Digitalizáció: áldás vagy átok? – A digitális függőségek típusai és kezelési lehetőségei

A digitalizáció megjelenése és elterjedése számos pozitív változást eredményezett a mindennapi életben. Nagymértékben elősegítette az információ gyors áramlását, amelynek köszönhetően az ismeretszerzés kiapadhatatlan forrásaként szolgál, valamint a kapcsolattartás is gyorsabbá, egyszerűbbé vált általa. Mindezek mellett azonban nem szabad megfeledkezni azokról a negatív hatásokról sem, amelyek az emberek életminőségének romlásához vezetnek, hiszen ezek a problémák egyre több embert érintenek. A túlzott és mértéktelen internethasználat magában rejti a függőség kialakulásának kockázatát, amely nemcsak az érintett egyénnek okoz hatalmas szenvedést, hanem a környezetében élők számára is. Cikkünkben a digitális függőséget vesszük górcső alá, valamint kitérünk a következményeire és a kezelési lehetőségekre is.

A digitális addikció egy olyan gyűjtőfogalom, amely magában foglal minden digitális médiával kapcsolatos függőséget, mint például az internet, a közösségi média, a telefon vagy épp a videójátékok túlzott használatát. Ezek a zavarok a népesség legalább egynegyedét érintik, amelyen belül a gyerekek és serdülők csoportja kifejezetten veszélyeztetett, azonban egyre gyakrabban figyelhetők meg ezek a problémák felnőttek körében is. Mivel a mértéktelen és kényszeres használat erősen befolyásolja az egyén szubjektív jóllétét – hatást gyakorolva mind az online, mind pedig az offline életre és annak minőségére –, fontos ezeket a problémákat felismerni és minél hamarabb kezelni.

Cikkünkből kiderül:

1. Melyek a digitális függőség leggyakoribb típusai?
2. Milyen következményei lehetnek a mértéktelen online jelenlétnek?
3. Hogyan lehet kezelni, megelőzni a függőség kialakulását?

Az internetfüggőség

Az internet használata mögött számos motiváció jelenhet meg, amely az egyént arra készteti, hogy minél több időt töltsön az online térben. Az eltérő célok között megfigyelhető többek között a másokhoz való kapcsolódás, szórakozás, szabadidő eltöltése, tanulás, informálódás vagy épp a mindennapi problémáktól való „menekülés”. Akármilyen célból is használja az egyén az internetet, egy bizonyos mérték fölött kóros és egészséget károsító következményei lehetnek. Ebben az esetben az érintett személyek gondolatai folyamatosan az internet és az ott végzett tevékenységek körül keringenek, elhanyagolják a feladataikat, és kizárnak minden egyéb elfoglaltságot, társas kapcsolatot az életükből. Az európai országokban ez a probléma egyre gyakoribbá válik, amelyet a COVID-19 járvány megjelenése és az ehhez kapcsolódó izoláció tovább súlyosbított.

Az internetfüggőségben szenvedők pszichológiai profiljában, vagyis meghatározó személyiségjegyeiben az esetek többségében az alábbi közös jellemzők figyelhetők meg: az egyének a mindennapok során folyamatos és nagy mértékű stresszt élnek át, amelynek megoldásához nincs megfelelő megküzdési módszerük, és alacsony a társas támogatottságuk mértéke, amelynek következtében gyakran érzik magukat egyedül, magányosan. A serdülők és fiatalok esetében mindezek hozzájárulhatnak a kockázatos online tevékenységekhez, mint például az idegenekkel való kommunikációhoz, amely teret ad a virtuális zaklatásnak is. Annak ellenére, hogy ez a jelenség elsősorban fiatal lányokat érint, fontos észben tartani, hogy bárki válhat áldozattá, így szülőként fontos fokozottan figyelni a gyermekek médiahasználatára.

