Közös fürdés és otthoni meztelenkedés – Meddig oké?

Egy kisgyerek számára természetes a meztelenkedés. Egy serdülőből viszont ezek a helyzetek könnyen válthatnak ki stresszt, sérthetik az önbizalmát, a függetlenség érzését, gátlásokat, szorongásokat okozhatnak a lelkében, amelyek akár a későbbi kapcsolataira nézve is nehézségekkel járhatnak. A kérdés, hogy mikor és mitől változik meg, alakul át ez az állapot?

Kultúra válogatja, hogy milyen jellegű és mértékű intimitás jellemzi az emberi kapcsolatokat. A társadalmi normák általában meghatározzák, hogy miként viselkedünk idegenek és családtagok társaságában, változó illemszabályok vonatkoznak arra, hogy mennyit mutathatunk meg magunkból, mikor és kinek.

A szemérmesség kialakulása fokozatos és nagyban függ a környezeti hatásoktól.

Egy gyerek kezdetben szabadon meztelenkedik szinte bármilyen környezetben. A szülők számára is ez a legkényelmesebb és legtermészetesebb, hiszen nekik még igazán „nincs mit titkolniuk”. A kisgyerekek általában a szüleiket is gyakran látják meztelenül. Egyfelől a gondozás és szoptatás által ez a mértékű intimitás válik természetessé, másrészt az elzárkózás szinte kivitelezhetetlen is lenne, hiszen egy kisgyerek mellett ritkán van a szülőknek valódi magánszférája. Általában se a wc-re, se a fürdőszobába nincs esélyünk nélkülük bemenni. De vajon mikor változik meg, alakul át ez az állapot? Meddig biztosít egy bensőséges, elfogadó környezetet, és mikortól számít túlzott intimitásnak, ami a gyerek fejlődésére akár káros is lehet?

A bőr-bőr kontaktus hatása újszülött- és csecsemőkorban

Az újszülötteknél ma már egyre nagyobb hangsúlyt kap a bőr-bőr kontaktus fontossága, azaz hogy a csecsemő közvetlenül érintkezhessen a szülők meztelen mellkasával.

Kutatások bizonyítják, hogy az ilyen jellegű korai testi kontaktusok (az oxitocinszint megemelkedésének következtében) kedvezően hatnak a babára és az anyára is.

Elősegítik a szoros és biztonságos kötődést, nyugtató és fájdalomcsillapító hatásuk van, stabilizálják a baba testhőmérsékletét, légzését, szívritmusát, sőt még az édesanya szülés utáni gyógyulását is meggyorsítják. A gyerekkel való meztelenkedés tehát a korai években nemcsak természetes, de kifejezetten előnyös is a szülő-gyermek kapcsolatot tekintve, legalábbis akkor, ha ez a szülőnek sem okoz kellemetlenséget. Általában az otthon biztonságos környezetében engedjük el a legkönnyebben a társadalmi elvárásoknak való megfelelést, ezért itt lazulnak leginkább a magánszférák határai is. Egyénenként és családonként ugyanakkor eltérőek ezek a szokások, vannak, akik otthon sem szívesen mutatkoznak alulöltözötten egymás előtt, és éppen ezért a gyermekkel való bőr-bőr kontaktus is feszélyezheti őket. Mivel a fizikai jeleink (izomtónus, légzés, szívritmus stb.) a baba számára sokkal többet mondanak a szavainknál, fontos, hogy itt is mind a két fél számára kellemes legyen az élmény.

Általában kisgyermekkorban lehet a legkevésbé tiszteletben tartani a gyerekekkel a szülők magánszféráját. A gyerekek ilyenkor bárhova követnek minket, zavarba ejtően bámulnak és kérdeznek (akár idegeneket is), hogy kellően kielégíthessék természetes kíváncsiságukat az emberi test valójáról. Sigmund Freud pszichoszexuális elmélete szerint 3-6 éves kor körül lépnek a gyerekek az úgynevezett fallikus szakaszba, amikor a figyelem a nemiségre irányul. Ilyenkor fedezik fel egymás nemi szerveit, valamit a nemekhez tartozó sztereotip tulajdonságokat, jellegzetességeket (színek, játékok, kinézet, foglalkozások). A szülők természetes magabiztossága, nyitottsága és a kérdésekhez, viselkedésekhez való pozitív hozzáállása ebben az időszakban kulcsfontosságú.

Ha a gyerek elutasítást (tabu téma), szégyent és zavart érez a szülők részéről, nagy valószínűséggel fog maga is ekképpen érezni saját maga és mások testével, valamint az emberi intimitással kapcsolatban.

A kíváncsiságuk kielégítése nem fog túlzott intimitáshoz vezetni, ettől nem kell tartanunk, hiszen arról is beszélgethetünk velük, hogy más társaságokban mit szokás, mit nem, és miért. Az egymás iránti kíváncsiság ebben a korban természetes és életszerű, nem jelent gondot a meztelenkedés, ugyanakkor továbbra is tiszteletben kell tartani azt a határt, amelyben mindenki kellemesen érzi magát, feszélyezettség nélkül.

