A mindennapjainkban gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, ahol fontos a megfelelő figyelmi állapot fenntartása. Mi történik ha ez a fajta törekvésünk kudarcot vall, vagy nem megfelelő figyelmi típust használunk? A sportolók esetében is meghatározó, hogy az adott pillanatban a legcélravezetőbb figyelmi technikát alkalmazzák. Gondoljuk csak a tizenegyest lövő focistára és a háló előtt álló kapusra. Mely figyelmi folyamatok elengedhetetlenek a maximális sportteljesítmény eléréséhez? Van eltérés az egyes sportágak között? Cikkünkből kiderül!
Figyelmi folyamatok
A sportpszichológiában megkülönböztetjük az összpontosítás és a koncentráció fogalmát. Míg előbbi rövidebb, utóbbi inkább hosszú távú tevékenység. A koncentráció tulajdonképpen a figyelem tartós fenntartása, melyhez szükséges a helyzet értékelése és kiértékelése. Az összpontosítás pedig lehetővé teszi, hogy egy adott feladatra szenteljük a teljes figyelmünket, miközben kizárjuk a zavaró tényezőket. Ha egy versenyhelyzetben a maximumot akarjuk kihozni magunkból, mindkét folyamat elengedhetetlen. A jelentéktelen ingerek kiszűrését segítheti az optimális feszültségi szint. A figyelem túlzott beszűkülése viszont a fontos ingerek helytelen kizárását eredményezheti. Ha például egy kapus túlságosan a kapu előtti történésekre, szűk területre koncentrál, elmulaszthatja követni az ellenfél játékosát, aki perifériálisan közeledik a kapu felé.
Zavaró tényezők beszűrődése
Az összpontosítással kizárhatjuk a feladat szempontjából lényegtelen zavaró tényezőket. No de mi történik ha ezek a tényezők mégis beszűrődnek? A figyelem egyensúlyát számos tényező felboríthatja. Hibázás esetén gyakori gond, hogy a sportoló a feladat helyes végrehajtása helyett a hiba elkerülésére irányítja gondolatait.
A versenyen viszont az „itt és most” számít
A sportoló akkor nyújthatja a legjobbját, ha kizárólag a jelenre koncentrál. A csúcsteljesítmény eléréséhez összhangban kell lennie a gondolatainknak a tetteinknek, megfelelően kell beosztanunk energiáinkat. Figyelmünkre és koncentrációnkra kihat, ráadásul energiát von el a negatív belső kommunikáció, az érzelmek túlzott befolyása, továbbá a felkészülés hiánya is.
A jelentéktelen ingerek könnyebben beszűrődnek a sportoló tudatába a kezdeti (első 1-2 mp) és a kifáradási szakaszban. A verseny végi időszakban a fáradtság testi tünetei jelennek meg. Eközben a játékos gondolatai a múltra irányulnak, ezzel akadályozva a jelenre való koncentrálást.
Figyelemtípusok
Megtudtuk, hogy mely figyelmi folyamatok szükségesek a csúcsteljesítmény eléréséhez, mi történik, ha ezek elégtelenül működnek, így zavaró tényezők beférkőznek a tudatunkba. A korábban említett folyamatok, technikák a legtöbb sportban sikerhez vezetnek. Nem mindegy azonban, hogy választott sportágunk milyen szélességű figyelmi fókuszt igényel. A csapatsportokban inkább a széles, míg az egyéni sportokban a szűk fókuszú figyelem a célravezető. A várt teljesítmény eléréséhez ezen kívül a figyelem irányát is kontrollálnunk kell. Egyes versenyhelyzetekben a befelé, míg máskor a kifelé irányuló figyelem a lehet hatásos. Amikor a sportoló befelé irányítja a figyelmét, saját testi történéseire, érzéseire, gondolataira koncentrál, azokat próbálja a megfelelő irányba terelni. Ezzel szemben a figyelem kifelé irányítása során a sportoló a labdára vagy az ellenfelére összpontosít.
A két pólus (szélesség, irány) mentén négyféle figyelmi típus vázolható fel a sportban, melyek a következők:
- Széles fókuszú és külső irányú figyelem (elemzés): Ez a figyelmi állapot helyzetek előkészítésénél jellemző. Például, mikor egy teniszjátékos az adogatást megelőzően az alapvonalhoz lép, környezetéből begyűjti a tervezett feladat szempontjából jelentős információkat, előkészíti a kívánt helyzetet. Optimális figyelmi típus:
- ökölvívásban,
- birkózásban,
- vívásban.
2. Széles fókuszú, belső irányú figyelem (elemzés): Mentális felkészültségi szint. A játékos összeállítja a feladat szempontjából fontos elemeket, múltbéli tapasztalatait összehasonlítja a jelenlegi állapottal. Például a tizenegyes rúgásoknál a sportoló a múltbéli tapasztalatai alapján dönt arról, hogy hova rúgja a labdát, a kapus pedig a rúgás hatására várhatóan abba az irányba fog mozdulni, amerre – korábbi tapasztalatai alapján – kivédhető a labda. Optimális figyelmi típus a következő sportágakban:
- torna, ritmikus gimnasztika
- műugrás, műkorcsolya
- távolugrás, gátfutás
3. Szűk fókuszú, belső irányú figyelem (ismétlés): Belső állapot monitorozása. Például egy úszó a légzéstechnikájára koncentrál, mely igen apró részlet, és befelé irányultságot igényel. Optimális figyelmi típus a következő sportágakban:
- úszás, futás
- súlyemelés
- nehéz atlétika
- evezés, kajakozás
4. Szűk fókuszú, külső irányú figyelem (teljesítés): Legfontosabb külső ingerekre való összpontosítás. Ilyen, amikor a golfjátékos megfogja a labdát, majd elkezdi az adogatást. Optimális figyelmi típus a következő sportágakban:
- íjászatban,
- lövészetben,
- golfban.
A kívánt eredmény eléréséhez elengedhetetlen, hogy az adott sportágban megkívánt figyelmi állapotot tartsuk fent. Egy úszó, futó, vívó műugró vagy éppen ritmikus gimnasztikázó dominánsan befelé, saját testi történéseire irányítja a figyelmét. Ám egy focista, kosárlabdázó vagy rögbi játékos főként kifelé figyel, környezetét monitorozza. A legtöbb sportági mozgástevékenység nem csupán egyetlen figyelmi stílust kíván meg, hanem ezek váltakoztatását. A jó eredmény egyik kulcsa, hogy a megfelelő figyelmi állapotot a szükséges pillanatban és helyzetben tartsuk fent.
