Ha az újévi fogalmaink között szerepel, hogy leadunk néhány kilót, könnyen megeshet, hogy hirtelen mindenhol ételt vélünk felfedezni a környezetünkben. Ugyanis sokat gondolva az ételre, hajlamosabbak vagyunk észrevenni azt a környezetünkben is, még akkor is, ha alapvetően az elkerülés vagy a kevesebb fogyasztás miatt jutnak eszünkbe az étkezéseink. Ez pedig különösen igaz akkor, ha túlsúly vagy elhízás jellemez minket.

Ezt állítja legalábbis egy tanulmány, mely aszerint hasonlított össze túlsúlyos és normál súlyú embereket, hogy mekkora figyelmet fordítanak az ételekre. Manapság rengeteg fogyasztásra sarkalló felhívással találkozhatunk, gondoljunk csak a hirdetésekre, reklámokra, vagy azokra a társas helyzetekre, amikor az evés bátorított. A kutatók azt a kérdést tették fel, vajon miért nehezebb egyeseknek ignorálni ezeket a felhívó tényezőket?

A Birminghami Egyetemen dolgozó Suzanne Higgs és munkatársai 43 túlsúlyos vagy elhízott, illetve 49 normál súlyú résztvevőt toboroztak a vizsgálatba. Egyes vizsgálati személyeknél úgynevezett „étel mindsetet” állítottak be azáltal, hogy egy számítógépes feladatban ételeket (például pizzát) ábrázoló képeket kellett megjegyezniük, míg másoknak nem ételekről készült képet kellett memorizálniuk, például egy csavarkulcsot. Ezt követően a számítógép képernyőjén felvillantottak egy kört (ez volt a célinger) és egy négyzetet (ez volt a zavaró inger). A feladat az volt, hogy a lehető leggyorsabban lokalizálják a kört, melyet nehezített, hogy zavaró ingerként jelen volt a négyzet is, amit ignorálniuk kellett. A helyzetet bonyolították azzal, hogy egyes felvillanásoknál a kör társaságában az előzetesen megjegyzendő étel képét is felvillantották, míg más esetben ugyanezt a négyzettel társítva tették meg.

Minden résztvevő nehezebbnek ítélte a körre való fókuszálást és annak minél gyorsabb lokalizációját akkor, amikor „étel mindsetre” hangolták őket elő a kutatók, illetve az étel képe a négyzethez volt társítva a felvillantáskor, nem a körhöz. A nagyobb nehézséget azonban a túlsúlyos és elhízott embereknek jelentette, az étel zavaró jelenléte náluk fokozottabban érvényesült, ami arra utal, hogy ők nehezebben vonatkoztattak el tőle.

A kutatás folytatásként egy év múlva ismét elhívták a résztvevőket, és azt találták, hogy minél inkább befolyásolta valaki teljesítményét az „étel mindsetre” való előhangolás, annál nagyobb emelkedés volt megfigyelhető az illető BMI (testtömeg-index) értékében az utóbbi egy évben. Higgs és munkatársai ebből azt a következtetést vonták le, hogy a vizsgálati helyzetben megfigyelt figyelemfókuszálási különbségek a való életben is tetten érthetők, vagy legalábbis van valamilyen hatásuk. „Az étel gyakoribb jelenléte a gondolatokban megnöveli a túlevés valószínűségét, mert az egyén figyelme kiélezettebbé válik a környezetében lévő ételekre” – vonják le a következtetést a vizsgálat vezetői.

Ez arra is ad némi magyarázatot, hogy miért annyira nehéz tartani a különféle fogyókúrákat: amikor fogyókúrázni kezdünk, a gondolatainkat nagy mértékben leköti az, hogy megtervezzük az étrendünket, majd aztán azt be is tartsuk, ezáltal azonban az evés témája folyamatosan a fókuszunkban van.

 

Forrás: Research Digest