Az ecstasy szót hallva előbb jut eszünkbe egy 80-as évekbeli rave party, mint egy legális gyógyszer. 2021-re azonban elfogadott terápiás segédeszközzé léphet elő. Mármint az MDMA, nem pedig az ecstasy. Mi a különbség a kettő között? Hogy kerülhet egy szer a legszigorúbb tiltólistáról az engedélyezés közelébe? Milyen jótékony, terápiát támogató hatása lehet az MDMA-nak? Cikkünkből kiderül.
Igen kacskaringós utat járt be felfedezése óta az MDMA. 1912-es első előállításakor nem nagyon ismerték a hatását, de nem is kutatták, így jó 60 évre feledésbe merült. A 70-es években aztán Alexander Shulgin újra felfedezte a szert, és elkezdett (főleg önmagán végzett) kísérleteket folytatni vele. Egyre ismertebbé váló hatása miatt először a pszichiáterek láttak benne komoly potenciált, majd a 80-as évektől kezdve már egyre inkább az utca embere is.
A szer eredeti neve az MDMA volt, mely összetételének rövidítéséből ered (3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin), míg az ecstasy a tömegkultúrában elterjedt kifejezés. Az elnevezés kérdése annyiban fontos, hogy
az MDMA általában tiszta hatóanyagot jelent,
míg az ecstasy az utcán beszerezhető verziót, ami gyakran más vegyületeket is tartalmaz.
Az ecstasy fénykora
Az ecstasy azért törhetett be könnyen a pszichedelikus piacra, mert remekül kielégítette a bulizni vágyók igényeit: elengedett eufórikus hangulatot okoz, csökkenti a félelmeket, szorongást, de nem rontja jelentősen az önkontrollt. Jellemző még rá az empatogén (együttérzést fokozó) és az entaktogén (társas együttlétet könnyítő) hatás.
Mivel remekül lehetett rekreációs célokra használni, és (eleinte) semmi sem tiltotta árusítását, ezért nagyon gyorsan elterjedté vált. Vonzó tulajdonságai mellett azonban természetesen az ecstasynak is megvannak a maga hátulütői. Emeli a testhőmérsékletet és gyorsítja a keringést, ezzel párhuzamosan pedig tompítja a testérzeteket (éhség-, szomjúság-, fáradtságérzet). Amennyiben ezek a hatások pár órán keresztül a zsúfolt, meleg táncparketten való ugrálással (és más szerek használatával) kombinálódnak, annak könnyen rossz vége lehet. 1985-ben aztán az USA kormánya tiltólistára is tette. Innentől kezdve tilos magáncélra tartani, fogyasztani, vagy forgalmazni.
A korlátozás azonban nem csak az utcai használatot érintette, ezek után ugyanis terápiás célra sem alkalmazhatták. A tilalom meglehetősen sok pszichiáternek okozott fejfájást,
sokan ugyanis remek segédeszközt láttak benne.
Annak ellenére, hogy akkoriban nem vizsgálták kutatásokkal a hatékonyságát, pszichoterápiás használata nagyon gyorsan terjedt: nagyjából 500 000 adag MDMA fogyott el terápiák során. Miért bizonyulhatott ennyire meggyőzőnek az MDMA?
MDMA-val a traumák ellen
Valószínűleg azért, mert pont azt a két tényezőt erősíti, melyek a hatékony terápia szempontjából a legfontosabbak. Egyrészt könnyíti a társas együttlétet, és ezzel erősíti a terapeuta és a kliens szövetségét. Másrészt mivel csökkenti a szorongást és növeli az együttérzést, ezért segíti az introspekciót, azaz a befelé figyelést is. Hatása csupán néhány óráig tart, nem különösebben addiktív, és egy hosszú (több hónapos) terápia alatt elegendő volna összesen 1-2 alkalommal használni.
Legnagyobb haszna a PTSD, azaz a poszttraumatikus stressz szindróma kezelésekor lehet. A tünetegyüttes, mint neve is mutatja, valamilyen mélyen traumatikus élmény, például háború, nemi erőszak vagy természeti katasztrófa után alakul ki. Ezek az átélt események aztán gyakran visszatérnek álmok, flashbackek és fájdalmas emlékek képében, nem hagyva nyugtot a betegnek. A PTSD-ben szenvedők gyakran élnek át intenzív félelmet, valamint nyugtalanságot, elszigeteltséget. Ez az állapot akár évekig is fennállhat, megnehezítve vagy lehetetlenné téve a normális életvitelt.
A PTSD fő oka, hogy a betegek a traumát okozó fájdalmas emléket nem tudják közel engedni magukhoz, és ezért nem sikerül annak feldolgozása. Az MDMA pont abban segíthet, hogy az emlék ne temesse maga alá a beteget, de ne is maradjon túlságosan a távolban. Ahogy a témában szakértőnek számító Dr. Mithoefer fogalmaz:
„Az MDMA nem teszi könnyűvé a folyamatot, de lehetővé teszi.”
Az MDMA második felemelkedése?
Léteznek ugyan hatékonynak számító kezelések a PTSD megszüntetésére, azonban a betegek egyharmadánál ezek sem segítenek. Szakemberek és kutatók egy csoportja azonban úgy hitte, hogy az MDMA használata megoldást jelenthet ezeknél az eseteknél. Mivel azonban a szer 1985-ben tiltólistára került, így hivatalosan nem rendelkezik gyógyító potenciállal. Legalábbis addig, amíg megfelelően ellenőrzött kísérletekkel be nem bizonyítják az ellenkezőjét.
Ez a célja a 1986-ban alapított non-profit szervezetnek, a MAPS-nak (Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatására). Egy gyógyszer engedélyeztetése azonban meglehetősen hosszú és drága folyamat. Főleg, ha az adott anyag már eleve tiltólistán van. Ennek ellenére a MAPS-nál mára elérték (30 év alatt!), hogy gyógyszertesztelés négy fázisa közül az MDMA már a harmadikban tartson. Ebben a fázisban már feltételezik, hogy az adott szer nem veszélyes, és hogy van valamekkora hatása. A kérdés itt az, hogy ez a hatás elég nagy-e. Amennyiben igen, úgy a negyedik fázisba léphet, azaz egészségügyi célokra forgalmazhatóvá válik.
Az MDMA hivatalosan 2016 végén lépett a harmadik fázisba. Augusztus végén (egy hónapja) elkészültek a kutatási tervek, melyek alapján majd a további vizsgálatokat folytatni fogják. A következő lépés, hogy a kivitelező MAPS összegyűjtse a kutatáshoz szükséges 25 millió dolláros tőkét. Ha ez sikerül, és a kutatási adatok meggyőzők, akkor 2021-re lehetségessé válhat az MDMA legális terápiás használata.
A realitás talaján maradva...
Mielőtt azonban bárki is hamis illúziókat kezdene táplálni, fontos tisztázni a helyzetet. Egyrészt a gyógyszervizsgálatok harmadik fázisán a vizsgált szerek 25-30%-a szokott csak átmenni, így nagyobb esély van rá, hogy az MDMA nem lesz köztük, mint hogy igen.
Másrészt a gyógyszerként kapható MDMA egészen biztosan nem otthoni használatra felíratható szer lenne, mint mondjuk a marihuána az USA-ban. Csak kizárólag erre kiképzett pszichoterapeuta felügyelete mellett lehetne erre külön engedéllyel rendelkező helyen használni. Ennek ellenére, ha mégis hatékonynak bizonyul, az nagy segítség lehet a PTSD kezelésében, és nagy lépés a hallucinogén szerek (például az LSD) átértékelése felé.