A közösségimédia-függőség

A social media platformok az élet minden területét behálózzák, így ez a típusú függőség korunk egyik leggyakoribb zavarának tekinthető. Az Európai Unióban a népesség mintegy 92%-a rendelkezik valamilyen közösségi médiával, és a fele átlagosan több mint napi 2 órát használja. A sürgető érzés, hogy mindig jelen legyünk az online térben, tartalmakat osszunk meg az életünkről, és figyelemmel kísérjük mások bejegyzéseit, egy modern jelenséghez, a FOMO (Fear Of Missing Out) megjelenéséhez vezetett. A kimaradástól való félelem felerősíti azt a belső késztetést, hogy mindig elérhetők legyünk, kapcsolódjunk másokkal, nagyobb betekintést kínáljunk a magánéletünkbe, valamint a gyakori és nagy mennyiségű interakció következtében átéljük az úgynevezett flow-élményt, amikor teljes mértékben belemerülünk az online világba.

Mivel az online aktivitást sok esetben jutalmazónak éli meg az egyén – hiszen egyre több kedvelést, hozzászólást kap, és új kapcsolatokat alakít ki –, a pozitív megerősítések következtében egyre több időt kíván eltölteni ezeken a felületeken. A túlzott használat könnyen diszfunkcionálissá, vagyis az egyén életével összeegyeztethetetlenné válhat, aki egyre inkább elhanyagolja a felelősségeket, feladatokat és a valódi, személyes kapcsolatokat.

Videójáték-függőség

A videójáték-függőség elsősorban a fiatalabb korosztályt fenyegeti, egyre növekvő tendenciát mutatva a gyerekek és serdülők körében. A WHO (World Health Organisation) felmérései szerint ez a típusú függőség elsősorban a modern kultúrák fiatalabb generációira jellemző, akiknél a kezdetben ártalmatlannak tűnő hobbi és szabadidő-eltöltési mód kórossá válik.

Ezek az egyének nem képesek kontrollálni a játékkal eltöltött idő mennyiségét, hazudnak a szülőknek és ismerősöknek arról, hogy valójában mennyi időt töltöttek online térben, és súlyos esetben hajlamosak akár a mindennapi szükségleteikről is megfeledkezni. Ezenfelül életük minden egyéb területe (pl. iskola, szocializáció) háttérbe szorul, számos konfliktust okozva ezzel a környezetükben. Nemcsak a mentális, hanem a fizikai egészségük is romlik, hiszen a hosszas, mozgás nélkül eltöltött idő és a gyakran ehhez társuló egészségtelen életmód túlsúlyhoz és keringési zavarokhoz vezethet, amelynek hosszú távú következményei vannak. Ezenfelül a sokak által kedvelt erőszakos játékok növelhetik az egyén devianciára, helytelen viselkedésre való hajlamát és szorongását.

A családtagok a közös időtöltés helyett gyakran a digitális kütyüket választják

Következmények

Legyen szó bármely típusú függőségről, a következmények az élet számos területén megjelenhetnek, csökkentve az egyének általános jóllétét, élettel való elégedettségét. A túlzott izoláció a társas kapcsolatok mennyiségének és minőségének romlásához, hiányához vezet, amely által csökken a társas támasz mértéke, magányt és egyedüllétet eredményezve. A csökkent önszabályozó képesség különféle viselkedési zavarokhoz vezet, amely romló produktivitásban, alacsonyabb iskolai teljesítményben és koncentrációs nehézségekben mutatkozik meg. A nagymértékű kékfénynek való kitettség következtében felborul az egyén cirkadián ritmusa, alvászavarok alakulhatnak ki, módosítva az éberség és a figyelem szintjét. Mindezek hatására az egyének hirtelen és indokolatlan hangulatváltozásról, szorongásos zavarokról, depresszióról számolnak be, amely jelentős szenvedést okoz a mindennapokban. Amennyiben az egyéneket valamilyen külső tényező gátolja vagy korlátozza az online cselekvésben, elvonási tünetek jelennek meg. Ilyenkor az egyének egyfajta kontrollvesztett állapotot élnek meg, amely tovább fokozza a diszkomfortérzetet és az internet használata utáni vágyat.

