Cyberhondria, avagy egy régóta ismert állapot újszerű megjelenése

Szinte minden ember életében előfordult már, hogy hirtelen egy erősebb köhögőroham kapta el, vagy észrevett magán valami kis foltot, esetleg kiütést, amivel eddig nem találkozott. Ezeknek a tüneteknek a gyors magyarázatára jöttek létre az online egészségügyi tanácsadó oldalak, amelyek megjelenésével a diagnózis és annak lehetséges kezelése ma már nem több, mint néhány kattintás. Azonban ez rendkívül veszélyes, hiszen a kapott „kórkép” legtöbbször távol áll a valóságtól. Ennek a folyamatnak köszönhetően beszélhetünk egy új jelenségről, amelyet a szakemberek cyberhondriának neveznek.

A cyberchondria meghatározása nem egy egyszerű feladat. A kezdeti definíciók sorában mind közös volt az egészséggel kapcsolatos információk ismételt, túlzott, online felületen történő keresése, valamint az egészségi állapottal kapcsolatos szorongás. Ennek következtében a cyberhondriát egy olyan szorongásként lehet meghatározni, amelyet a neten történő (téves) öndiagnosztizálás okoz, és amely összefüggést mutat az egyre növekvő egészségügyi szorongással, illetve az online egészségügyi felületeken történő keresés túlzott mértékével. Az ismeretlen tünetek miatt a legtöbben rögtön a legrosszabbra gondolnak és elkezdenek azon aggódni, hogy minek a jeleit tapasztalhatták meg magukon. A minél gyorsabb válasz érdekében az internetet, azon belül is a különböző egészségügyi portálokat hívják segítségül. Statisztikai adatok szerint az embereknek megnőtt az igénye ezeknek az oldalaknak a látogatására, amelynek a mértékét a jelenlegi pandémiás időszak csak tovább növelte.

Starcevic, aki a cyberchondria kutatások egyik legismertebb alakja, az ok-okozati összefüggés kérdésre hívta fel a figyelmet. Úgy gondolta, hogy kétféle módon lehet meghatározni ennek a jelenségnek a hátterét. Az első szempont szerint a fokozott egészségügyi szorongás az elsődleges, és ennek enyhítésére szolgál a keresés túlzott mértéke. A másik szempont során viszont az egészséggel kapcsolatos online keresésnek a mértékét veszi alapul, amelynek a hatására elkezd nőni a szorongás szintje. Ennél a szempontnál fontos, hogy az előzetes kórtörténetben nincs hipochondriasis. Attól függetlenül, hogy melyik nézőpontot vesszük kiindulópontnak, fontos kiemelni, hogy a keresés következtében létrejövő szorongás erősebb lesz, mint az a keresés megkezdése előtti állapot során tapasztalható volt.

Jól látható, hogy a cyberhondria a cyber és a hipochondria szavakból épül fel; a cyber szó az internettel való kapcsolatra, míg a hipochondria az egészséggel kapcsolatos túlzott aggódásra utal. A hipochonder személyek gyakran orvosról orvosra járnak, és állandó igényük van a kivizsgálásra, valamint az újabb és újabb egészségügyi információk elsajátítására. Emellett nagy terhet rónak az orvosokra, állandó nyomás alatt tartják őket, hiszen a legtöbbször nem elégedettek a leleteik eredményével, és úgy érzik, hogy a kezelőorvos nem tett meg mindent az érdekükben. Az Egyesült Államokban az általános orvosi konzultációk jelentős hányadát teszik ki, amivel tetemesen megnövelik az egészségügy költségeit.

A modern technika korában azonban az orvosok látogatása helyett a weboldalak nyújtotta segítségre tértek át, tulajdonképpen ez a „vándorlási” folyamat átkerült az online térbe.

Elmondható tehát, hogy a cyberhondria valójában a hipochondria modernkori megfelelője. Azonban, hogy ez két lényegében eltérő állapot vagy egy és ugyanaz, még nem ismert.

Kinél állhat fel a cyberhondria veszélye?

Főleg azoknál a személyeknél tapasztalható ez a jelenség, akiknél az orvosi információk megtekintése egy fokozott izgalmi állapotot eredményez és mintegy ösztönző erőként hat az ismételt internetes keresések elindítására. Ezt a folyamatot támasztja alá a legtöbb elméleti megközelítés is, amelyek szerint a cyberhondriát egy rendkívül erős megerősítési ciklus jellemzi. Ennek során a személyben kialakul egy fokozott szorongás, amit muszáj valahogy enyhíteni. Ez arra sarkallja a felhasználókat, hogy újabb és újabb egészségügyi információk után nézzenek, amelyek átmenetelig, egy rövid időre képesek a szorongás mértékét csökkenteni. Hosszabb távon pontosan a szorongásnak ez a rövid távú csökkenése képes fenntartani a folyamatot, hiszen annak csökkenésével ideiglenesen alábbhagy az információkereső viselkedés, majd újra indul, mintegy ördögi kört bezárva.

