Az Örkény István Színház nyit a közönség felé. Teszi ezt például nyílt próbákkal vagy olyan közönségtalálkozókkal, mint az „Előszoba – beszélgetés a munka szerepéről” című esemény. Az este szereplői Balogh Péter, dr. Klein Sándor és Mácsai Pál voltak, akik Az ügynök halála című előadás kapcsán a munka szerepéről beszélgettek október 31-én a színház aulájában. Felmerültek pályaválasztással, oktatással, szokásokkal kapcsolatos kérdések is, valamint elhangzott rengeteg érdekes, saját élmény. Tudósításunk.

A színház aulája csordultig megtelt emberekkel. Vitathatatlan, hogy az esemény igencsak felkeltette az érdeklődést a színház tevékenységét követőkben. A beszélgetés alapját adó mű Arthur Miller Az ügynök halála című drámája, amely az amerikai munkamorálra kritikusan tekint. A főszereplő egy karizmatikus vezető, aki képtelen elhagyni élethazugságait és káros energiát sugároz, amellyel teljesen lerombol maga körül mindent.

A pályaválasztás dilemmája

Három olyan ember beszélgetett a munka szerepéről, akik mind rendkívül sikeresek és nagyon szeretik a foglalkozásukat. Nem meglepő hát, hogy a diskurzus azzal a kérdéssel vette kezdetét, ki hogyan választotta a szakmáját. Elsőként Balogh Péter, programozó és startup alapító történetében láthattunk valamiféle sorsszerűséget, hiszen ő már hétéves kora óta tudta, az informatika világában fog dolgozni. Egy délután hazaérkezve édesapját egy vadonatúj számítógép társaságában találta, amely az informatikatanárénál is korszerűbb volt. Szerelem volt első látásra – azóta is tart.

Ezzel szemben dr. Klein Sándornak kissé rögösebb útja volt, azonban ezt kellő humorral tálalta. Ugyan író szeretett volna lenni, megjárta a fizika szakot, valamint egy drótgyárat is, mire úgy döntött, a pszichológia szak megér egy próbát. Olyannyira megérte, hogy azóta egyetemi docens és doktor lett, nevéhez számos pszichológiai témájú könyv fűződik.

Mácsai Pál hangsúlyozta, hallgassunk a belső sugallatokra! Pályaválasztása egy romantikus történet, mely szerint az iskolában egy napon az ablakon keresztül beszűrődő éneklésre lett figyelmes, csatlakozott a Konzervatórium diákjaihoz, később pedig a megérzését követve színésznek állt. Azóta rendez, játszik és színházat vezet.

Konklúzióként megjegyezhetjük, nem mindenki olyan szerencsés, hogy már élete korai szakaszába tudja, milyen pályát szeretne választani, és erre tudatosan készül is, viszont változtatni sosem késő.

Munkafelfogás Magyarországon

A beszélgetőpartnerek alapvetően egyetértettek abban, Magyarországon sajnos még mindig egy jellegzetes szemlélet uralkodik:

„A munkához úgy kell állni, hogy más is odaférjen!”

– emlegették. Balogh Péter a munka szó eredetét hozta példaként, amely a szenvedésre utal. Magyarországon ez a mentalitás sajnos még mindig jelen van.

Az előadást megelőzően a helyiségben egy táblát állítottak fel, amelyen a nézők egy egyszerű kérdésre válaszolhattak: „Mit vár ön a munkától?”. Klein Sándor megemlítette, valóban látszik a válaszokon, hogy alapvetően fiatalabb generációk ülnek a sorokban, a jellemző gondolkodás nem ilyen. A táblán kizárólag pozitív tényezők szerepeltek, mint egyensúly, kreatív fejlődés, sikerélmény, cél, biztonság. Klein Sándor szerint

a múltból hozott vélekedést módosítanunk kellene és újratanulni a jó munkát,

amely egy rendkívül hosszú folyamat. És mindez hol gyökerezik történelmünkben? Felmerült a Kádár-rendszer, ahol mindenki foglalkoztatottsága garantált volt, dolgozhatott bárhogyan. Balogh Péter szerint érdemes felfedezni az európai és keleti kultúrák közti különbséget is. Míg az európai ember évi egy aratásra volt korábban berendezkedve az éghajlatnak megfelelően, a keleti kultúrák kettőre. Az emberek hozzászoktak, hogy évente elég egy időszakban nagyobb energiabefektetéssel dolgozni – ez a különbség a mai munkamorálban is fellelhető.

