Sokszor azt gondoljuk, többre vagyunk hivatottak annál, amit eddig elértünk. Érezzük, hogy valami másra születtünk, mégsem indulunk el céljaink felé. Az újév küszöbén ráébredhetünk, hogy megint elvesztettünk egy évet. Ez megijeszt bennünket, fogadalmakat kötünk és új célokat tűzünk ki magunk elé, de gyakran hiányzik az igazi motiváció, a belső szándék. Hova vezethet, ha lelkünk mélyén nem születik meg a valódi elhatározás? Székács Zsófia pszichológus írása.
Le tudnánk élni egy egész életet azzal, ami éppen most a birtokunkban van? Elég lenne egy életen át tartó boldogsághoz annyi, amit a mai napig elértünk, úgy, hogy mindaz, amit a jövő hétre vagy a következő évtizedre terveztünk, örökre elveszik?
A válasz általában: nem.
Gyakran mégsem szánjuk rá magunkat a cselekvésre. Mikor elakadunk egy terv végrehajtásában, általában a
hátráltató tényezőket, szabályokat, és a lehetőségeink hiányát
tesszük felelőssé. Pedig a körülmények és elvárások sokat változtak az elmúlt évtizedekben, külső akadályok sokkal kevésbé korlátoznak minket, mint szüleinket. Az Y generáció számára új alternatívák nyíltak az élet minden területén. Legyen szó továbbtanulásról, munkavállalásról vagy családalapításról, nagyobb a szabadságunk, felnőttként egyre több irányba indulhatunk el.
Kétségek között
Ám a választás, a helyes út megtalálása mégsem lett könnyebb vagy egyszerűbb. Sőt, a számtalan lehetőség közül egyre nehezebb megtalálni a tökéleteset, túl sok a kecsegtető alternatíva. Nem ismerjük a jövőt, nehezen látunk rá a következményekre, és az esetleges kudarc lehetősége elrémít bennünket. Hiszen alapvető elvárás, hogy sikeresek legyünk az életben, nem akarjuk, hogy a rosszul meghozott
döntések megbélyegezzenek bennünket.
Tapasztalatom szerint a húszas éveikben járó fiatalok gyakran nem képesek elköteleződni egy-egy döntés mellett. A bizonytalan végkifejlet megrémíti őket, nem mernek felelősséget vállalni, és inkább eltolják maguktól a választás terhét. Hagyják magukat befolyásolni, és gyakran szüleik, barátaik hatására választanak irány. Úsznak az árral, és megpróbálnak mindenkinek megfelelni.
De hiába próbálnak előrelépni, ha a valódi elhatározás hiányzik, ha nincs mögöttes akarat, úgy csak vesztegetik az idejüket. Elhúzódnak az egyetemi évek, nem halad a karrier, gyakoriak a sehová sem vezető, „se veled se nélküled” nyitott kapcsolatok.
Kudarckerülés és bizonytalanság
Érthető ez a kétség, hiszen nem mindegy, hogy mire vagy kire szánjuk a rendelkezésünkre álló időt, energiát és pénzt. A választás öröme helyett gyakran a lemondás félelme akadályoz minket. Nem abban keressük a boldogulásunkat, amit választhatnánk, hanem amiatt kesergünk, amiről cserébe le kéne mondanunk. Ez a bizonytalan állapot azonban csak hátrányunkra válhat, időt vesztünk, és egy helyben toporgunk.
Ha nem alakul ki a döntés és a mentális elköteleződés egy választás mellett, úgy nagyon nehéz később kitartani, szembenézni a nehézségekkel. Hiszen ahelyett, hogy előre haladnánk, egyfolytában visszanézünk, figyeljük, hogy miről maradunk le, hogy mit szalasztottunk el. Energiánk szétforgácsolódik, nem adjuk bele a maximumot abba, amit éppen csinálunk, épp ezért nem is élünk meg valódi sikereket, igazi elégedettséget sem. Mindent átszínez, az egész életünkre ráterül a
bennünk munkálkodó bizonytalanság.
„Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld...”
Pedig ha sikerül elköteleződünk egy irány mellett, az érzelmi és kognitív szinten is befolyásolja további viszonyulásunkat. Bíznunk kell abban, hogy jó döntést hozunk ahhoz, hogy energiánkat és időnket az adott cél szolgálatába állíthassuk. Ez a befektetés általában meghálálja magát, sikert von maga után. Ha elfogadjuk, hogy a döntés a miénk és nem mások nyomására cselekszünk, úgy érzelmileg is kapcsolódunk választásunkhoz, ami erősíti kitartásunkat. Végül pedig már nem akarjuk másra hárítani a felelősséget, vállaljuk a következményeket.
Elménk ilyenkor átstrukturálja a környezetből érkező információkat, és aszerint rendezi át a világ felől érkező impulzusokat, hogy azok alátámasszák és igazolják választásunkat. Ezt nevezi a szaknyelv kognitív disszonancia redukciónak. Erre a támogatásra alapvetően szükségünk van, hiszen bármilyen jó döntést is hoztunk, biztos, hogy lesznek akadályok és nehézségek az utunk során, amiket csak akkor tudunk átvészelni, ha hiszünk elhatározásunkban.
Természetesen előfordul, hogy rosszul választunk, hogy tévedünk. A végeredmény nem éri meg a befektetett energiát, és csalódunk. Ilyenkor nincs más hátra, újra kell terveznünk. De egy rossz döntés nem kudarc, nem bélyeg, és nem minősít bennünket. Csak valami, amiből tanulhatunk.
Székács Zsófia tanácsadó pszichológus, tanácsadó szakpszichológus jelölt, a Lisznyai Pszicho Műhely munkatársa.
