Érem vagy érme? − Motiváció és motiválás a sportban

A motiváció a sportteljesítmény egyik alappillére. A Real Madriddal edzőként 3 BL-trófeát nyerő Zinédine Zidane szerint a motiváció előbbvaló a taktikánál is. A motivációnak lehetnek külső és belső kontrolláló tényezői egyaránt. Mit takar a kontrollhely fogalma? Hogyan jön ide a szamár és a gólya? Milyen − főként edzői − tévhitek övezik a motiválást? Cikkünkben többek között ezekre keressük a választ. 

A motiváció a latin „movere” szóból származik, amelynek jelentése „mozogni, mozgatni”. Több elméletet összegezve 3 fő tényező emelhető ki, ezek szerint a motiváció

a viselkedésnek energiát AD, irányítja és fenntartja azt.

A motiváció négy fő tényezője pedig: a belső (intrinzik) és külső (extrinzik) motiváció; a direkt és indirekt módszerek; a kontrollhely; illetve a sportolói szükségletek.

A motiváció fogalma igencsak absztrakt és komplex. Ennek érdekében sokan megpróbálják  leegyszerűsíteni a sportban. Egyes edzők és játékosok belekapaszkodhatnak sablonos mondatokba, amelyeket sok mérkőzés utáni nyilatkozatban visszahallhatunk. Ilyen például: „a motiváció kulcsa a játékosok közötti kapcsolat, illetve a pontosan megfogalmazott célok”. Mások a sportpszichológia eszköztárát is használva furfangos módon motiválják önmagukat vagy játékosaikat. Ilyen lehet a meghatározott célok post it-re írása és mindennap látható helyen való elhelyezése vagy akár egy-egy apró érintés is meccs közben, aminek pozitív hatásairól korábbi cikkünkben írtunk. Vannak olyanok is, akik külső segítséget vesznek igénybe, de csak rövid távon alkalmaznak sportpszichológust, esetleg coach-ot a csapatnál. Ezek a beavatkozások sokszor csak tűzoltásként jelennek meg a sportoló vagy a csapat életében. Az eddig felsoroltak mind fontos részei a motiválásnak, azonban közel sem tükrözik a fogalom komplexitását, és önmagukban nem elégítik ki a teljesség igényét.

Téves edzői nézetek, avagy a szamár és gólya megközelítés

Egyes edzők úgy gondolják, hogy a játékos csak jutalmazással és büntetéssel motiválható. Mint ahogy a szamár csak répával és bottal. Ezek az edzők sokszor verbális, fizikai és pszichológiai bántalmazás révén próbálják motiválni tanítványaikat. A gólya megközelítést alkalmazó edzők pedig úgy gondolják, hogy saját motivációjukat úgy tudják átadni játékosaiknak, hogy sokat prédikálnak arról. Mint amikor a szülők azt mesélik, hogy a gyerekeket a gólya hozza. Ennek hátránya lehet, hogy az edző élvezetek biztosítása nélkül várja el játékosai motiváltságát. E nézetek korábban általánosak voltak a sport világában. Napjainkban sokkal kifinomultabb eszközök szükségesek a sportolók motiválásához.

Az eredményes motivációs eszközöket direkt és indirekt csoportba oszthatjuk. Indirekt módszerek közé sorolhatjuk, amikor valamilyen külső feltételt olyan módon változtatunk meg, hogy az a sportoló számára szimpatikusabbá válik. Ilyen lehet például, ha az edzések valamilyen korszerűbb helyre költöznek és felszereltebb komplexumban folyik tovább a munka. De akár idesorolhatjuk azt is, ha a szülő bizonyos − ésszerű és elérhető − teljesítményhez köti az új sportcipő vásárlását a gyermek számára.

A direkt befolyásolás ennél összetettebb és a pszichológia eszköztárát is alkalmazó módszer, amikor az edző négyszemközt beszélget el a sportolóval. Az egyik ilyen mód a behódolás folyamata, amely a külső jutalmak és büntetések alkalmazásán alapszik. Ilyen lehet egy győzelem utáni plusz pihenőnap vagy rossz teljesítmény esetén plusz munka kiszabása. Ez főként a gyenge énképpel rendelkező sportolóknál működhet. A második módszer az azonosulás, ezt az edző elvárásainak való megfelelés hajtja leginkább. Itt a fő hangsúly a játékos és edző közötti kapcsolaton van. Azt feltételezi, hogy ha a sportoló az edző elvárásai szerint teljesít, akkor valamilyen jutalomban részesül. A motiváció harmadik direkt módja az internalizáció. Ekkor a sportoló a motivációt nem az edző által kapható jutalomból vagy büntetésből meríti, hanem saját hiedelmei, értékei, céljai táplálják. Ennél a módszernél az edző támogatásáról biztosítja a tanítványát.

A megfelelő módszer kiválasztásának alapja a sportoló ismerete. Az edzőtől nagy energiát követel ez a folyamat, ha nincs elegendő idő erre − főként csapatok esetében az összes játékos megismerésére − akkor az edző kipróbálhatja mindhárom módszert és megfigyelheti azok hatását.

Önmagamnak vagy másoknak feleljek meg?

Carl Gustav Jung elméletében megkülönböztetett olyan személyeket, akik a környezetükből (extravertált), és olyanokat, akik önmagukból (introvertált) merítenek energiát. A hétköznapi élethez hasonlóan a sportban is megkülönböztetjük a külső (intrinzik) és a belső (extrinzik) motivációval rendelkező embereket. A belső motivációval rendelkező emberek

a tevékenységet annak élvezetéért hajtják végre,

a pozitív élmények révén a tevékenység önmagát jutalmazza. Ezek a sportolók saját örömüket helyezik előtérbe, és elsősorban saját maguknak szeretnének megfelelni. Szenvedélyesen edzenek és versenyeznek egész addig, amíg ebben örömüket lelik. A külső motivációval rendelkező sportolókat valamilyen külső dolog motiválja, amely legtöbb esetben valamilyen jutalom. Akár a társadalom elismerése, de legtöbb esetben a pénz. Ha ez a külső hatás csökkenni kezd, akkor azzal arányosan a motiváció, majd a teljesítmény is romlik.

Itt vezethetjük be a kontrollhely fogalmát, amely értelmében az emberek megkülönböztethetőek aszerint, hogy a velük történteket külső vagy belső okoknak tulajdonítják. Míg a belső kontrollos személyek a velük történteket saját felelősségüknek tudják be, addig a külső kontrollosok a szerencsét vagy más embereket okolnak a történtekért.

A motivációnak intenzitása és iránya van. Előbbi azt mutatja meg, hogy a személy mekkora erőfeszítést tesz, mennyi energiát fektet a célja elérésébe. Az irány pedig a cél kiválasztását jelöli, ebben kiemelkedő szerepe van az egyéni célok megértésének. Fontos megjegyezni, hogy

a sportoló motivációját elsősorban a játék élvezete táplálja,

ezt a gyakori flow-élmény átélése is támogatja. Sportolói szükséglet még a valahova tartozás igénye, mások jelenléte, az élmény megoszthatósága. Továbbá a kompetenciaérzés, tehát annak átélése − külső vagy belső megerősítések által −, hogy értékes tagja a csapatnak vagy a sporttársadalomnak. A kompetencia érzése hozzásegíti a sportolót a pozitív énkép kialakulásához is. Ezek fenntartása szükséges az egész karrier során, így elkerülhetővé válik a korai kiégés.

A szerző következő cikkében betekintést nyújt a téma kutatási eredményeibe, illetve bemutat néhány módszert, amellyel a motiváció fenntarthatóvá válik.