Sokan tapasztaltuk már, hogy terveink ellenére nem jutottunk el az edzésig. Sorra találtunk kifogásokat, amelyekkel felmentettük magunkat a sport alól: sok egyéb teendő, időhiány, fáradtság, plusz két óra alvás. „Majd holnap” –gondoltuk. Általános magyarázataként a lustaság juthat eszünkbe, azonban más okok is állhatnak a háttérben.
A sportolás adta előnyökkel mindenki tisztában van, sokan elhatározzák: rendszeresen fognak mozogni. Mégis számos tanulmány bizonyítja, hogy a szándékot nem mindig követi a cselekvés, és hosszú távon nehéz fenntartani az edzést.
A probléma gyökere: gyenge önkontroll
Az edzésre vonatkozó szándék és viselkedés közötti ellentétet az önkontroll-erősség modelljével magyarázzák a szakemberek. Az önkontroll az a képesség, amelynek megléte elősegíti uralkodó választendenciáink gátlását vagy változtatását, valamint az azonnali jutalommal szembeni ellenállást annak érdekében, hogy a kívánatosabb hosszú távú előnyökhöz jussunk. Az önkontroll bármilyen formája (például figyelmi vagy érzelmi kontroll) egy forrásból táplálkozik, ám viszont véges, így átmenetileg gyengülhet.
Friss kutatások szerint az önkontroll állapota központi szerepet játszhat a sporttevékenység fenntartásában is. Kimutatták például, hogy sportolók kevesebb fekvőtámaszt és felülést végeznek én-gyengeség állapotában, ilyenkor is nem törekedtek a maximum elérésére. Ennek fényében elmondható: az önkontroll pillanatnyi gyengébb állapota – a fiziológiai képességek ellenére – valószínűtlenné teszi a határok feszegetését.
A legtöbb embernél az edzés az önkontroll magas szintjét igényli: ellent kell mondani azoknak az uralkodó erőknek, melyek inkább a pihenésre ösztönöznek. Az önkontroll erősségének csökkenésével egyenes arányban csökken a fizikai aktivitás valószínűsége is. Kutatások szerint ennek egyik befolyásoló tényezője a stressz szubjektív megélése. A stresszel teli események átmenetileg gyengítik az egyént, mivel a stresszel való megküzdéshez erős kontrollra van szüksége. Így elmondható, hogy minél több szorongással teli élményünk van, annál kevésbé állunk neki az edzésnek.
Egy újabb kutatásban megkülönböztették az önkontroll erősségének két aspektusát: az aktuális állapotot és az általánosan jellemző vonást. Az önkontroll aktuális állapota befolyásolja a tervezett cselekvés kivitelezését, vagyis hogy belevágunk-e az edzésbe. Az önkontroll mint vonás pedig azt határozza meg, hogy aktuális állapotunk milyen mértékben változtat terveinken. Ha általában magas szintű kontroll jellemez minket, kevésbé fog ránk hatni aktuális gyengeségünk, mintha alapvetően kevesebb erőforrással rendelkeznénk.
Az önkontroll mellett további tényezők is szerepet játszanak az sporttevékenység alakulásában – derült ki a kutatásból. A szociális kívánatosságban fellépő interperszonális különbségek, az én-hatékonyság és az általános személyiségvonások is hatással vannak a tervek megvalósítására és azok kivitelezésének minőségére.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy aki nem edz, annak baj van az önkontroll képességével. Az elmélet csupán egy lehetséges magyarázata annak: miért nem tudjuk magunkat tartani sokszor az edzéssel kapcsolatos terveinkhez.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=1s