Örömmel indulni – hétfő reggel is

„Szeretni kell a munkánkat, és arra helyezni a hangsúlyt, amiben jók vagyunk” – állította Klein Sándor, és akkor minden nap örömmel érkezünk majd a munkahelyünkre.

„Amiben jó vagy, azt keresd, hogy még jobb legyél benne, ne a rosszat, hogy kijavítsd!”

– mondta. Ha megtörtént a felismerés, miszerint egy szakma nem testhezálló számunkra, legyünk bátrak, kockáztassunk és váltsunk! Klein Sándor ezt a párválasztáshoz hasonlította: nem mindig sikeres, de természetesen korrigálható. Freudot is idézte, aki szerint a boldogság a legjobb munka és pár megtalálásában rejlik. Balogh Péter hangsúlyozta, keresnünk kell a flow élményt, azt a mértékű kihívást, amely már ösztönöz, de nem terhel meg túlzottan. Klein Sándor erre a gondolatra reagálva megjegyezte, felnőttkorban sem késő szakmát váltani, azonban rengeteg energia és elszántság kell hozzá. Mácsai saját pályaválasztásának apropójaként ismét kiemelte a belső intuíciók fontosságát. Ha érezzük, hogy nem a legmegfelelőbb szakmát választottuk, az sem baj, ha távoli a cél, induljunk el bátran!

Az oktatás, a nagy mumus

Egyetértettek mindhárman abban, hogy

„az oktatási rendszert eszmeileg fel kellene robbantani.”

Klein Sándor szerint az iskola egy megoldás arra a problémára, miszerint a gyermekeket valahol „tárolni kell”, a lehető legkevesebb anyagi veszteséggel és munkaerő bevonásával. Ennek eredménye, hogy nem tudjuk igazán élvezni gyerekkorunkat. Az oktatási rendszert szerinte alapjaiban kellene megváltoztatni, és két tényezőre helyezni a hangsúlyt. A gyermek érezhesse igazán jól magát, és az iskola készítse fel a boldog és egészséges felnőtt életre!

Abban a kérdésben, vajon milyen tantárgyakat tennének kötelezővé vagy éppen szüntetnének meg az iskolákban, eltérőek voltak a meglátások. Balogh Péter hangsúlyozta a programozás jövőbeli fontosságát, szerinte fontos lesz, hogy a mesterséges intelligencia térhódítását követően ne legyünk „kiszolgáltatott tudatlanok” a gépekkel szemben, értsük majd működésüket. Mácsai Pál ezzel szemben a klasszikusabb tudásra helyezte a hangsúlyt. Ő egy élményszerű órát vezetne be, ahol a diákok a művészetekkel találkozhatnának, ezáltal kialakulhatna a fejükben egy rendszer, amelyben tudnak gondolkodni. Véleménye szerint fontos, hogy eszünkbe jussanak az utalások, az asszociációk, és ehhez egy biztos tudásalap kell, amelyhez nem elég az internetes keresők használata. Klein Sándor szerint nem elég tantárgyak bevezetése vagy eltörlése, példának a finnek oktatási rendszerét hozta fel.

Mi kell a sikerhez?

A startupok egyik mottója, a „Fail fast”, vagyis „Hibázz gyorsan” Balogh Péter szerint. Ezek a cégek olyan szervezetek, ahol egy ötlet sikeressége egyáltalán nem biztos, a cél eléréséig rengeteg kísérletezésen és kudarcon keresztül vezet az út. Ezzel pedig semmi probléma nincs! Mindössze annyit kell látnunk, a hiba nem egyenlő az emberrel, és hogy nem lehetetlen a kudarcaink után ismét a tettek mezejére lépni. Sokkal többet tanulhatunk tévedéseinkből, mint sikereinkből!

Mácsai a színház esetében úgy gondolja, a rendszer nem honorálja a hibát, ahogy ő nevezte, bukást. Az Örkény István Színházban „évi négy-öt startup lefut” – jegyezte meg humorosan. Klein Sándor a flexibilitást és az „eszetlen kitartást” emelte ki a siker összetevőiként.

„Love them or lose them”

Felvetődött, vajon mi lehet az igazán jó munkahely ismérve. A XXI. századi Magyarország nagymértékű munkaerőhiánya és az elvándorlás kérdései mellett nehéz erre jó választ találni, azonban abban mindenki egyetértett, ha tanácsot kell adni a vezetőknek, akkor, ahogyan Klein Sándor fogalmazott: „Szokták mondani, love them, or loose them!”. A munkahely legyen élhető, a főnök legyen szerethető – ez legalább olyan fontos, mint a pénz.

 

Fotó: Horváth Judit

•••

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://youtu.be/z-htXgkYeeE