Felnőttkori leválás a szülőről – könyvajánló

Bár jelenleg éppen az ősz felé tart a természet, mégis felkeltheti az érdeklődésünket Katie Fforde Tavaszi zsongás című regénye. A könyv romantikus jellegéből fakadóan számíthatunk történeti könnyedségre, de a sorok között fontos, mély gondolatok rejlenek a felnőttkori anya-lánya kapcsolatról, a családi kötelékekről, és a párkapcsolatokról, amiknek érdemes lehet figyelmet szentelnünk. 

Katie Fforde angol regényírónő számos romantikus bestseller szerzője. Könnyed hangvételű könyve fókuszában ezúttal egy anya-lánya története áll. Gilly, az édesanya elvált bántalmazó férjétől. Gyerekei, Martin és Helena már kirepültek, élik önálló felnőtt életüket. A fiúnak van saját családja, a lány még szingliként keresi a szerelmet. A közös szál, amely többek között összeköti az édesanyát és lányát, hogy mindketten nehezen engedik bele magukat a kapcsolatkeresésbe, miután a zsarnok férj és apa hatására beléjük plántálódott a férfiak felé a félelem és a bizalmatlanság.

A bántalmazók jellemzője, hogy különféle manipulációs technikák és az ezeket megalapozó gondolkodásmód segítségével hatalmaskodnak családtagjaik felett. Gyakran megosztják a családot, és ezáltal befolyásolják a családi dinamikát. A történetben Martin keveset tapasztalt meg apja viselkedéséből, mivel ő maga hamar levált a családjáról. Az ő szemében az apa rendben van, azonosul vele, és értetlenül áll édesanyja viszonyulásához. Kialakul a családban egymással szemben az apa-fiú és az anya-lánya összetartás. Tipikus lehet a családi bántalmazóknál, hogy a válást követően akár a korábbinál is veszélyesebbé válhat a viselkedésük. A könyvben, amikor Gilly újra ismerkedni kezd, a fia megpróbálja bevonni az apát, hogy akadályozza meg volt felesége továbblépését. Szerencsére Gilly tudott tanulni élettapasztalatából, és sikerült kialakítania a számára megfelelő megküzdési stratégiát: meg tudja húzni már a saját határait férfi családtagjai nyomása elől. 

Gillynek nem csak múltjának árnyékaival kell megbirkóznia, hanem rendeznie szükséges sorait gyerekeivel is. A női főszereplők a közösen megélt, elnyomó családi légkör hatására öntudatlanul összezárnak egymással. Sokszor úgy látjuk a műben Gillyt és Helenát, mint akik a legjobb barátnők. Kapcsolatukban a határok újragondolása mindkét félben felmerül.

Hiába felnőtt már a gyerekünk, a családban ő mindig is gyerek marad. Ha a szülők próbálnak meg a gyerek legjobb bizalmasai lenni, azzal határt sértenek, és megtörténhet a gyermek parentifikációja. Ilyenkor felcserélődik a szülő-gyerek viszonya, és senki sem tudja megélni magát a saját szerepében. Ennek később súlyos következményei lehetnek a gyerek személyiségére és párkapcsolatára nézve.

Helena figyelmét édesanyjával való eltolódott viszonyára a barátja hívja fel:

„ – … azt hiszem, anyukádnak joga van a magánélethez.

– Tudom, csak megvan az a szokásom, hogy vigyázok rá. És ő is vigyáz rám.

– Ezt hívják úgy, hogy kölcsönös függés? (…)

Helena elgondolkodott ezen, mielőtt elismerte, hogy valószínűleg van igazság az észrevételben."

Ha a könnyed olvasnivaló mondanivalóját mélyebben megvizsgáljuk, észrevehetjük, hogy gyakorlatilag az egymással szolidáris anya-lánya éppen az egymásról való leválás fázisát élik meg. Alapvetően a fiatal felnőttkor egyik természetes élet-krízise a leválás a származási családról. Ez a leválás nem csak a fizikai leválást, elköltözést jelenti a szülői fészekből,

hanem a hivatás megtalálását, párkapcsolat kialakítását, valamint a szülőkről való érzelmi leválást is.

