Fél elem, de nincs félelem  – a neglekt szindróma

Sorozatosan nekimennek az ajtófélfának és nem értik, miért nem tudnak bemenni a szobába. Fellöknek embereket, de nem kérnek bocsánatot. A nők csak a fél arcukat sminkelik ki. A férfiak pedig csak a fél arcukat borotválják meg.  Hihetetlen, ám mégis létezik ez a betegség. Most megtudhatod, mi ez!

A neglekt szindróma azt jelenti, hogy az adott személy egyik oldalának észlelése kiesik, attól függően, hogy melyik agyfélteke sérült. Az agy egy rendkívül bonyolult rendszer. Ha a jobb agyféltekében van valamilyen zavar, sérülés, akkor a kliens baloldalának észlelése sérül. Ha pedig a bal agyféltekében történik lézió, akkor a jobb oldal észlelésével történik probléma. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a neglekt szindrómás ember nem vesz tudomást a fél oldaláról, olyan számára, mintha az nem is létezne.

A szindróma további érdekessége, hogy a látási, tapintási, hallási vagy egyéb érzékelési funkciók nem sérültek, tehát a személy képes a bal karját mondjuk felemelni, de nem teszi ezt meg, mivel eszébe sem jut. Ez a súlyosabbik eset. Vannak enyhébb formái, amikor csak bizonyos funkciók esnek ki, például csak nem néznek balra vagy jobbra. De az igazán extrém esetekben akár szó lehet az egyik testfél elhanyagolásáról is, vagy akár a testidegen érzésről, ahogy ezt a bevezetőben is említettük. Sokkal gyakrabban származik a neglekt szindróma a jobb agyféltekének sérüléséből, tehát a betegek túlnyomó többsége a bal oldaláról nem vesz tudomást.

A neuropszichológia és kognitív pszichológia két fontos fogalmában keresendő a miértre a válasz. Ahhoz, hogy egy beérkező ingert feldolgozzon az agyunk, először érzékelnünk kell azt, tehát fizikai ingerekre van szükség, majd ezt kell átalakítania az agyunknak biológiai jelekké ahhoz, hogy észleljük is azt. Tehát a receptorainkkal felvett ingereket érzékelésnek nevezzük. Például, hogy a szemünkbe süt a nap, vagy hogy hideg szél fúj. Ám ahhoz, hogy magasabb szintű feldolgozásról legyen szó, az észlelés képességére van szükségünk. Vagyis, hogy a fény érkezéséről el tudjuk dönteni, hogy az a napsütés vagy egy izzó fénye.

A neglekt szindrómában érintetteknek tehát nincs gondjuk az érzékeléssel, ám annál inkább sérültek az észlelési folyamataik. A legjellemzőbb tünet például, hogy egy mondatot csak félig olvasnak el, aztán áttérnek a következő sorban lévő mondatra. Érdekes módon, ha megkérik őket, továbbolvassák a sort és rájönnek a mondatok értelmére is, ám ha nem figyelmeztetik őket, visszatér a szindróma tünete és „eltűnik” az a rész, ahol a mondat vége található. Extrém esetben csak félig öltöznek fel, csak a fél lábukra húznak cipőt és zoknit, vagy akár idegennek is érzékelhetik a testrészeiket. Azt gondolják saját karjukról vagy lábukról, hogy az másé, de nem az övék, súlyos esetben akár meg is próbálnak megszabadulni ettől az „idegen” testrésztől. Ez a torzulás az érzékelésben még a rajzolásnál is jelentkezik. Ha megkérünk egy súlyosan neglekt szindrómás embert, hogy rajzolja le magát, gyakran a kiesett oldalukat nem rajzolják meg. Órarajznál pedig csak az óra egyik oldalát rajzolják le.

A hiányérzet hiánya

A neglekt szindrómás ember nem tudja tudatosítani azt, hogy az a testrész vagy testfél igenis az övé. Néhány embernél létrejöhet ez a tudatosság, de ez igen ritka. Izgalmas neuropszichológiai kérdést vet fel az a jelenség, hogy míg a neglekt szindrómás ember nem vesz tudomást egyes végtagjairól, holott azok ott vannak és működnek, addig a végtagjukat elvesztett emberek gyakran számolnak be az úgynevezett fantomfájdalomról, esetleg más egyéb jelenségekről, mondjuk, hogy viszket a lábfejük, amikor azt már sajnálatos módon amputálták. Ebből is látszik, milyen sokrétű és sok mindenre képes az emberi agy.