Gubancok: avagy a kamasz lányok támogatása a felnőtté válás hét állomásán – könyvajánló

„A legtöbb szülő előre szorong lánya tinédzseréveitől: az érzelmi hullámvasúttól, a kiszámíthatatlan viselkedéstől, a hisztiktől és ajtócsapkodástól, na meg persze az ezer veszélyt rejtő kamaszbuliktól. De ennek nem kell így lennie!” – olvashatjuk a könyv hátoldalán. Hogyan segíthet a szülő kamasz lányának a felnőtté válásban? Milyen főbb állomások kísérik a serdülő lányok fejlődését?

Lisa Damour pszichológus Gubancok című könyve – amely hazánkban a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg – ezekre a kérdésekre igyekszik megtalálni a válaszokat. A címben is említett hét állomást hét fejezeten keresztül ismerjük meg. Hogyan fogadja a szülő, ha a kamasz lánya arcokat vág, amikor beszél hozzá? Hogyan hozzon olyan kellemetlen témákat szóba, mint a fiúk és a szex? A szerző – aki maga is két lány édesanyja – hasznos és gyakorlatias tanácsokkal igyekszik a kamasz lányokat nevelő szülőket segíteni abban, hogyan is támogassák gyermekeiket ebben a sokszor emberpróbáló időszakban. Bár rengeteg érdekes témát boncolgat a szakértő, mégis úgy gondoltuk, egy olyan kérdéskört érdemes kiemelni, amely sok szülő számára talán tabuként jelenhet meg: ha kiderül, lánya a fiúk helyett a saját neméhez vonzódik.

Melegnek lenni: a sértegetés és a valóság

A kamaszok előszeretettel nevezik egymást „melegnek”, ha valamilyen durva jelzővel szeretnék illetni a másikat. Ez sajnos szinte minden közösségben, iskolában előfordulhat, attól függetlenül, hogy tagjai mennyire haladó gondolkodásúak vagy elfogadóak. De mi ennek az oka? Egyrészt a tizenévesek nagyobb valószínűséggel vádolnak valakit homoszexualitással, ha az illető akár csak minimálisak is eltér a férfiasságról és nőiességről alkotott kulturális sztereotípiáktól. Másrészt azok a serdülők, akik saját szexuális irányultságukkal kapcsolatos bizonytalansággal küszködnek, olykor melegnek nevezik a többieket, így próbálnak megküzdeni a kellemetlen érzésekkel. Ez a projekció, kivetítés öntudatlanul zajlik le és csak olyan helyzetekben kerül felszínre, amikor meg szeretnénk szabadulni a nem kívánt érzéstől.

Az LMBTQ lányok gyakran az egész serdülőkor folyamán – vagy akár még tovább – rejtegetik a szexuális irányultságaikat vagy a nemi identitásukat, és ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, a tizenévesek milyen rutinszerűen használnak homofób sértéseket. A lányoknak lehetnek kérdéseik a szexuális irányultságukra, a nemi identitásukra vagy mindkettőre vonatkozóan. A nemi identitás (mennyire érzi magát egy lány nőnek vagy férfinak) függetlenül működik a szexuális irányultságtól (kihez vonzódik), bár a kettő gyakran és helytelenül kombinálódik. Másképpen fogalmazva, a férfias identitást felvevő lányok vonzódhatnak csak fiúkhoz, csak lányokhoz vagy lehetnek biszexuálisak. Ha elválasztjuk a szexuális orientáltságot a nemi identitástól – ahogyan kell –, akkor a figyelmünk arra a témára irányul, amiről a genderkérdések valójában szólnak: az identitásról.

Azoknak a serdülőlányoknak pedig, akik bizonytalanok nemi identitásukat illetően,

időbe telhet, mire megértik és elfogadják, mit is szeretnének.

Arról nem is beszélve, hogy heteroszexuális társukkal ellentétben nem beszélhetnek nyíltan erről a témáról, hiszen nem szeretnék emiatt támadásoknak, kirekesztésnek kitenni magukat.

Mitől függ, hogy coming outol-e egy fiatal?

Az, hogy színt vallanak-e szüleik előtt, sok tényezőn múlhat. Nem meglepő módon néhány kutatás azt találta, hogy az LMBTQ kamaszok nagyobb eséllyel vallják be a helyzetet a szüleiknek, amennyiben azok általában támogatják őket döntéseikben, és kisebb valószínűséggel vállalják fel nemi identitásukat tekintélyelvű szülők előtt. Ezzel szemben bizonyos kutatások épp ellenkezőleg azt az eredményt mutatják, hogy a szorosabb családi kapcsolatokat ápoló kamaszok vonakodva beszélnek erről szüleikkel, hiszen attól félnek, ezzel csalódást okoznak. Összességében tehát azt mondhatjuk,

a kamaszok akkor hajlanak a vallomásra, amennyiben ez több előnnyel, mint rizikóval jár.

Amennyiben azonban a tinédzserek pozitív és támogató, családon kívüli segítőkre támaszkodhatnak – például LMBTQ szervezetekre, támogató iskolai környezetre vagy elfogadó társakra –, akkor úgy érezhetik, jobban megengedhetik maguknak az otthoni coming outtal járó negatív fogadtatást.

Mit tegyen a szülő, ha felmerül benne a gyanú, hogy a lányuk LMBTQ-ként azonosítja magát, vagy ha coming outol?

Mindenekelőtt szem előtt kell tartani, hogy ilyenkor a kamaszokban hatalmas félelem van. Aggódnak, hogy stigmatizálttá válhatnak ezáltal, sok esetben éppen ezért fokozott szerhasználat, öngyilkossági gondolatok is jelentkezhetnek náluk. Ez egy rendkívül kényes pillanat mind a szülő, mind kamasza számára, de a szülőknek igyekezniük kell nyitottsággal állni a témához.

A szülői elfogadás csökkentheti a stressz-szintet,

ebből adódóan a droghasználat, a depresszió és az öngyilkossági gondolatok mértékét és gyakoriságát, miközben az önbecsülésre pozitív hatást gyakorol. A meglepődöttséget szükségtelen leplezni, ennek hangot lehet adni, de biztosítani kell a gyermeket arról, hogy szülei támogatják, bárkit is szeret. Néhány szülő azonban csak heteroszexuálisként tudja elfogadni gyermekét. Ebben az esetekben azonban mérlegelnie kell, hogy amennyiben jó kapcsolatot szeretne ápolni gyermekével, akár szakszerű segítséggel, de meg kell tanulnia összeegyeztetni saját nézeteit a lánya iránti szeretettel.

Habár kamaszok nevelése olykor komoly kihívást jelenthet, mégis egy olyan időszaka a szülő és gyermeke életének, amelyen sokkal könnyebb együtt átélni. Így hát, lássunk neki a gubancok kibogozásának, együtt tényleg sokkal egyszerűbb lesz!