Alig egy hete több mint 2500 sportoló versenyzett Győrben, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, ahol sikerek, kudarcok, izgalmak, sérülések, könnyek és mosolyok tarkították a versenynapokat. Cikkünkből többek között kiderül, hogy egyes sportolók hogyan látták a rendezvényt, milyen célokkal érkeztek és milyen érzésekkel mennek haza. Beszámolónk az EYOF-on megszólaltatott résztvevők élményeiből, sajátunkkal is tűzdelve.
Kerékpárban a sportpszichológussal?
Bajorfi Eszter és Fördős Kata 16 éves kerékpározók, mindketten indultak időfutam és mezőny kategóriában is. Bajorfi célja az Európa-bajnokságra való kijutás, míg Fördős Tokióban szeretne versenyezni. „Nagyon jól érezzük magunkat itt, a város, a szállás, a helyszínek mind fantasztikusak” – mondták a lányok.
Bajorfi az időfutamon 62., Fördős 52., míg a mezőny versenyen 15. és 31. helyezéseket értek el.
Sportpszichológia a tatamin
Hans Renars és Galaktionovs Artjoms lett cselgáncsozók számára az EYOF az első nagy verseny, ahol olimpiai szintű rendezést és hangulatot tapasztalnak. Természetesen győzni jöttek, de távlati céljuk a tokiói Olimpia.
sportpszichológussal is dolgoznak, ezt kiemelkedően fontosnak tartják
– főleg verseny előtti időszakokban tudja felkészíteni őket többféle módszert, például a relaxációt, a belső beszéd technikáját vagy az imaginációt alkalmazva.
A Fun Zone-ban három spanyol judós lánnyal is találkoztunk, egyikük könnyeivel küszködött. Paula Roset éppen egy magyar lánnyal szemben vesztett mérkőzést, ami a verseny végét jelentette számára. „Nagyon szomorú vagyok” – erősítette meg szóban is az arcára kiülő érzelmeket. „Reggelinél nem az járt a fejemben, hogy legyőzhetetlen vagyok, hanem arra gondoltam, hogy legyőzhetnek. Ezért lenne jó egy sportpszichológus, aki segíthetne abban, hogy a gondolataimat jobban tudjam irányítani.” Csapattársa, Irene Camus aranyéremért érkezett Győrbe, ahol nagyon jól érzi magát. Mindegyikőjüknek ez az első olimpiai megmérettetése, így izgalommal és idegességgel vegyesen futottak neki a versenyeknek. Camus a következő szezontól kezd majd sportpszichológussal dolgozni:
„lehetsz erős fizikailag és taktikailag, de ha fejben nem vagy az, mit sem ér a többi”
– mondta.
Ezután a közelünkben lévő AJT-s (Additional Judo Training) tatamihoz mentek újfajta judós edzéstechnikákat kipróbálni, illetve megtapasztalni, milyen egy élettelen, 35 kilogrammos test ellen küzdeni. Ekkor mi is épp információt gyűjtöttünk az AJT-ről és eközben egy igazán megható történet szem- és fültanúi lehettünk. Stefanic Ferenc Alex, a program egyik népszerűsítője Paula Roset-tel beszélgetett, aki elmesélte történetét: könnyeivel küzdve mondta el, hogy egy kisebb sérülés is hátráltatta a szereplésben. Vigasztalásként a judo edző egy pólót nyújtott át a lánynak miközben egy motivációs beszédként is helytálló vigasztaló szavakkal biztatta. Mottójukat (Only you can stop you – Csak te szabhatsz gátat önmagadnak) is belefoglalva rámutatott arra, miként akadályozta a judós lány saját magát célja, az aranyérem megszerzése felé vezető úton. A pityergő sportoló lelki terheitől némileg megszabadulva bólintással ismerte el a judo edző igazát. Stefanic hozzátette, legközelebb még keményebben kell küzdenie, nem szabad korlátokat helyeznie saját maga elé – viccelődve hozzátette, ha ezt megteszi akkor legközelebb ezüst érmes lehet, mert a magyar lány lesz az első. Paula Roset nagyon hálás volt Stefanic tanácsaiért és törődéséért, ezután már felszabadultabban szórakozott a Fun Zone-ban.
Tisztelet, gyakorlás, tanulás
Az AJT programról és a judóról hosszasan beszélgettünk Stefanic Ferenccel. Nyitó kérdésünk arra vonatkozott, miért válassza egy kezdő a harcművészetek közül a judót (másnéven cselgáncsot). Nietzsche-t idézte, aki a fontosság iránti vágyat egyik elsődleges emberi hajtóerőként jellemezte. A judo olimpiai sportág, így aki nem csak saját maga megismeréseként vagy mozgásigény miatt kezd el valamilyen harcművészetet, az itt tud igazán nagy sikert elérni. Stefanic véleménye szerint
sokkal többet ad a judo spirituálisan, mint egy trendinek mondható, több harcművészet elemeit is kombináló sport
– például az MMA. Utóbbinál inkább a magamutogatás szerepét látja, míg a judónál sokkal inkább az önismeret kerül előtérbe. Szerinte a judo már jóval a tatamira lépés előtt kezdődik, és annak elhagyása után sem ér véget.