Serdülőkori bizonytalanság

 Szintén Freud elmélete szerint a fallikus szakasz lecsengésével kisiskolás korra a központi figyelem a nemiségről a (tanulmányi) teljesítményre irányul (latencia szakasz), azaz a gyermekek érdeklődése a nemiségek iránt csökken. Már felfedezték egymás biológiai és fizikai működésének sajátosságait, ezért nem tulajdonítanak nekik további különösebb jelentőséget. A családtagok és közeli barátok között ilyenkor is megmaradhat a feszélyezetlen meztelenkedés, legalábbis addig, amíg nem érnek a serdülőkor hormonális változásainak periódusába (genitális szakasz, 12+ év), és ezzel együtt a belső értékrend újraértékelésének kérdésköréhez.

Ekkor viszont a belső hormonális és külső fizikai változásoknak következtében megváltozhat a gyerekek hozzáállása még az otthoni meztelenkedéshez is.

Nemcsak a saját, de a családtagok efféle intimitása is túlzóvá (zavarba ejtővé, kínossá) válhat a számukra, amelyet nem feltétlenül tudnak kellőképpen kommunikálni. Általában ekkortájt jelenik meg az önkielégítés is, ami megint csak zavarba ejtő a gyerek számára, nem is beszélve fizikai változásainak megismeréséről és azok elfogadásáról. Éppen ezért nekünk, szülőknek kell kellően érzékenynek és figyelmesnek lenni ahhoz, hogy a gyerek új határait mi és a család többi tagja is tiszteletben tartsa. Ezek hiányában a meztelenkedős helyzetek (különösen ellenkező neműekkel)

könnyen válthatnak ki stresszt a gyerekből, sérthetik az önbizalmát, a függetlenség érzését, gátlásokat, szorongásokat okozhatnak a lelkében, amelyek akár a későbbi kapcsolataira nézve is nehézségeket okozhat.

Az otthon is így veszíthet a biztonságot jelentő szerepéből, amely a gyerek fejlődésére nézve igen nagy jelentőségű. Ha úgy érzékeljük tehát, hogy a gyermek szeretné magára csukni az ajtót, egyedül fürdeni, esetleg még bizalmasabbá tenni a témáról való beszélgetéseket (csak kettesben beszélni róla), akkor fontos, hogy teret engedjünk ennek. Vegyük észre, ha már valamilyen szempontból terhesek vagyunk a gyerek számára, és tárgyaljuk újra az otthoni normákat, hogy továbbra is mindenki számára kellemes maradhasson az otthoni légkör!

Kapcsolatoktól függő határok

A gyerekek – akárcsak a legtöbb ember – kapcsolattól függően más normákat, szabályokat állítanak az intimitás tekintetében. Hogy mennyire engednek be másokat a fizikai és lelki személyes terükbe, függhet a másik korától, nemétől, a kettejük rokoni viszonyától és a személyes kapcsolatuktól egyaránt. A testvérek között, ha jó a kapcsolat, hosszan megmaradhat az a fajta bensőséges viszony, ami megengedi az egymás előtti meztelenkedést, bár elsősorban ez is azonos neműeknél szokott inkább előfordulni. Az ilyen jellegű megfogalmazatlan szabályok ugyanakkor nem feltétlenül érvényesek a szülőkkel szemben, hiszen ott már egy más korosztályról és kapcsolatról van szó. Még ha jó viszonyt is ápolnak velük, a testvéreikkel együtt voltak gyerekek, együtt bukdácsoltak végig a felnőtté válás ösvényén, a szüleikkel szemben viszont sokkal több elvárással, minősítéssel és korrekcióval találkoztak, ami kiszolgáltatottabbá tette őket, ezért a személyes terükből is természetesen zárják ki őket egyre szívesebben. A meztelenkedésre vonatkozó normákat illetően nagy eltérések mutatkozhatnak már családonként is, de olyan személyek irányába pláne, akik nem állnak közvetlen vér szerinti kapcsolatban a gyermekkel.

Egy nevelőszülő, új partner még ha babakortól is van a gyerekkel, ritkán tudja kialakítani azt a fajta bizalmat, amely lehetővé teszi a mindkét fél számára természetes és fesztelen légkört.

Éppen ezért sosem a betöltött szerepet és posztot kell figyelembe venni a belső elvárásaink során, hanem az aktuális helyzetet (kor, körülmények, szerepek stb.) és kapcsolatot. Felnőttként a mi feladatunk, hogy érzékennyé tegyük magunkat arra, hogy észrevegyük és elfogadjuk az akár pillanatnyinak tűnő változásokat is a gyerek életében, s azok mentén váltsuk le az eddig működő normákat és szabályokat. A gyerekeink önismeretét, önbizalmát és önbecsülését így tudjuk megfelelően támogatni, hogy a későbbi kapcsolatai során már maga tudja majd kommunikálni és érvényesíteni mindazt, ami számára fontos.