Digifrénia – mindenhol jelen, de sehol sem igazán

Az utóbbi évtizedekben villámgyors sebességgel fejlődő internet, a globalizáció és az okoseszközök elterjedése lehetővé tette, hogy egész nap elképesztő mennyiségű információt érhessünk el a világ minden tájáról. Egyszerre követhetjük például a magyar közéletet, a chicagói tőzsdét, és egy Kínában zajló tudományos konferenciát. A technológia fejlődésének hatására megszoktuk, hogy munkahelyi e-mailjeinket otthon válaszoljuk meg a hétvégén, hogy társas életünk egy részét online éljük, és hogy szórakozásért is az internetre járunk. Egész nap képesek vagyunk elérni a világot, ugyanakkor a világ is elérhet minket, hétvégén e-mailező főnökünk, késő este üzenetet küldő barátaink vagy a családi ebéd közben az okostelefonunk által közvetített érdekes hírek útján. Douglas Rushkoff, a nagyhatású médiateoretikus szerint ez a helyzet vezethet el a „digifrénia” jelenségéhez, amikor a milliónyi digitális impulzus, amit egyszerre próbálunk követni, felülkerekedik rajtunk és apró darabokra tépi tudatunkat. Cikkünkben ezt a jelenséget járjuk körül.

A digifrénia a „digitális” és a „skizofrénia” szavak összetételéből ered. A skizofrénia olyan pszichés zavar, amelynek elsődleges tünete a valóságészlelés zavara. Eugen Bleuler, svájci pszichiáter, Freud levelezőpartnere a skizofréniát „hasított lélekként” definiálta. Ez a definíció inspirálta Rushkoffot a digifrénia kifejezésének megalkotására. A digifrénia esetében azonban nem a „lelkünk”, hanem figyelmünk és tudatunk hasad. Valószínűleg főleg a fiatalabbaknak ismerős az a szituáció, amikor beadandó dolgozatot írunk, közben zenét hallgatunk, chatbeszélgetést folytatunk egy barátunkkal, és ha már fellépünk facebookra, beleolvasunk a hírekbe is. Egyszerre négy dolgot csinálunk, de egyiket sem teljes odaadással. Nem tudunk teljes figyelemmel sem a dolgozatra, sem a beszélgetésre, sem az olvasott hírre odafigyelni, és a zenének sem tudjuk teljes mértékben átadni magunkat. Igyekszünk lépést tartani mindegyik tevékenységgel, ugyanakkor mégis lemaradunk ahhoz képest, mintha külön-külön csak egyre koncentrálnánk. „Mindenhol ott, de sehol sem igazán” fogalmazza meg Rushkoff a digifrénia lényegét. Egyszerre több párhuzamos valóságot észlelünk, de megosztott figyelmünk miatt egyiket sem teljes valójában. A digifrénia lassan társadalmi jelenséggé válik, legfontosabb összetevői a folyamatos internet és okoseszközhasználat, a folyamatos megosztott figyelem és multitasking, és az idő uralására, a folyamatos készenlét és jólinformáltság állapotának elérésére tett erőfeszítés.

A digifrénia egyik legjellemzőbb eleme a multitasking, vagyis a több, egyszerre végzett feladat közt megosztott figyelem. A multitasking a kezdeti kutatások elején kedvező tulajdonságnak tűnt – időnk véges, ki ne örülne, ha egyszerre több feladatot is el tudna végezni kevesebb idő alatt, utána pedig több időt fordítani a pihenésre? Munkáltatói szempontból a kétszeres teljesítménnyel dolgozó alkalmazottak képe pedig egyenesen álomszerű lehetőségnek tűnt. Mint azonban korábbi cikkünkben is ismertettük, mára jól tudjuk, hogy a hatékony multitasking csak legenda. Egyszerű rutinfeladatokat képesek vagyunk elvégezni, így például vezetés során tudunk az útra koncentrálni, miközben a pedálokat és a váltót automatikusan kezeljük. Azonban két vagy több aktív figyelmet igénylő feladatra nem tudunk egyszerre megfelelően koncentrálni, kísérletek sora bizonyította be, hogy ilyen helyzetekben azok teljesítménye is radikálisan romlott, akik magukat jó multitaskingolónak minősítették. A folyamatosan űzött multitasking egy idő után szokássá válik. Az elmélyült figyelem képessége csökken, kevésbé vagyunk képesek egyetlen feladatra koncentrálni hosszabb távon, valamint elkezdjük igényelni, hogy folyamatosan intenzív ingereknek legyünk kitéve.