Miért is lehet veszélyes az online felületen történő keresés?

Számtalan helyen olvashatjuk, hogy a XXI. században az internet segítségével már bármilyen információ birtokába juthatunk. Ebben jelentős szerepet játszanak a különböző keresőoldalak, amelyeknek köszönhetően tényleg csak pár kattintásra vagyunk attól, hogy bármit megtaláljunk. Bátran lehet mondani, hogy a főszerepet mindenképpen a Google játssza, amelynek a felületét és használatát senkinek sem kell bemutatni. Ezt támasztja alá számos, Amerikában közzétett eredmény is, melyek szerint „Dr. Google” a leggyakrabban használt forrás, amikor valaki egészségügyi információk után kutat. Ez nem meglepő, hiszen a „doktor” egy szó rákeresésével pár másodperc alatt több tízezer találatot biztosít a számunkra.

Ezeknek a weboldalaknak a nagy hányadát azonban nem ellenőrzik, ezáltal az ott található információkat mértékkel kell kezelni.

Habár a Google is jelzi a felhasználók számára, hogy az orvosi adatok csupán tájékoztatás céljára szolgálnak, és erősen ajánlott az orvossal való konzultáció, ezt sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Az online egészségügyi információkat szolgáltató weboldalak szerkesztői nem feltételen rendelkeznek orvosi végzettséggel, ezáltal a leírt információk relevanciája és pontossága megkérdőjelezhető. Annak ellenére, hogy ezek az oldalak segítő szándékkal jöttek létre, inkább okoznak zavart és szorongást. Ez nem meglepő, hiszen az offline világban könnyebb a hiteles és nem hiteles forrásokat megkülönböztetni egymástól, ami az online térben már egy sokkal nehezebb feladat. Ezért is lehetne egy jó kiindulópont a felhasználók edukálása, hiszen a legtöbben lehet, észre sem veszik, hogy az internet nem a legalkalmasabb hely a szorongás enyhítésére. Inkább ellenkezőleg, növeli az egészségi állapotokkal kapcsolatos aggodalmukat.

Milyen megoldási lehetőségek lehetnek az online térben?

Megannyi szempontból lehet megközelíteni a megoldási lehetőségek sokaságát. Elsősorban azonban a technikai részét kellene szemügyre venni. A legfontosabb, habár ez elég utópisztikus gondolat, az oldalak hitelességének a vizsgálata lenne. Persze ez egy ekkora találatszám mellett lehetetlen, ezért célszerű lenne valamilyen más megoldást találni. Kezdetben az online egészségüggyel kapcsolatos weboldalak megjelenési módját kell megváltoztatni. Csökkentheti a szorongást, valamint a bizonytalanságot az ilyen oldalak felhasználóbarát bemutatása. Mindenképpen szükséges az eredmények értelmezése során felhívni a figyelmet a tünetek és a diagnózis közötti kapcsolatok valószínűségére. Emellett a weblapok közötti ellentmondásokról is szót kell ejteni, amelyek csak tovább erősítik a bizonytalanságot és a szorongást. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a felelős internethasználat fontossága mellett sem.

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy amit az interneten olvasunk, az nem feltétlen fedi a valóságot.

Ugyanez a helyzet ezekkel az egészségügyi oldalakkal is. Mivel ezek az információk legtöbbször nem végzett orvosoktól származnak, ezért nagy szerepet játszik, hogy hogyan kezeljük, illetve értelmezzük a birtokunkba jutott tájékoztatást. 

A cyberhondriával kapcsolatos vizsgálatok még gyerekcipőben járnak. A szakemberek feladatát tovább nehezíti az a tény, hogy a mérésével kapcsolatban nincs egyetértés, valamint kevés eszköz áll a rendelkezésükre. Vannak módszerek arra, amelyek alkalmasak a szorongás enyhítésére, ezek azonban szintén csak kezdeti próbálkozások, nincsenek bizonyítékok a hatékonyságukra. Mindazonáltal jó kiindulópontként szolgálhatnak új kezelési módszerek kidolgozásához és a jelenség mélyebb megértéséhez. Legfontosabb szempont azonban az, hogy a felhasználóknak meg kell tanulniuk, hogy az internet elsősorban információ szerzésére, nem pedig öndiagnosztizálásra alkalmas.