Az utóbbi évek egyik leggyakrabban hallott kórképét, a pszichopátiát járjuk körbe cikkünkben. Valóban ennyire sokan lennének körülöttünk? A tanulmányok mit mondanak a személyiségzavarról? Cikkünkből kiderül!
Úton-útfélen találkozunk olyan tartalmú cikkekkel, melyek azt taglalják, hogy a főnökünk, egyik barátunk, esetleg a párunk nagy valószínűséggel pszichopata. Ám tisztáznunk kell, hogy a pszichopátia egy nagyon súlyos kifejezés, és mint sok más betegséget, ezt is egy spektrumon kell értelmeznünk. Az egészen enyhe változat tulajdonképpen azt a szélhámost takarja, aki bárkin áttaposva, minimális empátia nélkül teljesíti akaratát. Mindeközben persze sármmal és megnyerő modorral palástolja az attitűdje valódi mozgatórugóit. A pszichopátia pedig, mint fogalom, a mai klinikai diagnosztikában nem ezen a néven szerepel, a sokkal kifejezőbb antiszociális személyiségzavar takarja a korábbi kórképet.
Kiből lesz a pszichopata?
Korábban írtunk már a pszichopátiáról ebben és ebben a cikkünkben. Fontos leszögeznünk, hogy az antiszociális személyiségzavar az egész személyiséget érintő, minden szintre kiterjedő, érzelmi szempontból csökkent működést takar. Az ilyen ember képtelen átélni mások érzéseit, nem rendelkezik empátiával, azt csak a szociális túlélés érdekében sajátítja el. Ez okozza az ember hátborzongató vonását, ugyanis
ő úgy tud viselkedni, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva.
A pszichopata ember azért mosolyog egy aranyos kutya megsimogatásakor, mert azt tanulta, hogy ilyenkor ez a helyes válaszreakció, amit a társadalom majd helyeselni fog. Ám a pszichopata számára ez egy megterhelő szerep! Ezzel pedig elérkeztünk a betegség legkevésbé értett és ismert aspektusához, hogy az illető saját maga is szenved személyiségzavarától. Azonban ez a fajta szenvedés egészen más, mint amit általában értünk ez alatt. A pszichopata ember belül rendkívüli kontrollt gyakorol. Mind önmagát, mind a környezetét irányítja, amely már alapjaiban is fárasztó feladat. A személyiségzavarban ráadásul az illető magát végtelenül nagyra tartja, mégis tisztában van azzal, hogy valamit palástolnia kell. Ez belső összeférhetetlenséghez vezet. Miért nem látják, miért nem ismerik fel mások az ő nagyságát?
A pszichopátia pozitív oldala
Mint minden betegségnek, ennek is megvannak a maga pozitív hozadékai. A mai kor olyan elvárásokat támaszt bizonyos munkaköröket ellátó személyek felé, ahol tulajdonképpen előnyként funkcionálhat a pszichopátia. A magas beosztásban lévő cégvezetők, a sebészek, ügyvédek és a médiában dolgozók között szignifikánsan magasabb az antiszociális személyiségzavarban szenvedők aránya. Az ilyen munkaköröket jobban látják el azok, akik hordozzák a pszichopátia jegyeit, így születtek olyan elméletek is az utóbbi években, melyek szerint
a pszichopátia egyszerre lehet válasz és ellenszer a modern kor kihívásaira.
A valódi gyakoriság
Az igazat megvallva, kevesebb a klinikai értelembe vett pszichopata, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk (egyszázalékos gyakorisággal számolhatunk társadalmi szinten). Az utóbbi évek trendjéhez hozzátartozik az is, hogy a pszichológia folyamatos köztudatba való begyűrűzésével egyetemben az online és nyomtatott cikkek száma is meggyarapodott a pszichopátiáról. Mostanra ez olyan szintet ért el, hogy napi gyakorisággal olvashatunk esetekről, amikben egy kapcsolat valamelyik tagja, esetleg az egyik kolléga lett pszichopátiával meggyanúsítva. Noha erre minden esély megvan, mivel létező betegségről beszélünk, fontos lenne elválasztanunk azt, hogy valaki egy pszichopátiás személy viselkedésétől szenved, vagy a természetes önigazolás-keresési attitűdtől. Előfordulhat, hogy a rendezetlen konfliktus során találunk külső magyarázatot az illető viselkedésére, amit végül a pszichopátiával magyarázunk. Amennyi személyt az utóbbi években felcímkéztünk az antiszociális személyiségzavar fogalmával, ennyien nemes egyszerűséggel nincsenek a társadalomban.
Felhasznált irodalom:
