Emberi létünknek kiemelkedően aggasztó és ugyanannyira veszélyes tulajdonsága is lehet a sztereotipikus gondolkodás megjelenése. A sztereotípiák könnyen előítéleteket szülnek, amelyek megjelenése sajnos napjainkban is létező súlyos társadalmi problémákhoz vezet. Milyen gyökerei lehetnek az előítéleteknek? Mi teremti meg ezt a gondolkodást? Mi vezeti az emberek egyik csoportját arra, hogy elnyomjon egy másikat? Cikkünkből kiderül.
Napjainkban szinte bárhol a világon számtalan bizonyítékot találhatunk a rasszizmus, szexizmus és más „izmusok” létezésére – vagyis a fajon, etnikumon, nemen vagy szexuális preferenciákon alapuló előítéletekre. Kialakulásuk és fennmaradásuk számos személyes és társadalmi jellemző együttjárásán alapul.
Az előítélet társadalmi és kognitív eredete
Az előítélet megjelenése, létezése sokoldalú, ebből kifolyólag természetes, hogy kialakulásának nem csak egyféle okát kereshetjük. Az előítéletek természetének első kiterjedtebb feltárását a náci kormány második világháborús népirtó politikája váltotta ki. A kutatások szerint az előítéletek kialakulásának egyik jelentős alapja a társas befolyásolás. Másokkal folytatott bármilyen tartalmú társas interakcióink, kapcsolataink nemcsak azt befolyásolják, hogy a világot hogyan osztjuk fel csoportokra, hanem azt is, hogy hogyan gondolkodunk, érzünk ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. Egy csoporthoz való tartozás, csoporttagság maga is irányíthatja az előítéletek felerősödését, hiszen mindannyiunkban él a vágy arra vonatkozóan, hogy saját csoportunkat felsőbbrendűnek lássuk. Azonban ez a vágy sokszor a többi csoport lealacsonyításával, elnyomásával teljesül.
Fontos leszögezni, hogy az emberek csoportokról kialakított benyomásai nem magyarázhatják meg önmagukban az előítélet megszületését. Az emberek előítélettel tekinthetnek olyan csoportokra is, amelyekről semmilyen ismeretük nincs. Az a vágy, hogy „önmagukat és az övéiket” pozitív fényben lássák, arra késztetheti az embereket, hogy a saját csoportjaikat preferálják, és semmi egyebet ne érezzenek a kívülállókkal, más csoport tagjaival szemben, csak megvetést és utálatot.
Az előítéletek kapcsán felmerülhet bennünk a kérdés: mi táplálja őket?
Kialakulásuk és fennmaradásuk többek között annak a mellékterméke, ahogyan a világot észleljük és megérteni próbáljuk.
Gondolkodásmódunk általában saját érdekeinket szolgálja, működése egyértelműen arra törekszik, hogy helyeseljük mindazt, ami jó nekünk, és ellenezzük azt, ami sért minket. Ebből fakadhat, hogy az információkat összegyűjtő és értelmező folyamataink a már kialakult hiedelmeink és előítéleteink fenntartását szolgálják, nem pedig azok felszámolását.
Hogyan alakulhatnak ki a sztereotípiák?
A sztereotípiákat egy társadalmi csoportról való benyomásainknak tekintjük, amelyeket az emberek úgy alakítanak ki, hogy összekötik a jellemző tulajdonságokat és érzelmeket a csoporttal. Meglehetősen változatos tulajdonságokkal jellemezhetők. Gyakran magukban foglalják a fizikai megjelenéssel kapcsolatos információkat, a tipikus érdeklődési kört és célokat, a kedvelt tevékenységeket és egyéb hasonló jellemzőket. Mégis legtöbbször túlmutatnak azon, hogy milyen a jellegzetes tevékenysége vagy a külseje a csoport tagjainak. A sztereotípia inkább arra vonatkozik, hogy milyenek a csoportok: a csoportok tagjai személyiségvonásai hasonlóak, emellett pedig sajátos érzéseket és érzelmeket váltanak ki másokban.
A sztereotípiák hallatán valószínűleg elsőként az etnikumokkal szembeni létezésük juthat eszünkbe. Sajnos még napjainkban is több olyan kutatás eredménye lát napvilágot, amelyek szerint az Amerikai Egyesült Államok lakosságának jelentős százaléka több negatív emberi tulajdonságot társít a néger lakossághoz, mint pozitívot, és fordítva a fehér lakossághoz. A sztereotípiák létrejöttét tekintve túlnyomórészt kialakulhatnak személyes tapasztalatok alapján, valamint társas tanulás útján.
Ha a személyes tapasztalatokat vesszük szemügyre, akkor meg kell állapítanunk, hogy az emberek hajlamosak lehetnek arra, hogy néhány csoporttagot jobban megfigyelnek, mint másokat. Gondoljunk csak egy egyszerű szituációra, például amikor tömegközlekedéssel utazunk. Ki lesz az, aki rögtön megragadja a tekintetünket, akár csak futólag is? A pár méterre álló nagyon magas nő, vagy az a férfi, aki nagyon elegánsan van felöltözve a környezetéhez képest.
Ez mind azért történik, mert a figyelmünket általában az vonja magára, ami szokatlan, váratlan vagy feltűnő.
Éppen ebből az okból kifolyólag, egy csoporton belül a feltűnő egyének aránytalanul nagy hatást gyakorolnak a csoportsztereotípiák kialakulására. Ehhez a tényhez szorosan kapcsolódik, hogy egyes információk több figyelmet vonnak magukra, mint mások. Vajon miért fordulhat az elő, hogy változatlanok maradnak a csoportokról kialakított benyomásaink akkor is, ha néhány esetben találkoztunk szélsőséges dolgokkal, de ezek mellett olyan csoporttagokkal is találkozunk, akiknek a külseje vagy tettei teljesen szokványosak? A válasz az, hogy az információk feldolgozása során az eltérések arra vezetnek minket, hogy kapcsolatot találjunk a szokatlan vagy megkülönböztető jellegzetességek és az ismeretlen, szokatlan csoportok között.
A személyes interakció nem az egyedüli módja annak, ahogyan csoportokról sztereotípiákat alakítunk ki. Ahogy korábban is írtuk, létezik egy másik módja, a társas tanulás. A csoportkülönbségekről legelső információinkat legközvetlenebb környezetünkből, közeli kapcsolatainkból nyerjük: családtagoktól, barátoktól, kortársainktól. Ennek a tanulási folyamatnak az „áldozatai” legfőképp a kisgyermekek lehetnek. A szülőktől, oktatóktól vagy bárkitől a közvetlen környezetükből megfigyelhetik, hogy bizonyos csoportokról milyen véleménnyel vannak, hogyan kommunikálnak velük, illetve hogy mi az üzenete a velük kapcsolatos vicceknek.
A tanárok és a szülők viselkedései a társas normákat tükrözik vissza egy gyermek számára:
a gondolkodás, a viselkedés és az érzések általánosan elfogadott módjait. Ezekről egy csoporton belül az emberek megegyeznek, azokat helyesnek és megfelelőnek fogadják el.
Ezért nem mindegy, hogy felelős személyként hogyan és mit kommunikálunk saját és más csoportokról, hiszen ezáltal komoly referenciapontot jelentünk környezetünk, különösen a fiatalok számára.
