Az embert a közelség keresése és az eltávolodás, a függés és a függetlenség ellentmondásos hajtóerői mozgatják. Érzelmi megértésre vágyunk, melyet egy intim érintésnél jobban semmi sem fejezhet ki. Az érintés a testi és lelki egészségünk fontos védelmezője. Mégis miért utasítjuk vissza oly sokszor? Cikkünkben erre keressük a választ, érdemes velünk tartani!
Egy klasszikussá vált kísérletben könyvtári hivatalnokokat arra kértek fel, hogy amikor a könyvtár látogatói a pénztárhoz érnek, lopva érintsék meg a kezüket. A könyvkölcsönzőkkel miután elhagyták a pénztárt, kérdőívet töltettek ki arra vonatkozóan, hogy milyen élménynek élték meg a bent töltött időt. Az eredmények elgondolkodtatóak voltak: azok ugyanis, akik érintést kaptak, szignifikánsan kellemesebbnek vélték a könyvtárban töltött időt, illetve a könyvtáros személyét is. Az érintés tehát képes jelentősen megváltoztatni a személyészlelésünket és a másokról alkotott véleményünket.
Mi befolyásolja az érintéshez való viszonyunkat?
Számos olyan jellemvonás van, amely összefüggést mutat az érintés kerülésével. Azok a személyek, akik szorongóbbak, kevésbé jártasak a társas helyzetekben, illetve alacsonyabb önbecsüléssel rendelkeznek, mind nagyobb valószínűséggel kerülik az érintést. Az intim közeledés ezen formája ugyanis az önfeltárást és a megnyílást is magába foglalja, ami sokak számára félelmetes. A nemi különbségeket illetően, a férfiak jellemzően az azonos, a nők pedig az ellenkező nemű fél érintésétől tartanak jobban.
A szeretetteljes érintés azért tud ijesztő lenni, mert ha valakit ilyen mértékben beengedünk az intim szféránkba, akkor érzelmileg sebezhetőbbé válunk, mivel visszautasíthatnak. A felnőttkori kötődéssel foglalkozók szerint a biztonságosan kötődő személyek számára sem az intimitás, sem a függetlenség nem okoz nehézséget a kapcsolatban. Ezzel szemben a bizonytalanul kötődő személyek számára nehezebb a közelség megélése, mivel a korábbi kapcsolati mintáik azt üzenik:
„Érzelmileg kötődni valakihez veszélyes, mert elhagyhatnak, és akkor magamra maradok.”
Érintés és szeretkezés
Egy izgalmas közvéleménykutatás keretében egy hetven milliós olvasótáborral rendelkező újság olvasóinak a következő kérdést tették fel:
“Elégedett lennél-e, ha úgy lenne részed gyengéd érintésekben, úgy lehetnél a partnered közelében, hogy nem kell attól tartanod, hogy a gyengéd együttlét átfordul szexuális aktusba?”
Sokak számára meglepő lehet, hogy a több mint százezer válaszadó 70 százaléka felelt igennel, és 40 százalék negyven év alatti volt. Vajon mivel magyarázható, hogy ilyen kiemelt szerepet tulajdonítunk az intimitásnak?
Helen Fisher antopológus szerint a romantikus szerelemhez három hozzávalóra van szükség, melyek a kötődés, a törődés és a szexualitás. Ezek közül, ha bármelyik hiányzik, a kapcsolat előbb-utóbb ingadozni fog. Egy érett kapcsolatban az érintés mindezek részét képezi, mivel általa tud kialakulni az a fajta fizikai és pszichológiai intimitás, amely egyben a közeli testi kapcsolat záloga is.
Egy gyengéd, szeretteljes érintés a tettek és a szavak erejét túlszárnyalva képes az érzelmeink közvetítésére. Partnerünk testének simogatása, testtérképének felfedezése által tudjuk a legjobban kifejezni, hogy szeretjük, elfogadjuk és értékesnek tartjuk őt. Gary Chapman kutatásaiból tudjuk, hogy többféle szeretetnyelv létezik, ennek fényében változhat, hogy kinek mennyire fontos az érintés egy kapcsolatban. Mindenképp fontos azonban megkülönböztetni a gyengéd szeretet és a szenvedélyes szerelem nyelvét, mivel ha kizárólag szexuális örömszerzés céljából kezdjük manipulálni a másik testét, akkor az érintés igen könnyen csupán egy egyszerű izgató eszközzé válhat és elveszíti a szerelmes kommunikációt szolgáló funkcióját.
Válságos helyzetekben az emberek ösztönösen is megölelik egymást, hiszen ezáltal együttérzést, támogatást fejeznek ki a társuk felé. Életünk mélypontjai, mint pl. egy közeli szerettünk elvesztése, valamilyen baleset vagy betegség, különleges lehetőséget kínálnak a partner szeretetének megtapasztalására, illetve saját támogatásunk kimutatására. Az ilyenkor kapott gyengéd érintések emléke sokáig megmarad, ugyanígy, ha a várt törődés elmarad, az szintén sokáig kísérthet bennünket.
Felhasznált irodalom:
Fisher, H. (2004). Why we love. The Nature and Chemistry of Romantic Love. New York.
Fisher, J. D., Rytting, M., & Heslin, R. (1976). Hands touching hands: Affective and evaluative effects of an interpersonal touch. Sociometry, 39(4), 416–421.
Nyitrai, E. (2011). Az érintés hatalma. Kulcslyuk Kiadó.
Davis, D., Shaver, P. R. & Vernon, M. L. (2004). Attachment Style and Subjective Motivations for Sex. Personality and Social Psychology Bulletin, 30 (8), 1076-1090.
