Szülőként fel kell készülnünk arra, hogy a kistestvér érkezése frusztrációt, féltékenységet, versengést ébreszt az elsőszülött gyermekben. Hogyan segíthetünk a nagyobb testvérnek elfogadhatóbbá tenni ezt a helyzetet? Cikkünkben olyan gyakorlati tippeket olvashattok, amik segítenek átvészelni a testvérféltékenység kezdeti nehézségeit. Tartsatok velünk!
Mindkét gyermekünknek más módon van szüksége ránk ebben az új élethelyzetben. Miközben támogatjuk a nagyobb gyermekünk megküzdési folyamatait, mindig tartsuk szem előtt a kisbaba igényeit! Bár a nagytestvér egyértelműen és dominánsan ki tudja fejezni az akaratát, elsősorban az újszülött kötődési igényeire összpontosítsunk! A biztonságosan kötődő nagytestvér meg tud birkózni a pillanatnyi frusztrációval, ám az újszülött erre még képtelen. Különösen kis korkülönbség (0-2,5/3 év) esetén a nagyobb testvér még nem érti, ki az a baba, akit anya hazavisz, és nem tudja elfogadni, hogy meg kell osztoznia az anyukáján. Így a nagyobb testvérnél pedig ennek megértését és elfogadását kell segítenünk.
Vigyázz, kész, kistestvér!
Érdemes már a kistestvér születése előtt felkészíteni gyermekünket a baba érkezésére. Korának megfelelően már a várandósság alatt mesélhetünk neki a kisbabáról, vagy megmutathatjuk az ultrahangon készült képeket is. Bátran engedjük, hogy megsimogassa a pocakot, érezze a rugdosást vagy beszéljen a kistestvérhez. Idézzük fel fényképek segítségével, milyen volt ő maga babakorában, így könnyebben éli meg egy új baba érkezését. Sokat segíthet, ha előre elmondjuk mi fog történni, mikor a testvér megszületik, például így: „A pici baba sokat lesz anya kezében, sokat fog aludni és szopizni."
Legtöbb esetben a nagyobb testvér újra baba szeretne lenni, hogy megkaphassa azt a figyelmet, melyen korábban nem kellett osztoznia. Különösen kis korkülönbség esetén előfordulhat, hogy a nagyobb gyermek újra ki szeretne próbálni „babás dolgokat”, például újra igényli a szoptatást. Azzal, hogy nem utasítjuk el a kérést, segítjük a kistestvérrel kapcsolatos negatív érzések elrendezését a nagyobb gyermekben. Sőt, az engedékeny hozzáállásnak köszönhetően a „babás dolgok” iránti érdeklődés is hamarabb alábbhagy.
Adjunk feladatot a nagyobb testvérnek a családi szervezetben, így elérhetjük, hogy fontosnak érezhesse magát.
Mondjuk el neki, hogy szükségünk van a segítségére, és adjunk nevet a munkájának. Nevezzük ki őt „anyu asszisztensének”, ezzel egyedivé téve a pozícióját. Felügyelet mellett, életkorának megfelelően vonjuk be a baba körüli teendőkbe is, legyen szó pelenkázásról vagy fürdetésről.
Mivel három éves kor alatt az osztozkodás ismeretlen fogalom a gyermekek számára, és ebben a korban a birtoklás központjában az édesanya személye áll,
a nagyobb testvért leginkább az zavarja, hogy meg kell osztoznia az anyukáján a kisbabával. Kezdetben ezt a nehézséget kezelhetjük úgy, hogy megosztjuk a kisbaba gondozásával töltött időt a nagyobb testvérrel is. Ehhez alkalmas egy hordozókendő, mely segítségével egyszerre etethetjük a kisbabát, és olvashatunk mesét a nagyobb gyermeküknek, így a kisbabát is gondozhatjuk, miközben a nagyobb testvér számára is elérhetőek vagyunk. Később a nagytestvér is szórakoztathatja a babát vicces arckifejezésekkel, a kicsi mosolygó reakciója pedig jó megerősítés lehet a nagyobb gyermek számára: „Nézd, kedvel engem!”
Kit szeretsz jobban?