Mivel a tevékenységek során megváltozik az egyének szubjektív élménymintázata – vagyis eltérően érzékelik az idő múlását, elveszítik tér- és realitásérzéküket –, így ezek a típusú függőségek egyfajta módosult tudatállapotot hoznak létre. Ha hosszabb ideje fennáll a zavar, tolerancia alakul ki, tehát az idő előrehaladtával egyre nagyobb mértékben vágynak az online tartalmakra annak érdekében, hogy az élményeket ugyanolyan jutalmazónak, kielégítőnek éljék meg, mint korábban. Ez a folyamat egy ördögi kört eredményez, amelyből segítség nélkül nehezen lehet kilépni.

Kezelési lehetőségek

A függőségek kezelésekor az elsődleges és egyben legfontosabb feladat a prevenció, vagyis a függőség kialakulásának megelőzése. A megfelelő pszichoedukáció segítséget nyújthat mind a fiatalok, mind a szülők számára abban, hogy egy olyan egyensúlyt alakítsanak ki az online jelenlét és az élet többi területe között, amely egészséges és összeegyeztethető a feladatokkal, kötelezettségekkel. A prevenció irányulhat a függőség kialakulásának teljes megakadályozására, a helyes attitűdök és ismeretek elsajátítására, valamint olyan – akár szülők által kialakított – ártalomcsökkentő stratégiák alkalmazására, amelyekkel az egyén fokozottan meg tudja tartani a realitással való kapcsolatot. Kisebb gyermekek esetén ilyen stratégia lehet az, ha csak egy előre meghatározott időpontban, szülői felügyelet mellett játszhatnak, míg serdülők esetén praktikus, ha a fiatalok nem egy sötét szobában és nem egyedül játszanak, ezzel is erősítve a realitáshoz való kapcsolódást.

Ha már kialakult a függőség, az elsődleges kezelési módszer a kognitív viselkedésterápia, amelynek segítségével megváltoztathatók az egyén torzult gondolkodásmintái és téves hiedelmei. A kezelés célja nem a tevékenység teljes elhagyása – hiszen napjainkban szinte lehetetlen elboldogulni internet nélkül –, hanem egy olyan szokásrendszer és használati mód kialakítása, amely nem okoz hátrányt az élet egyik területén sem.

Ilyen megoldási stratégiák lehetnek a következők:

1. önmonitorozás, vagyis az online elöltött idő, a tevékenységhez kapcsolódó érzések, hangulatok leírása és tudatos megfigyelése
2. időpontok kijelölése, amelyek esetében a személy tudja, hogy hajlamosabb belefeledkezni az online tevékenységbe, tudatosan elkerülve ezáltal a meghatározott időszakokat
3. naplózás, vagyis egy adott szituáció és a hozzá társuló automatikus gondolatok, érzelmek lejegyzése, megjelenő és ideálisnak vélt viselkedés azonosítása és ezek összehasonlítása

Ezenkívül – paradox módon – léteznek olyan digitális applikációk, amelyek hasznosak és hatékonyak lehetnek a digitális függőség megelőzése, kezelése érdekében. Egyik legismertebb ezek közül a „Forest: Stay focused”, amely a tanulás/munka közbeni telefonhasználat mérséklését hivatott szolgálni. 2018-ban az egyik legjobb applikáció volt, amely azóta is elősegíti a digitális egyensúly kialakítását és fenntartását. A „Freedom” nevezetű alkalmazás segítségével olyan alkalmazások és weboldalak blokkolására van lehetőség, amelyeket kevesebbet szeretne az adott személy használni. Ennek köszönhetően adott a lehetőség a szabadidő hasznosabb és értékesebb eltöltésére, valamint a digitális lábnyom csökkentésére.

Mindezek fényében megállapítható, hogy a technológia fejlődése számos kihívást és nehézséget hordoz magában, azonban tudatossággal és megfelelő stratégiákkal kialakítható egy olyan digitális egyensúly, amely beilleszthető a mindennapok ritmusába anélkül, hogy negatív hatást gyakorolna mentális egészségünkre.

A szerző az MCC–Mindset Pszichológia Iskola hallgatója.