Enni vagy nem enni – táplálkozási zavarok a sportban

Sorra nyílnak a gyorséttermek, s mellette a konditermek is. Egyre több egészségtudatos emberrel találkozhatunk – a bioboltok, táplálékkiegészítőket árusító üzletláncok és „mindenmentes” cukrászdák tömve vannak vásárlókkal. Mindeközben az elhízással egy időben a túlzott diéta is ugyanolyan kérdéssé nőtte ki magát.

Az elhízás társadalmunk kiemelkedő problémája, ami rengeteg más betegséget hoz magával. A helytelen életmód és a kevés mozgás megrövidíti életünket – sőt, rövid életünk is minőségi romlásnak indul. Az anorexia és a bulimia még ma is hallat magáról, ezek mellett újabb kórképek tűnnek fel. A sportolók körében is megjelennek az étkezési zavarok, sőt sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk. Ez a jelenség az élsportolók körében csúcsosodik ki leginkább. A sikerért folytatott küzdelemben nem ismernek lehetetlent, mindent megtesznek és megesznek, vagy ha kell, épp ellenkezőleg: megvonják maguktól a táplálékot.

Az étkezési zavarok hátterében jellemzően a testképzavar jelenik meg. A sportban, nem meglepő módon, a fizikum hatalmas hangsúlyt kap. Küzdősportban előírt súlycsoportok vannak, amibe mérlegeléskor bele kell férniük, a táncosok, műkorcsolyázók, tornászok, futók célja, hogy minél könnyebbek, esztétikailag vékonyak legyenek. A testépítők is a kidolgozott testük érdekében folyamatosan olyan edzéstervekhez vagy táplálkozási módszerekhez folyamodnak, amivel versenyformát érhetnek el. Gyakran megjelenő gond, hogy a sportolók a siker érdekében mindent elkövetnek – akár szerek használatával, koplalással vagy vízhajtással, hánytatással próbálnak csúcsformába kerülni (Menczel, 2012).

A média egyre több csatornáján kapjuk kérve vagy kéretlenül, hogy fizikai megjelenésünknek tökéletesnek kell lennie. Egyre hiúbbak vagyunk, egyre többet törődünk azzal, hogy mit mutatunk kifelé. A testképzavarral küzdők figyelme azokra a hírekre, egyénekre koncentrálódik, amelyek támogatják őket szemléletükben. Rengeteg fórum, blog látja el tanácsokkal azokat, akik durva diétába kezdenek: megtalálhatóak olyan oldalak, ahol segítenek, hogyan lehet még kevesebb szénhidrátot bevinni a szervezetbe, vagy milyen hashajtó, hánytató módszerek a legbeváltabbak (Gyömbér, Kovács, Ruzits 2015).

Megfelelő sport a megfelelő alkatra – gyerekek esetében is

A kiskorú sportolók körében is beilleszkedési gondok, megfelelési kényszer okozhatja, hogy testképzavar alakul ki. Sokan küzdenek genetikai adottságaik miatt abban az esetben, ha a választott sportjuk más alkatot követelne meg.

A támogató szülő olyan sportot keres, amiben

a gyerek jól érzi magát, és nem kell a súlyprobléma kérdéskörével szembesülnie.

Mindenki megtalálhatja a saját sportját, ami testi és lelki aspektusból is közel áll hozzá. Ehhez segítségül hívhatunk egy sportpszichológust, vagy ellátogathatunk gyermekünkkel több különböző nyílt napra, ahol megtalálhatjuk a gyerek számára minden szempontból megfelelő sportot (Gyömbér, Kovács, Ruzits, 2016).

Túlsúly esetén sem érdemes a gyerekeket diétával gyötörni. Az egészséges életmód és a megfelelő sport által könnyen megváltozhat a gyerek testfelépítése. Ezen felül érdemes orvosokat is bevonni, hogy teljes vizsgálattal felismerjük, mi áll a gyermek elhízásának hátterében: előfordulhat, hogy olyan egészségügyi gondok miatt alakult ki, mint például pajzsmirigy-túlműködés vagy anyagcsereproblémák.

A minőségi evés betegsége – orthorexia nervosa

A koplalásokról ismert anorexia nervosa, vagy a falásrohamokat követkő purgáló módszerekről ismert bulimia nervosa nem idegen kifejezés a köztudatban. Egy jelenség, amiről még egyelőre kevesebb tudományos leírás született, ám idővel annál inkább hangsúlyossá válik, az orthorexia nervosa. Először Bratman 1997-ben írta le, jelentése az ortho (helyes) és az orexis (étvágy) szóból ered.

Az orthorexia esetében nem az étel beviteli mennyisége, hanem a minősége kapja a főszerepet.

