„Fogadd neked szóló, szívélyes meghívásunkat a Szutyok Szalonba” – könyvajánlónk

Alkotói válsággal való küzdelem. Magány, barátság és klikkesedés. Drogok segítségével keresett belső hang. Mona Awad a legújabb könyvében, a Nyuszikában egy szürreális szemüvegen keresztül nyújt betekintést az írók világába. Könyvajánlónk következik.

Mona Awad, a kaliforniai származású írónő nemrégiben szerzett a Denveri Egyetemen doktori fokozatot kreatív írásból. Első regénye, az Antilányregény a megoszló vélemények ellenére hamar népszerűvé vált; 2016-ban elnyerte az Amazon debütálóinak díját. Második regénye, a Nyuszika idén jelent meg magyar nyelven az Athenaeum Kiadó gondozásában. A könyv tengerentúli népszerűségét bizonyítja az a hír is, miszerint az AMC (amerikai tévécsatorna) megvásárolta a jogokat a Nyuszika adaptációjához, méghozzá egy sorozat formájában.

A könyv címe és borítója alapján egy könnyed „limonádé” regényre számíthatnánk. Ezt az elvárást pedig a borító szövege sem dönti le. Kisebb célzásokat ugyan megenged magának a leírás („varázsgombás, sötét, baljós”), de aki nem olvasta az előző regényét, nem feltétlen sejtheti, hogy a rózsaszín külső cseppet sem habos-babos tiniregény-történetet takar.

Barátság, klikkek, elszigetelődés

A történet főszereplője, Samantha ösztöndíjas hallgatóként a második és egyben utolsó évét kezdi a Warren Egyetem narratív művészetek tanszékének mesterszakán. Legjobb barátnőjével, Avával lakik, akit egyenesen kiráz a hideg az egyetem elitizmusától. A két barátnő esténként gyakran sangriától ittasan tangózik a tetőn. Ava szerint az egyetem az oka Samantha írói válságának. Mivel a lány nem a Warren Egyetem hallgatója,

Samanthának egyetlen lehetősége van a szaktársaival való kapcsolatteremtésre; ha csatlakozik a Nyuszikákhoz.

Szinte mindenkinek ismerős lehet az egymást babusgató, dúsgazdag lánycsapat típusa, amelyet például a Bajos Csajok (Mean girls) című filmben is láthattunk. A Nyuszikák – hasonlóan a filmhez – egy négyfős csoport, akiket állandóan együtt látni a kampuszon, miközben szorosan ölelkeznek. „Nyuszika, imádlak! Én is imádlak téged, Nyuszika” – kezdődik a történet. Ugyanezek a lányok pedig esténként a Szutyok Szalonban adják át magukat a kreatív írás művészetének, ahol a belső hangjukat keresik, inspirálódnak. Gyártják a Piszkozatokat, majd megsemmisítik a félresikerült példányokat.

Szürrealizmus három felvonásban

A könyv első részében bepillantást nyerünk Samantha életébe, illetve múltjába. A nehéz családi hátterét megismerve megérthetjük, mennyire magányosnak és örökké kívülállónak érzi magát a mindennapok során.

Létszükségletünk, hogy valamilyen közösséghez tartozzunk, még ha nem is érezzük magunkat teljesen odaillőnek.

Nem meglepő tehát, hogy Samantha elfogadja a Nyuszikáktól kapott váratlan meghívást a híres Szutyok Szalonba.

A második részben egyre mélyebb és sötétebb bugyrokba kalauzol minket az írónő. Egyre távolabb kerülünk a valóságtól, míg végül felbomlanak az énhatárok. Samanthát beszippantja a Nyuszikák mézes-mázas, mégis boszorkányos világa.

A történet pedig olykor már horrorisztikus irányt vesz,

amelyből nem maradhatnak ki a pszichedelikumok okozta illúziók sem.

Az utolsó egységben elkezd kitisztulni a kép. Joggal várhatjuk a válaszokat és magyarázatokat az idáig felmerült kérdésekre és kérdőjelekre. Van kiút az alkotói válságból? Mennyit bír ki egy barátság? Be lehet-e illeszkedni egy klikkbe, amelyet nem érzünk magunkénak? Hol húzódik a valóság és a képzelet közti határ? Mi az a „könyvművészeti baleset”? Millió kérdés merülhet fel bennünk a könyv utolsó részéhez érve, amelyekre olykor meglepő válaszokat kaphatunk.

Írói válság metaforákkal

Mona Awad remekül bánik a metaforákkal. Teret kap az alkotás varázslata, a közhelyekkel való küzdelem, az elszigeteltség okozta meghasadás és A Nagy Mű születése. Az írónő kifigurázza az egyetemi kreatív írás oktatást, és az ott lebzselő Nyuszikákat. Rendkívül érzékletesen mutatja be a regény misztikus hangulatú világát, az olvasó szinte ott találja magát a Nyuszikák elbűvölő csoportjába beleolvadva.

Első olvasásra azt hihetnénk, hogy ez a modern Alice Csodaországban, ám ha jobban átgondoljuk és megemésztjük a történteket (akár a könyv újraolvasásával), beleláthatunk a mélyebb értelmezési rétegekbe, amelyek elgondolkodtató mondanivalókkal bírhatnak. Legfőképpen azoknak ajánljuk ezt a regényt, akik szeretik, ha egy történet

nemcsak feszegeti a valóság és képzelet közötti határokat, hanem szemérmetlenül eltörli azokat.

A mű leginkább a(z) (irodalom)művészet, kedvelőinek nyújthat katartikus élményt. Azoknak, akik nem szeretik elhagyni a realitás talaját, vélhetően kevésbé fogja elnyerni a tetszését ez a regény.