Ide tartozik a jól-felépített és megfelelő én-határokkal rendelkező identitás elérése is. A leválás már a kamaszkorban elkezdődik. Ideális esetben a fiatal véleményében, döntéseiben, választásaiban függetlenedni kezd családjától, ugyanakkor be tudja építeni a szülőktől átvett értékeket, tanácsokat. Elsősorban a gyerek kezdi meg a szülőről a leválást, de ha a szülő túlságosan ragaszkodó, mindkét fél leválása szükséges az egészséges határok megtartásához, és a normál privátszféra kialakításához. A leválási folyamat veszteségekkel és nyereségekkel egyaránt jár. Ha sikerül a fiatalnak a kötődését leválasztania származási családjáról, sikeresebben tud kötődni saját párjához, új családjához.

Szülői részről a leválás Gillyben a következőképpen fogalmazódik meg:

„Úgy érezte, ha azt akarja, hogy tiszteletben tartsák a magánéletét, neki is tiszteletben kell tartania másokét, de Helena mégiscsak a lánya volt. Egy anyának vannak előjogai.”

Fontos, hogy felnőttként tiszteletben tartsuk szüleink magánéletét, és hogy ez fordítva is működjön. Ugyanakkor egy egészséges szülő-gyerek kapcsolatban, ahol a szülő érző és befogadó,

a gyereknek joga van többet megosztania saját problémáiból, és adott esetben kikérnie szülei tanácsát.

Ahogy a könyvben is megjelenik, Helena többször átmegy anyja házába feltöltődni, amikor valami baj éri, vagy csak nagyon kimerült. Kiemelkedően örömteli, ha ilyen szüleink vannak, akikre számíthatunk, amikor szükségünk van rájuk, még felnőttként is.

Lehetséges önerőből változtatni kapcsolati mintáinkon?

Egy jól működő és fenntartható párkapcsolathoz szükséges az intimitásra való képesség és igény, a beleérző képesség, a megfelelő konfliktuskezelés, a reális önértékelés és önismeret, valamit az alkalmazkodóképesség. A párkapcsolatunkra nézve meghatározó, milyen családban nőttünk fel. Ahol szeretet tapasztalunk, ott később a kapcsolatunkban is természetes lesz a szeretet, és a bizalom. Ha kevésbé vagyunk szerencsések, akkor szorongó, bizonytalan módon viszonyulhatunk párunkhoz is. Ilyenkor kétesélyes lehet a választásunk: vagy újabb sérüléseket szerzünk kapcsolatainkban, vagy meg tudunk erősödni és új megküzdési stratégiákat tanulunk.

Ritka, de nem lehetetlen önerőnkből kimászni egy rossz párkapcsolati mintából, és észrevenni azokat a lehetséges partnerjelölteket, akik eddig fel sem tűntek számunkra.

Gillynek sikerül felismernie visszatérő mintáit kapcsolataiban. Ahogy egyre inkább visszanyeri önbizalmát és önállóságát, tovább tud lépni, hogy számára megfelelő partnert találjon. Helena története pedig remek példát ad arra vonatkozóan, hogyan lehet egy kapcsolatban régi mintáinkat átírni a megfelelő kommunikáció és érzelmi átélés segítségével. Egy jó kapcsolat segíthet nekünk ebben.

A szereplők mind meghaladják önmagukat, így vagy úgy, de önálló lelki fejlődésen mennek keresztül. A könyvbéli happy endhez megtörténik Martin változása is, amiben valószínűleg szintén saját párkapcsolata segít, de ennek hátterébe kevesebb bepillantást enged a szerző. Amikor nem tudjuk, valaki mitől, minek a hatására változik meg, hajlamosak vagyunk idealizálni, szerencsésnek titulálni őt, vagy épp ellenkezőleg, megkérdőjelezni a változását. A történet vége ilyen módon idillikusabbra sikerül, mint amit a való életben szoktunk tapasztalni, éppen ezért a realitás talaján maradva fontos megemlítenünk, hogy a belső változás eléréséhez van, hogy külső, szakemberi segítségre szükséges támaszkodnunk.