Kronosz és kairosz

A digifrénia másik jellemzője az idő kontrollálására tett kísérlet. Az idő Rushkoff által használt modelljét az ókori Hellászban alkották meg, és az időnek ebben a modellben két aspektusa van. A kronosz az „objektív” idő, amit az óra mutat, a kairosz pedig az emberi értelemmel átitatott idő. A kairosz játszik szerepet emlékeink helyes sorrendjének megtartásában: általában nem arra emlékszünk, hogy bizonyos emlékezetes esemény melyik év, nap, hónap, óra hányadik percében történt, hanem arra, hogy más emlékezetes események előtt vagy után következett-e be. A kairoszhoz az szükséges, hogy amikor megtörténnek az emlékezetes dolgok, teljes valónkban ott legyünk és átadjuk magunkat az eseménynek, hiszen, ha épp másra figyelünk, lemaradunk róluk. A kairosz másik jelentése a „megfelelő idő”, a megfelelő pillanat valami végrehajtására – egy baráti találkozásra, egy döntés meghozatalára, egy lánykérésre.

A digifréniával küzdő ember a kronoszt próbálja meg uralni azzal, hogy a lehető legtöbb információt akarja begyűjteni a világ egy adott pillanatáról.

Ezen erőfeszítése közben azonban lemarad a kairoszról, mivel annyi párhuzamos információra figyel, hogy igazi átéléssel sehol sem képes ott lenni. A kronoszt teljességgel uralni ráadásul lehetetlen, hiszen mire megkapjuk az információt, feldolgozunk és reagálunk, az idő aközben is eltelik, és a világ is aközben is változik. A lemaradástól való félelem ismertebb neve a FOMO (Fear of missing out)-szindróma. A FOMO-szindrómában az okoz pszichés feszültséget, hogy a szenvedő úgy érzi, hogy ha nem figyel minden egyes pillanatban oda a világ történéseire, akkor fontos információkról és eseményekről fog lemaradni. A FOMO eredménye a közösségi oldalak, e-mailfiók és hírek folyamatos nézegetése a folyamatos jólinformáltság céljából. Ennek következménye pedig a csökkent koncentrációs képesség, a lemaradástól való folytonos félelem, és a stressz, ami abból fakad, ha nem jutunk megfelelő időközönként telefonunkhoz vagy interneteléréshez.

Elmélyülés

A digifrénia nem egy hivatalosan elismert pszichés probléma, így nem létezik rá mérőeszköz, és nem vizsgálta kutatás, hogy hány embert érint. Azonban a digifrénia egyes elemeit – az interneten töltött időt, vagy a FOMO-szindróma elterjedettségét – több kutatás is vizsgálta, és a társadalom széles rétegei detektálják magukon ezen tüneteket. És a gyógymód? Rushkoff szerint egyszerűen el kell engedni a kontroll illúzióját. Az időt és a világot nem tudjuk uralni és nem tudjuk minden apró részletét átlátni, ha pedig megpróbáljuk, akkor a ránk zúduló rengeteg információ le fogja győzni a tudatunkat. Koncentráljunk azokra az információkra tényezőkre amelyek valójában befolyásolják életünket, a többit pedig hagyjuk meg érdekességnek és ne akarjunk velük görcsösen lépést tartani – Rushkoff szerint a fontos, minket érintő hírek úgyis megtalálnak minket. Az adott pillanatban való tudatos jelenlét gyakorlására megfelelő módszerek lehetnek a mindfulness és a meditáció – vagy egyszerűen egy könyvben vagy egy tartalmas beszélgetésben való elmélyedés is anélkül, hogy folyamatosan okostelefonunkhoz kapnánk.