Mindennapjainkban személyes kapcsolataink során a nonverbális kommunikáció nagyobb arányban hordozza a kommunikált üzenet tartalmát, mint a verbális kommunikáció. Fontos észrevenni, hogy a nők és a férfiak különböző módon és gyakorisággal használják a nonverbális jeleket és másképpen is értelmezik azokat. Gyakrabban láthatunk a nők arcán mosolyt, de nagy szerencse kell, hogy a jelentését meg tudjuk fejteni. A státusz is befolyásolja, hogy mennyire figyelünk oda minden kommunikációs csatornára és ezekből mennyi információt próbálunk értelmezni.
A nonverbális kommunikáció fogalma alá minden olyan kommunikációs jelet besorolhatunk, amelyek nem az írott vagy kimondott szavak kategóriájába tartoznak. Az emberek szüntelen kommunikálnak, még a csendnek is van kommunikációs tartalma a környezetünkben lévők számára. Albert Mehrabian, a Californiai és Los Angelesi Egyetem pszichológus professzora azt találata, hogy amikor egy vita során verbális vagy nem verbális üzenetet küldünk, az üzenet tartalmára 55 százalékban arcon lévő mimikából, testtartásból és testmozgásból tudunk következtetni, 38 százalék a hangjelzésekből származik, mint például a hangmagasság, szünetek, hangszín, és csak 7 százalékot jelentenek a kimondott szavak. Ez azt jelenti, hogy
90 SZÁZALÉKBAN A NONVERBÁLIS VISELKEDÉS A MEGHATÁROZÓ A KOMMUNIKÁCIÓINK JELENTÉSÉT VIZSGÁLVA.
Ha ennyire jelentős információs forrás a nonverbális viselkedés, akkor vizsgáljuk meg részletesebben, hogy pontosan mikre is kell odafigyelni. A nonverbális kommunikáció alá sorolhatók a következők - bár ennél több kommunikációs jelet is meg lehetne említeni -, így a teljesség igénye nélkül:
- Érintés
- Szemkontaktus: nézés, pillantás, bámészkodás
- Hangerő, hangmagasság, hangszín
- A személyes tér használata
- Gesztikuláció, kézmozdulatok
- Arckifejezések
- Szünetek, csend
- Intonáció, beszédtempó
- Ruha és általános megjelenés
- Testtartás
- Illat
- Megakadások vagy szóbeli/vokális hangok: őő, hmm
A mosoly mögötti jelentés
A nők és a férfiak másképpen használják a nonverbális kommunikációs jelzéseket. A nők sokkal kifejezőbbek a kommunikáció során és többféle arckifejezést és gesztust használnak, mint a férfiak, így gyakrabban is mosolyognak. Olyannyira gyakran, hogy kihívást jelent megállapítani, hogy az adott mosolynak a boldogság a jelentése, esetleg a helyzet követeli meg, vagy zavart, dühöt, szomorúságot, vagy más érzelmet tükröz. A férfiaknak csak akkor szokásuk mosolyogni, ha boldogok vagy valami humorosat hallottak. A nőkkel ellenkezőleg a férfi mosoly általában kongruens a boldog, pozitív hangulatukkal és érzéseikkel. Férfiak esetében, mivel a mosoly kevesebb alkalommal jelenik meg a kommunikációjukban, így nem is bír akkor kifejezőerővel. Ez a nemek közötti különbség eredményezheti azt, hogy néhányan érzelemmentesnek és ridegnek tartják a férfiakat.
Megszokottól eltérő viselkedés értelmezése
A nemekre jellemző nonverbális kommunikáció ismeretében, ha a megszokottól eltérő viselkedést észlelünk, akkor másképpen is értelmezhetjük a jeleket.
Azok a nők, akik nem mosolyognak sokat és direkt a beszélőre néznek az interakció során, mások feldúltnak, dühösnek, és sznobnak gondolhatják. Ezzel ellentétben azokat a férfiakat, akik sokat mosolynak - többet mint amikor boldogok -, és a beszélőre néznek, őket gyanúsnak vagy bajkeverőnek észlelhetjük. Ezek az értelmezések összefügghetnek a személyek szocializációjával és azzal, hogy miként sajátították el a nemekre jellemző nonverbális viselkedésformákat.
A nők tehetségesebbek
A nők sokkal tehetségesebbek a nonverbális üzenetek megfejtésében, valamint
MIND A KÉT KOMMUNIKÁCIÓS CSATORNÁT ÉRTELMEZIK, A VERBÁLISAT ÉS A NONVERBÁLISAT IS,
amikor meghatározzák az üzenet egészének a jelentését. A férfiak inkább csak a hallott üzenet szavaira vagy a kontextusára fókuszálnak.
Hatással van a státusz a kommunikációs csatornákból érkező üzenetek értelmezésére
Ennek hátterében állhat, hogy azok akik alacsonyabb státusszal rendelkeznek általában jártasabbnak kell lenniük az összes csatornából érkező üzenet értelmezésében annak érdekében, hogy biztosan a teljes üzenetet kapják meg. Amikor egy személy magasabb státusszal rendelkezik, akkor igyekszik a státuszához képest a lehető legtöbb információt megszerezni és megérteni, hogy adekvátan tudjon válaszolni.
Az amerikai kultúrában a magas státuszú embereknek - a férfiaknak és a fehérbőrű embereknek - nem szükséges minden kommunikációs csatornára figyelniük az alacsonyabb státuszú személyektől. Elég számukra meghallani azokat a szavakat, amelyek a kizárólagos üzenetet hordozzák. A csoport, akiknek megvan az erejük vagy a hatalmuk, nem kell tehetségesnek is lenniük a nemverbális üzenetek olvasásában és értelmezésében, nem úgy mint a kevesebb hatalommal rendelkezőknek, akik számára azonban a nonverbális jelekben való jártasság növeli a túlélési esélyüket és a sikerességüket.