Az egészséges táplálkozás nagyon fontos lenne a társadalomban, ez esetben mégis elveti a sulykot az, aki ebben a zavarban szenved. Az orthorexiás csak olyan ételt eszik, ami egészséges, vagy amit annak vél. Ha nem talál szigorú szabályainak megfelelő ételt, inkább nem is eszik. Sok esetben még az elkészítéséhez szükséges edények, konyhai eljárások is fontos szerepet kapnak. Még nem teljesen tisztázott, hogy az orthorexia nervosa függőség vagy testképzavar, esetleg mindkettő (Brytek-Mater, 2012 in Trpkovici-Szabó, 2015).

Sokan azért fordulnak a túlzottan egészséges életmód hajszolásába, mert esetleg olyan egészségügyi problémájuk van, amire az orvostudomány nem talál megoldást, így saját magukon próbálnak segíteni, kiméregteleníteni szervezetüket, és radikális diétába kezdenek. Ez nem csak az egyoldalú étkezést vonja maga után, ugyanis pszichológiailag ez sokkal több gondot vet fel: leredukálják baráti kapcsolataikat is, hisz minden idejüket és erejüket az étrendjüknek szentelik. Ennek hátterében a testképzavar, szorongás, szeretet utáni vágy vagy a győzni akarás állhat. Az ilyen gondokkal küzdő sportolók úgy gondolják, a tápanyagbevitel megválogatásával maximalizálni tudják fittségüket, de ha rossz irányba mozdul el a mérleg, teljesítményromlás, egészségügyi panaszok léphetnek fel.

Az ilyen jellegű étkezési problémák manapság azért kapnak nagyobb hangsúlyt, mert több lehetőségünk akad megválogatni, milyen életmódot szeretnénk folytatni. A rengeteg bolt, étterem, receptek segítik életvitelünket, ráadásul szem előtt vannak és nehéz kikerülnünk az ilyen témákat. Minden médiacsatornán elárasztanak bennünket információkkal, és helyes életmódra sarkallnak. Ez az életforma befészkeli magát tudatunkba, így aki elszánja magát és ebben leli a megoldást, könnyen áteshet a végletekbe.

A testedzés függősége

Egy másik, gyakran észlelhető jelenség a testedzésfüggőség. A mozgási hiperaktivitás káros, az egészséges mozgáson túllép. Érdemes figyelni azokra, akik minden idejüket az edzésnek szentelik, életvitelüket a mozgás köré szervezik, és heti 16 óránál többet edzenek. Abban az esetben, ha nem jutnak el a terembe, feszültek, idegesek lesznek, elvonási tünetek jelentkeznek náluk. Élsportolók esetében akkor beszélhetünk függőségről, ha az elvárt edzéseken felül is gyakorolnak, edzenek, sőt sérüléseiket sem veszik figyelembe. Sok esetben túledzettség jelentkezik, és teljesítményük hanyatlani kezd, ők mégis tovább hajtják magukat. Fontos, hogy az edző ezeket a jeleket felismerje és kezelje, például a felkészülési időbe elegendő pihenés beiktatásával.

A testépítők is gyakran túlhajszolják magukat

Kiváltképp a versenydiéta alatti időszakban érdemes odafigyelni életvitelükre. Ebben az időszakban a test fáradtabb, leterheltebb a diéta által. A kevesebb táplálékbevitel miatt üresebbek az energiakészletek, így a kimerülés komoly sérüléseket, betegségeket okozhat. A vízhajtás a verseny előtt elengedhetetlen, mert a bőr alatti szövetek víztartalmának csökkentésével látványosabbá válik az izomzat a verseny napján. Körültekintő és szakmai hozzáértéssel és felügyelettel alkalmazható, mégis óvakodni kell a radikális módszerektől, olyan szerektől, amik veszélyeket rejthetnek magukban. A vízhajtó nemcsak a folyadékháztartást boríthatja fel, hanem a vitaminok, a sók és a kálium is nagymértékben távozik a szervezetből általa(Osváth, 2015). A nagy mennyiségű kálium távozása a szervezetből

szívritmuszavarokhoz vagy szívleálláshoz vezethet.

A versenydiéta heteiben a sportoló gyakran él meg mélypontokat, ami megerőlteti testét, lelkét. Ilyenkor érdemes a sportpszichológusokat segítségül hívni, akik segítenek ezeket a nehézségeket áthidalni.

Egészségünk nem játék. A túlhajszolt edzések, a kíméletlen diéták hosszú távon a test teljes kizsigereléséhez vezetnek. Testünk és lelkünk is érzékeny, amit lehet, sőt, ajánlatos edzeni és erősíteni, de határainkat hosszú távon is csak óvatosan, körültekintően szabad feszegetni. Fontos, hogy szakmai tudás kísérje minden lépésünket, ha élsportolók vagyunk, ha nem.