A Facebook-használat olyan elfogadott és népszerű időtöltéssé vált, hogy a legtöbb szülő úgy érzi, a gyermekük kirekesztett lesz, ha nem tartozik a Facebook-közösséghez.
A gyermekek védett környezetként tekintenek a Facebookra,
az internet szinte minden lehetséges előnyével. Élvezik a saját kis territóriumukat, ahol teljes kontrollt gyakorolhatnak, szülői befolyás nélkül. Úgy érzik, hogy képesek irányítani, hogy miként vélekedjenek róluk mások, például előnyös fényképek és pozitív életesemények megosztásával. A közösségi hálón keresztül könnyen és gyorsan kapcsolatba léphetnek a barátaikkal, ahol és amikor csak szeretnének.
Hogyan kapcsolódnak szülők és gyermekeik a Facebookon? A közösségi média jellegénél fogva
korlátozza a szülőkkel való kommunikáció lehetőségét.
A szülők azzal próbálják ellensúlyozni a szemtől szembeni kommunikáció hiányát, hogy csatlakoznak a Facebook-közösséghez. Néhány szülő kizárólag arra használja a Facebookot, hogy nyomon kövesse gyermeke tevékenységét. Többen számolnak be arról, hogy az egyetlen módja annak, hogy megtudják, pontosan mit csinálnak a gyermekeik, a Facebookon keresztül érhető el. Más szülők azért jelölik ismerősnek gyermekeiket, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk. A tizenévesek többsége viszont nem akarja, hogy a szülei az „ismerősei” legyenek.
Milyen előnyei lehetnek a szülők bevonódásának?
Amennyiben megvan a bizalmi kapcsolat a szülő és gyermeke között, a Facebook-használatról is könnyedén beszélhetnek. Fontos, hogy szülőként türelmesen és fokozatosan próbáljunk elbeszélgetni gyermekünkkel a lehetséges veszélyekről.
A legtöbb Facebook-felhasználó rendszerint monitorozza mások profilját és összehasonlítja azokat a sajátjával, mely
az életükkel való elégedettségérzet csökkenését eredményezheti.
A fiatalok gyakran elfelejtik, hogy a barátaik által bemutatott kép nem feltétlen tükrözi az életüket vagy a boldogságukat. Fontos, tisztáznunk gyermekünkkel, hogy az emberek többsége kizárólag a pozitív életeseményeit osztja meg a közösségi hálón, igyekszik idillikus képet mutatni magáról, de ettől függetlenül az ő életében is vannak nehézségek.
A Facebookon szinte mindent számokban mérnek (like-ok, kommentek, ismerősök), ami valószínűleg a fiatalokban, különösen a társas nehézségekkel küzdő fiatalokban torzított barátságérzetet okoz. Ezáltal előfordulhat, hogy nem értik az igazi barátság minőségét, és az ahhoz szükséges energiabefektetés fontosságát, helyette a barátok mennyiségére koncentrálnak. A szülőként saját példáinkkal, baráti társaságukkal, valamint a
valódi kapcsolatokról való beszélgetéssel tudunk példát mutatni gyermekeinknek.
A bejegyzések közzététele azt az érzést keltik a fiatalokban, hogy ők vannak a világ központjában. Amikor személyes tapasztalataikról írnak, a környezet azonnal reagál, azonnal kapnak visszajelzést. Ez az érzés a csecsemőkorban megélt élményeket hozza vissza, amikor azt hitték, hogy az egész világ körülöttük forog. Az életben viszont az én-központú gondolkodás hátráltathatja boldogulásukat. Szülőként tisztázzuk gyermekünkkel, hogy a nagybetűs életben és a munka világában alkalmazkodásra van szükség.
A Facebook-használat gyakoriságának és időtartamának felügyeletével arra ösztönözhetjük gyermekünket, hogy legyen jelen a „valós” életben és élje meg a pillanatokat.
Milyen hátrányokról beszélhetünk?
A gyermekekben bizalmatlanságot kelthet,
ha szüleik monitorozzák Facebook-tevékenységüket. Szülőként érdemes diszkréten kezelnünk a Facebookról szerzett információkat, és inkább személyesen kipuhatolni mi történt gyermekünkkel. Napjainkban kihívást jelent fenntartani a személyes beszélgetéseket, de a pozitív szülő-gyermek kapcsolat fenntartása érdekében megéri a fáradtságot.
Az, hogy a gyermekek már igen fiatalon elsajátítják a közösségi média használatát, megnehezíti a szülők számára, hogy vállalják a tanító és a vezető szerepét. Sok szülő veszti el szülői tekintélyét a technológiai hiányosságai miatt. Gyermekeik kevésbé fogadják el véleményüket, nem engednek beleszólást, mondván, hogy szüleik nem értenek hozzá.
A személyes kapcsolódás csökkenése maga után vonja, hogy a családok kevésbé képesek erős köteléket kialakítani egymás között. A gyermekek egyre kevesebb információt osztanak meg szüleikkel. Szüleik kevésbé tudnak arról, hogy mi történik gyermekükkel, és ezáltal nehezebben tudnak befolyással lenni rájuk. A szülők számára kihívást jelent, hogy ne csak megfelelő felügyeletet és útmutatást nyújtsanak gyermekeiknek, hanem modellként szolgáljanak, és képesek legyenek pozitív értékeket közvetíteni.