Egyszer minden többgyermekes család életében elérkezik az a pillanat, mikor elhangzik a fenti kérdés. A legegyszerűbb, ha őszintén válaszolunk gyermekünknek, és elmondjuk, hogy mindegyiküket különleges módon szeretjük. Egyes gyermekeknél a mesékből vett szimbólumok segíthetnek megérteni a szeretet működését. Szeretetünket hasonlíthatjuk például a napfényhez: a napfény megosztása sem azt jelenti, hogy valaki kevesebbet, vagy többet kap belőle.
Más gyerekek esetében a dicséret és a különleges tulajdonságok segítenek elfogadni a szeretet megosztásának tényét. Hangsúlyozhatjuk, hogy gyermekünk miben egyedi, például ő az elsőszülött, vagy az első fiú/lány gyermek. Ne essünk a „ki a jobb?” csapdájába, a gyermekek nem azt a konkrét választ akarják hallani, hogy ki a jobb, hanem
arra vágynak, hogy biztosítsuk őket a feléjük irányuló szeretetünkről.
Egyenlőség-testvériség
A gyermekeknek veleszületett érzékük van az igazságosságra. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden gyermeket ugyanúgy kell kezelni, hiszen ők maguk sem egyformák. Törekedjünk arra, hogy igazságos döntéseket hozzunk, hiszen ha gyermekünk igazságosnak ítéli meg a helyzetet, nem fog vitatkozni velünk. Pl: „Azért kapott most a testvéred cipőt, mert ő kinőtte a régit, te pedig a múlt hónapban kaptál.” vagy „Azért kell hamarabb lefeküdnöd, mint a bátyádnak, mert neked több alvásra van szükséged.”
A gyermekek jobban szeretik, ha egyediként, nem pedig egyenlőként kezeljük őket.
Mindezek mellett kerüljük a rivalizálást előidéző helyzeteket vagy megjegyzéseket. A „miért nincsenek olyan jó jegyeid, mint a testvérednek?” jellegű összehasonlítások növelik a testvérek közötti féltékenységet. Teremtsünk olyan otthont a gyermekeknek, ahol megélhetik, hogy saját képességeik és értékeik elismerésre találnak. Dicsérjük a gyermekeinket önmagukhoz, ne pedig testvéreikhez viszonyítva.
Képzeljük magunkat a gyermekünk helyébe
A kistestvér érkezésével megjelenő csalódottságot a szülők sokszor logikus érvekkel igyekeznek enyhíteni. Mielőtt mi is ebbe a hibába esünk, nézzük meg a helyzetet a gyermekünk szemüvegén keresztül. A nagyobb testvér eddig kizárólagosan élvezte mindkét szülő figyelmét, a baba érkezésével azonban osztoznia kell ezen a figyelmen.
Sokszor tapasztalhatja, hogy a baba etetése és gondozása miatt nem jut rá annyi idő, mint korábban, sőt, a látogatóba érkező rokonok viselkedése is azt sugallhatja, hogy már nem ő a legfontosabb személy a családban. Kerüljük a „legalább lesz kivel játszanod”, „anya és apa téged is ugyanannyira szeret” vagy a „majd megszokod” kifejezéseket.
Helyette segíthet, ha empatikusak vagyunk, és kihangosítjuk a gyermekünk érzéseit.
Mondjuk el, hogy megértjük, hogy most nehéz neki, és hozzánk bármikor fordulhat. Bátorítsuk arra, hogy mondja el nekünk az érzésit. A testvérrel kapcsolatos negatív megnyilvánulások (pl: utálom ezt a babát) során kerüljük az érzések tagadását (pl: dehogy utálod, szereted a testvéredet). Ha a gyermek megélheti, hogy az érzései elfogadottak és van létjogosultságuk, akkor kevésbé lesznek intenzívek a negatív megnyilatkozások, hiszen mindenki azt szereti, ha megértésre és elfogadásra talál.
A kezdeti nehézségek során egy szülő sem hibáztathatja magát a kisebb testvér érkezése miatt. A jó kontaktuson alapuló testvérkapcsolatok egyedi érzelmi támpontot jelentenek, fejlesztik az empátiás készségeket, az együttműködést és a kreativitást.
A testvérek kölcsönös megfigyelése segít a világ könnyebb megismerésében és a differenciáltabb érzelmek elsajátításában. Később, mikor a gyermekek már nagyobbak (6-10 év körül) elmondhatjuk nekik, hogy mitől is különleges a testvéri kapcsolat. Kiemelhetjük, hogy bár a barátok jönnek-mennek az életünk során, a testvéreinkhez és a családunkhoz bármikor fordulhatunk.
