág.

Csók... bűvöl messzi-messziről,

Ó, az mesés korallsziget,

Utazni kell oda hajón.

A csók... az fél elájulás.

Az egy kis megbolondulás.

Csók... csók... letörve és alélva

A forróságtól, influenzás

Testtel, felszökött

A hőmérő... olyan az, a csók.

Nem, nem szabad még, semmi áron.

Várjon. Várjon.”

Talán valamennyiünknek túlontúl szentimentális, egyeseknek éppen a ki nem mondott érzéseket, gondolatokat összegzi, mindenesetre a költészet valóban remek platform az elaborálásra (legalábbis a csókot illetően mindenképp).

Harmadszor egy inkább mosolygós, kevésbé pszichológiai, de annál édesebb értelmezés a cukrászat oldaláról:

Tojásfehérjével készített apró, kerek, édes sütemény. Mézes, mogyorós csók. Habcsók.

Néhány érdekes számadat

A csók számos faciális (arc) izmot megmozgat. A „legegyszerűbb” csókok 2 izmot és 2-3 kalóriát égetnek el, de egy-egy szenvedélyesebb csókváltással akár 23-24 arcizmot és 112 poszturális (testtartásért, testhelyzetért felelős) izmot is megmozgathatunk.

A csókolózással 5-26 kalóriát égethetünk el percenként. Az ajkak 100-200-szor érzékenyebbek, mint az ujjhegyek.

Egy hevesebb csókolózás alatt 9 ml víz, 0.7 mg protein, 0.18 mg organikus eredetű vegyület, 0.71 mg különböző zsír, 0.45 mg nátrium-klorid, és 10 milliótól 1 milliárdig terjedő baktériummennyiség cserél gazdát. 95 százeléka ezeknek az organizmusoknak nem patológiás (nem okoz betegséget), azonban csókolózás alatt patológiás organizmusok is továbbítódhatnak. A leggyakoribb „csókbetegség” a mononucleosis, amit az Epstein-Barr herpeszvírus okoz. Ez elsősorban nyálon keresztül továbbítódik, és inkubációs (lappangási) ideje négy-nyolc hét.

A csókolózás az élvezet mellett tehát evolúciós haszonnal is bír. Kultúránkban a partnerválasztás, a romantikus, szexuális kapcsolat kifejezésének alapvető interakciója, amely nem kevés élvezettel is jár központi idegrendszerünk jutalmazóközpontja által.