Flört a barlangban – az evolúciós pszichológia a „szingliségről”

A világ nyugati felén egyre elterjedtebb az egyedülálló életmód. Szexuálisan reproduktív lények vagyunk, vagyis genetikai állományunk továbbadásához mindenképpen kapcsolatba kell lépnünk a másik nemmel. Mivel igen nagy a tét, azt gondolhatnánk, hogy fel vagyunk ruházva azokkal a tulajdonságokkal és adottságokkal, amelyek alkalmassá tesznek minket egy partner megszerzésére és megtartására. Miért mutatnak akkor mást a számok? Cikkünkben az evolúciós pszichológia szemszögéből vizsgáljuk a „szingliséget”. 

Mindnyájan tudjuk, milyen fontos része életünknek a megfelelő társ megtalálása. A világ nyugati felén azonban a felnőtt lakosság jelentős százalékának nincs partnere (az Európai Uniós államokban kb. 30 százalék az arány). Természetesen számos ok állhat az egyedülálló életmód hátterében, amelyek nem ennyire általánosíthatók, azonban a jelenség globalitása miatt érdekes lehet átgondolni az evolúciós nézőpontot is.

Néhány szó az evolúciós szemléletről

Az evolúciós pszichológia tudományterülete néhány évtizede jelent meg. Gondolkodásmódja szerint az evolúciós szelekció során azok a viselkedésmintázatok maradtak fent, amik hozzájárultak őseink túlélési és szaporodási sikeréhez. Kutatásaikban arra fókuszálnak, hogy ma milyen mértékben és hogyan határozzák meg életünk különböző területeit a hosszú évek során kialakult folyamatok. Jelen esetben a szociális kapcsolataink, azon belül pedig a párválasztásunk kerülnek a középpontba.

Mi állhat tehát a háttérben?

Az evolúciós szemlélet szerint a háttérben az úgynevezett „mismatch problem” áll. A frappáns elnevezés jelentése az ősi és a modern körülmények közti különbözőséget jelöli. Ez röviden annyit tesz, hogy nem tudtunk adaptálódni a modern körülmények elvárásaihoz a párválasztás területén. Fontos leszögezni, hogy a tárgyalt kérdésben hatalmas kulturális különbségek vannak. Jelen írás a nyugati világot helyezi a középpontba.

Az ősi humán társadalmakban a párválasztás szigorúan szabályozott keretek között zajlott, vagyis a szülők jelölték ki partnerüket gyermekeik számára. Jelentős volt emellett a férfiak közti versengés is a nők kisajátításáért. A párok tehát elrendezett házasságok vagy harcok során alakultak, így az evolúció folyamán olyan mechanizmusok formálódtak, amelyek a fenti körülmények között, bár zökkenőmentesen működtek, ma már nem bizonyulnak megfelelőnek.

A körülmények változásához való adaptáció nem megy egyik napról a másikra, generációkon át zajlik. Gondoljunk arra, hogy az első „Homo” körülbelül 2 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön, és a humán evolúció nagyrészt ősi körülmények között zajlott. A szakirodalom fordulópontként az ipari forradalmat emeli ki, amely azonban az evolúciós léptékek szerint egyáltalán nem volt olyan régen. A ma alkalmazott stratégiák tehát a preindusztriális társadalmakban formálódtak.

Manapság nagyobb szabadságot élvezhetünk választásainkban.

A partnerünk megtalálása olyan feladattá vált, amelyet nagyrészt egyedül kell megoldanunk, mindenféle támponttól vagy külső hatástól függetlenül, talán először az evolúció történetében.

A szabad párválasztás tehát egy új szituáció, és talán nem telt el elég idő ahhoz, hogy a szelekciós erők optimalizálják a párválasztáshoz szükséges mechanizmusokat a modern kontextushoz.

Milyen területek lehetnek érintettek?

Személyiségünk fontos szerepet tölt be a párválasztás során. Egészen más jellemzők voltak azonban vonzók ősi körülmények között, mint ma. Példaként álljon az introverzió, amely hátráltat bennünket az udvarláskor, azonban semmifajta negatív következménye nem volt az elrendezett házasságok idején, a szülői tárgyalások során.

Az önbizalmat illetően hasonló a helyzet. Csekély önbizalom esetén, a kudarcot anticipálva rosszabb esélyekkel indulunk, az is lehetséges, hogy „beérjük kevesebbel”.

Őseink idejében azonban nem számított, hogy önbizalommal telve vagy anélkül éljük mindennapjainkat (tudunk-e például flörtölni).

A választás folyamatáról is nekünk kell gondoskodnunk szüleink helyett. Milyen mértékben érdemes válogatósnak lennünk? Bizonyos személyek túlzásba viszik, míg mások egyáltalán nem szelektálnak a lehetséges partnerek között.

Nem maradhat ki a szexualitás sem. A szakirodalom érdekes példával illusztrálja a korok közti különbséget, ez pedig a korai magömlés. Támadások vagy háborúk során előnyösebb volt „rövidre fogni” a szexuális együttléteket, hiszen ebben a védtelen helyzetben őseink támadások célpontjai lehettek. Azok a férfiak tehát, akik gyorsan képesek voltak génjeik továbbadására, a szelekció során előnyt élveztek társaikkal szemben. Ma, a szabad választás korában egészen más szempontok kerülnek előtérbe egy párkapcsolat működtetésekor, azonban a jelenség egyáltalán nem ritka, ugyanis minden ötödik férfit érint.

Emellett a külső jegyekről is szót kell ejtenünk. A külsőnkre való igényesség elsődleges szemponttá vált, amely új keletű dolog. A státusz vagy a fizikai erő a harcok során sokkal előbbre való volt őseink idejében. Végül pedig talán a legfontosabb különbség: a befektetett energia, az erőfeszítés a partner megtalálására, megszerzésére és megtartásra.

Miért érdekes ez?

Természetesen az evolúcióval foglalkozó szakemberek nem azt állítják, hogy őseink egyszerűbb helyzetben voltak, azonban más kihívásokkal kellett megküzdeniük. Ma teljesen új problémákkal nézünk szembe. Az evolúciós pszichológia fontos része, hogy következtetései univerzálisak, mindenki beépítheti gondolkodásmódjába. Az olyan jelenségeket illetően, amelyek nemcsak bizonyos rétegeket, hanem tömegeket érintenek, érdekes lehet átgondolni következtetéseit, amelyek néhányakat jobban, míg másokat kevésbé érinthetnek.

Addig is adjon reményt számunkra az, hogy talán néhány ezer éven belül, leszármazottaink már a megfelelő adottságokkal felvértezve lépnek majd a párválasztás színterére.