Elszakadni a képernyőktől? – A közösségi média hatása az érzelmi fejlődésre

Az infokommunikációs eszközök mindennapos használata, oktatásban való rohamos elterjedése „feladja a leckét” a XXI. század emberének. A közösségi média hatása a gyermekek, és főként a serdülők érzelmi fejlődésére nem elhanyagolható, fontos valóban foglalkozni azokkal a bizonyos nagy kérdésekkel. Hogyan befolyásolja a szociális háló ingereinek állandó jelenléte a mai gyermekek, fiatalok életét? Ki lehet-e küszöbölni a vele járó negatív vagy éppen pozitív impulzusokat? Valóban olyan drasztikus mértékben ártanak ezek a tapasztalatok? Mennyit épít és mennyit rombol az érzelmi fejlődést tekintve?

Bizonyára mindenki oldalakon keresztül tudná folytatni a kérdéssort. A manapság szinte bárhol, bármikor elérhető szociális média jelentős befolyással van mindenki életére. Temérdek kutató foglalkozik a jelenséggel különböző aspektusokból, más-más hatásmechanizmust vizsgálva, feltárva ezzel olyan veszélyforrásokat, melyek a tudatos világháló-használattal könnyedén elkerülhetőek lennének. Cikkünkben – megpróbálva leszűkítve a kört – az infokommunikációs készülékek mindennapos alkalmazásával járó emocionális hatásokat foglaljuk össze Faragó Boglárka A médiaeszközök használatának pszichológiai következményei a tanulással összefüggésben című tanulmányának segítségével.

Heather Cleland Woods és Holly Scott 2016-os kutatása a glasgow-i egyetemen a 11–17 éves serdülőkre fókuszált, hiszen ennek a korosztálynak több mint 90 százaléka folyamatosan használja a közösségi média bizonyos csatornáit. A felmérés alátámasztotta azt a korábban is vizsgált teóriát, hogy a késő esti fokozott aktivitás a szociális hálón rosszabb alvásminőséggel párosul. A tudat, hogy ezekben az offline órákban lemaradunk valamilyen lényeges információról, frusztrációt kelt, ami megnehezíti a testünk és agyunk számára elengedhetetlen relaxált állapot elérését. Elgondolkodtató eredmény azonban, hogy erősebb kapcsolatot fedeztek fel a közösségi médiához való érzelmi kötődés és az alvásproblémák tekintetében, mint a használat időtartama és a nem kielégítő éjszakai pihenés között. Tehát nem az okostelefonok nyomkodásának mennyisége, sokkal inkább a minősége az igazán mérvadó. Azok a serdülők, akik emocionálisan jobban függnek a szociális hálótól, gyakrabban küzdenek szorongással és depresszióval is. Az ezekbe a platformokba befektetett energia, a társadalom folyamatos negatív vagy pozitív visszacsatolása jelentősen befolyásolja az önértékelést. Nem meglepő, hogy a kutatók jóval alacsonyabb önbecsülési szintet mértek fel a közösségi médiától érzelmileg erősen függő fiataloknál.

Egy Japánban készült felmérés a nem megfelelő mértékű okostelefon-használathoz kapcsolódó személyiségvonásokat igyekezett feltárni egy több mint 300 fős mintán. A taiwani kutatók négy főbb tulajdonságot állapítottak meg, melyek kapcsolatban állnak a telefonfüggőséggel. Elsőként a külső kontroll kényszere jelenik meg, a másoknak való megfelelési vágy és folyamatos visszajelzési igény hajlamosít addikció kialakulására. Ehhez szorosan kapcsolódik az emberek anyagiassága, miszerint a minél drágább és jobb készülék nagyobb mértékű társadalmi megbecsülést von maga után. Következő jellemző az érintés, valamint a szenzomotoros inger által okozott jutalmazó tevékenység szerepe, ami azonnali örömforrást biztosít. Amint megérintjük azt az adott ikont, megnyílik előttünk az egész világ. Negyedik vonás az úgynevezett szociális interakciós szorongás. Ez a jelenség a másokkal való kapcsolatteremtéstől, társasági helyzetektől való félelmet foglalja magában. Akinek diszkomfort-érzettel társul, ha például több ember előtt kell kifejeznie önmagát egy adott szituációban, az a messengeren keresztül könnyedén áthidalja ezt a helyzetet. Egyszerűen lepötyögi, mit szeretne, ezáltal kikerüli a szorongást okozó ingereket, ugyanakkor eléri kommunikációs célját. Ez önmagában véve remek alternatív problémamegoldási technika, ám nyilvánvalóan hajlamosít a függőségre. A szociális interakció kikerülése kényelmi szempontok miatt kiterjedhet azokra a helyzetekre, amelyek alapvetően nem okoznak a személynek extra frusztrációt, kialakítva ezzel a teljes izolációt.

Talán ezek a kutatási eredmények annyira nem okoznak nekünk nagy meglepetést. Ám gondoljuk csak végig: mi a konklúzió? Tilos a napi x percen/órán túli telefonnyomkodás?

Semmiképp nem szabad ennyire radikálisan, csak mennyiségi szempontból megközelítenünk a választ. A kutatások bebizonyították azokat a rizikófaktorokat, negatív hatásokat, amelyek kialakulásában döntő szerepet játszhat a helytelen közösségi médiahasználat. Az ártalmaknak érzelmi fejlődésre gyakorolt hatása azonban oda-vissza elven működik, nem lehet pontosan megmondani, a tyúk vagy a tojás volt-e hamarabb. A tiltás helyett érdemes más megoldási lehetőségekkel élni, melyeknek fókuszában nem az idő áll. Gondoljunk csak bele a saját szemszögünkből! 30 perc céltalan timeline-görgetés nem egyezik meg 30 perc idegennyelvű cikk olvasásával, ahogyan nem hasonlítható például fél óra zenehallgatáshoz sem. A gyermekek, serdülők egyaránt rengeteg hasznot szerezhetnek a XXI. század vívmányaiból, amelyektől nem szabad megvonni őket. A teljes eltiltásnak legalább olyan súlyos következményei lehetnek, mint a korlátlan, felügyelet nélküli használatnak. Ezek a „kütyük”, akár tetszik, akár nem, ma már az életünk részét képezik. A mennyiségre fókuszáló korlátok helyett próbáljuk meg okosan használni őket, prezentálva ezt a fiatalabb generációnak is.