„A jövő már a jelen” – gondolhatjuk, amikor olyan felfedezésekről hallunk, mint az agyi implantátum, amely akár huszonöt százalékkal is képes fokozni a memóriaműködést. Úgy bizony, semmi feltételes mód, mert a Dél-Kaliforniai Egyetem kutatói megcsinálták azt, amiről a sci-fi rajongók a fénykard mellett mindig is álmodtak, míg mások féltek, hogy az ember gépet csinál saját magából. Hogyan fér meg fém, szövet és elme egymás mellett?
Egy amerikai kutatócsoport nemrégiben mutatta be a „memóriaprotézisnek” keresztelt találmányt, amely hatékonynak bizonyult az emberi memória fejlesztésében. Kísérletükben húsz önkéntes vett részt, akiknek epilepsziakezelés céljából ültették be a protézist. Ennek segítségével a kutatók adatokat nyertek a személyek agyi tevékenységéről, miközben azok egy rövid távú- vagy munkamemória feladatot végeztek. A protézisből nyert adatokból meghatározzák, hogy kinek milyen az optimális memóriaműködése, amely egyfajta mintázatként írható le. A mintázat ismeretével pedig úgy lehet stimulálni az idegsejteket, hogy azok
a rövid távú emlékezet teljesítményét tizenöt százalékkal, a munkamemóriáét pedig huszonöt százalékkal javítsák.
Ezek a számok – habár elsőre alacsonynak tűnnek – óriási jelentőséggel bírnak. A felfedezés értéke elsősorban a klinikumban keresendő, mégpedig olyan súlyos állapotok esetében, mint az Alzheimer-kór vagy stroke következtében fellépő agykárosodás. Az alzheimeres betegek életminősége például jelentősen javulhatna egy efféle protézis segítségével, mivel ez a betegség már korai stádiumában komoly memóriapanaszokkal jár. Ahogy idővel egyre több agyterületen jelennek meg az Alzheimer kórélettanának elemei, a szenilis plakkok és neurofibrilláris kötegek, úgy romlik tovább fokozatosan a memóriaműködés is. Ezt a nemkívánatos folyamatot azonban fékezni lehetne a protézis beültetésével, de ne rohanjunk ennyire előre, mivel a kísérletek épphogy csak elkezdődtek.
Homo cyber-sapiens
Természetesen, sokkal romantikusabb elképzelések is helyt kaphatnak, ha már olyan izgalmas vágyak válhatnak valóra, mint a természet adta agykapacitásunk kiterjesztése. Ki ne tekintene élvezettel egy olyan jövőbe (vagy jelenbe?), ahol a vizsgafelkészülés gyerekjáték, a nosztalgia pontosabb, mint egy fénykép, és a sakkgép sem ver meg többé a középhaladó fokozaton? Nos, a tudomány emberei e kérdést illetően nem feltétlenül vannak egy állásponton, sokan kifejezetten szkeptikusok. Vizi E. Szilveszter farmakológus, az MTA egykori elnöke, akitől bátorkodtunk az alcímben szereplő kifejezést is kölcsönözni, már 2002-ben megjósolta a károsodott agyfunkciók protézisszerű pótlását. Ennek ellenére a professzor úr is kételkedik abban, hogy egykor majd cyborg-szerű szuperemberek fogják lakni a Földet.
Vizi amellett érvel, hogy habár a számítógép és az agy működése mutat hasonlóságokat, nem azonosak, és egy bizonyos ponton túl nem is feleltethetők meg egymásnak. Minden ember idegrendszere egyedi, de ugyanakkor rendkívül fogékony a változásokra. A külső és belső ingerek folyamatosan módosulnak, agyunk pedig hatékonyan képes alkalmazkodni a megváltozott környezethez. Ez a lenyűgöző képesség, melyet plasztikusságnak nevezünk, kiegészül még egy – Vizi által felfedezett – tényezővel, amely agyunkat a számítógép fölé helyezi. Vizi szerint az idegsejtek nemcsak a géphez hasonló elektromos impulzusokkal, vagyis digitális módon üzengetnek egymásnak, hanem egy bonyolultabb, analóg csatornán is. Ez a különleges mód kicsit azt is képviseli az idegrendszerben, hogy kik is vagyunk mi, tehát a személyiségünket, az énünket, mivel ez a csatorna minden emberben egyedi. A számítógép azonban nem rendelkezik ezzel.
A képzeletbeli vita másik oldalán állnak olyan találmányok, mint a memóriaprotézis. Kissé nehéz igazságot tenni ebben a kérdésben, de 2018 kezdetén, a jelenlegi technikai fejlettség mellett létezik egy konklúzió, amely helyes lehet. Az agyat segíthetjük különböző eszközökkel, amelyek betegségek okozta űrt töltenek be, vagy pusztán kitágítják kognitív képességeink kapacitásait. Abban azonban érdemes kételkedni, hogy az idegrendszer teljes mértékben kicserélhető és programozható lehet. Amennyiben ez mégis bekövetkezne, az súlyos következményekkel járna.
Személyiségünk, sőt alapvető emberi értékeink sérülnének.
Féljünk a gépesedéstől?
Az úgynevezett biokonzervatívok tábora ellenzi az agyi implantátumok elterjedését, mivel azokat természetellenesnek tartják. Az életfilozófiai érv mellett azonban számításba kell vennünk olyan potenciális veszélyeket is, mint a kiberbűnözés. Az implantátum alkalmazása együtt jár azzal a problémával, hogy az eszközt akár meg is lehet hackelni. Ezáltal sérülhet az egyén privát szférája, vagy akaratlan cselekedetekre vehetik rá. Noha ezen érvek az agy-számítógép, mesterséges intelligencia és további kognitív idegtudományi kutatási területek felettébb sötét oldalát mutatják, egy bizonyos pontig az előnyök túlnőnek a hátrányokon. Az agyi implantátumok nagy lehetőségekkel kecsegtetnek, és hiba lenne ezeket nem alkalmazni az idegrendszeri zavarok gyógyítása során.
Ami pedig a veszélyeket illeti, tekinthetünk optimistán a jövőre, és bízhatunk abban, hogy az egyfajta „eldarthvéderesedés” nagyon szigorú etikai, jogi és morális keretek között valósul majd meg.