A cselgáncs egy életforma, amely megköveteli a tiszteletet a sport és az ellenfelek felé egyaránt. A tisztelet fő kifejezőeszköze a meghajlás az edzőterembe lépéskor, a tatamira fellépéskor és a versenyzőtárs felé is, továbbá ilyen jelző értékű lépés a lábbeli levétele is. Emellett nagy szerepet tulajdonítanak a folyamatos gyakorlásnak és a tanulásnak is. Érdekességként elmondta: hozzájuk nem járhat rossz jegyekkel rendelkező tanuló, ezt ellenőrzik is, mivel ezt is a tisztelet egyfajta jelzésének tekintik.
Az AJT programról megtudtuk, hogy főként labdarúgó (pl.: Vasas) és kézilabda (pl.: Siófok) csapatoknál alkalmazzák kiegészítő edzésként, egyrészt erőnlét fejlesztési, másrészt párharc-oktatás jelleggel. Utóbbi szerepe megkérdőjelezhetetlen a csapatsportokban, hiszen egyre több sérülés van ezek miatt, akár az ütközés, akár az esés következményeként, így az AJT-nek akár prevenciós jelentősége is lehet.
A beszélgetés végén kifejtette, mennyire örül a sok látogatónak, amelyet mi is láttunk nap mint nap. A legvékonyabb és legfiatalabb versenyzőktől, a két méter feletti sportolókon át, az idősebb dolgozók és szövetségi tagok is kipróbálták a különböző eszközöket és megtanultak néhány fogást, amellyel utána mosolygó arccal vágták földhöz a 35 kilós gumibábut – aki viszont nem úszta meg a kiképzést: fejét ugyan nem veszítette el, de egyik kezét újra kellett varrni a kíméletlen sportolói dobások után.
Hármasugrás egyedül
Egyik délután magányosan üldögélt egy magyar válogatott szerelést viselő fiatalember, úgy gondoltuk megszólítjuk. Ekkor még nem sejtettük, hogy számunkra az egyik legnagyobb élményt jelenti majd ez az ismeretség. Iván Zsombor hármasugró elmondta, hogy másnap fog majd versenyezni, ahol célja az egyéni csúcsának (14.01 méter) megdöntése, illetve a döntőbe kerülés. A mentális felkészülés számára annyit jelent: nem görcsöl rá a versenyre, felszabadultan ugrik. Sportpszichológussal még nem dolgozott, ebben a kérdésben edzője véleményére hagyatkozik. Az EYOF-ról egyébként nagyon elismerően nyilatkozott a helyszínnel, a légkörrel és az ellátással kapcsolatban is.
Másnap délelőtt ugyan esett az eső, de a Mindset EYOF-küldöttsége úgy döntött, megnézi Ivánt az újonnan épült Olimpiai Sport Parkban. Iván Zsombor első kísérletével 7 centit javított egyéni csúcsán, majd további két ugrásánál 2-2 centit javított, így már 14.12-nél kell nagyobbat ugrania, hogy legyőzze saját magát. Miután háromszor is megdöntötte egyéni csúcsát, további célként tűzte ki, hogy újra felülmúlja a frissen beállított eredményt, és a legjobb nyolc közé jusson. „Boldog vagyok az eredményemmel. Azt gondolom, teljesen felszabadultan tudtam versenyezni, nyugodt voltam, ez segített a jó teljesítményhez” – nyilatkozta.
Iván Zsombor a döntőben a 6. helyen zárt, 14.10 méteres ugrással.
Edző-ikon a lelátón
Mészáros Krisztofer torna gyakorlatait figyeltük a lelátón, mikor megláttuk a kamerák és mikrofonok kereszttűzében Röck Samut, aki többek között Borkai Zsolt és Csollány Szilveszter olimpiai aranyának megszerzésében is közreműködött. Jelenleg a győri sportélet egyik meghatározó alakja, akivel pár nappal később a röplabda csarnokban tudtunk nyugodtabb körülmények között beszélgetni. Röck szerint
a mentális felkészülésnek van a legnagyobb szerepe a sportban.
Meglátása szerint a mentális felkészültség fokmérői lehetnek az arcon megjelenő különböző jelzések, mint az arcpír, a tekintet vagy a szemöldöktartás. Elmondta, hogy ő azokat az arckifejezéseket keresi verseny előtt, amikor már nincs mit mondania a versenyzőnek, amikor érzi, hogy teljes mértékben készen áll a sportoló. Elmesélte, hogy egy korábbi sportolójának nem volt kedve edzeni, elegendő energiát áldozni a tréningekbe, mert fáradtnak érezte magát. Leült vele beszélgetni, aminek köszönhetően motivációra talált, kiutazott az olimpiára és aranyéremmel tért haza. Beszélgetésünk végén még egy dolgot emelt ki: a legfontosabb, hogy a sportoló elhiggye, képes nyerni – enélkül hiába rendelkezik a megfelelő technikai, taktikai és erőnléti készségekkel.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen rengeteg sportolóval, sportszervezővel, sportnagykövettel, önkéntessel és sportkedvelővel találkozhattunk. A legérdekesebb történeteket szedtük össze egy csokorba, további érdekességeket, véleményünket és tapasztalatainkat korábbi cikkünkben olvashatjátok.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
