Olykor, ha a kisgyermek kicsit nyűgösebb, izgágább vagy nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, könnyen kicsúszhat a szülő száján, hogy „Rossz vagy”. De valóban rossz-e a gyermek? Mi lehet az oka, hogy sokszor egyszerűen képtelen szót fogadni? Hogy pont az ellenkezőjét teszi, mint amit a szülő kért? Cikkünkben 10 olyan tényezőt sorakoztatunk fel, amelyek megmagyarázzák, valójában miért is nem nevezhetjük viselkedésüket rosszaságnak, még ha olykor bosszúságot is okoznak a szülőknek.

1. Nehezen kontrollálható impulzusok

Volt már olyan, hogy azt mondta gyermekének, hogy „Ne játssz az étellel!”, de a falatok mégis a padlón landoltak? Vagy megkérte, ne nyúljon a konnektorba, mert veszélyes, de mégis folyton azzal akart játszani? Ennek oka a gyermek életkorából adódó, agyi, kognitív éretlenség. Kutatások azt mutatják, hogy azok az agyterületek, amelyek az önszabályozásért felelősek, egészen a serdülőkor végéig éretlenek. Ez a tény magyarázza azt, hogy az önszabályozás fejlődése miért egy hosszadalmas és lassú folyamat (Tarullo, Obradovic és Gunna, 2009). Az ilyen helyzetekben fontos, hogy emlékeztessük szülőként arra magunkat, gyermekeink nem képesek mindig kontrollálni impulzusaikat. Az agyuk nem elég érett még, így nekünk felnőtteknek kell türelmesen és megértően viselkednünk.

2. Túlstimuláció

A 21. század gyermekei rengeteg ingernek vannak kitéve, hiszen a modern családi életet a zsúfolt napirend és túlhajszoltság jellemzi. Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor írója szerint a gyerekek kifejezetten sok stresszt tapasztalnak, amely a lehetőségek, élmények, döntések számának növekedéséből fakad. Azt javasolja, hogy a gyerekeknek biztosítani kell az időt, amikor lenyugodhatnak.

be kell építenünk a napirendjükbe csendes pihenőt,

így kiegyensúlyozottabb mindennapokat tudunk nekik biztosítani.

3. Alapszükségletek

Volt már valaha amiatt feszült, mert éhes volt vagy türelmetlen, mert nem aludta ki magát? A kisgyermekeket tízszer annyira megviseli, ha ezek az alapszükségletek, mint például az éhség vagy a szomjúság nincsenek kielégítve. Emellett a gyerekek azon képessége, hogy kordában tartsák érzelmeiket jelentősen lecsökken, amikor fáradtak. Ne felejtsük el, hogy a gyerekek nem mindig tudják kommunikálni, ha valami nincs rendben. Erre nekünk, felnőtteknek kell odafigyelnünk!

4. Érzelmek kifejezése

Felnőttként az az elvárás velünk szemben, hogy megfelelően kezeljük, olykor leplezzük érzelmeinket. Azonban kiskorban erre a gyermekek még nem képesek. A szakértők szerint, azokban az esetekben, amikor a gyerekek nagy érzelmeket fejeznek ki – sikítanak, kiabálnak vagy sírnak 

hagynunk kell, hogy megéljék érzelmeiket.

Mindezt anélkül, hogy ezért megbüntetnénk őket vagy negatívan reagálnánk rájuk.

5. Mozgásra való igény

„Maradj nyugton!” „Ne futkározz az asztal körül!” „Ne ugrálj az ágyon!” – hangozhatnak el a mondatok, azonban a gyerekeknek a normál fejlődés érdekében rengeteg mozgásra van szükségük. Hatalmas igényük van arra, hogy sok időt töltsenek a szabadban, és számos új és érdekes mozgásformát próbáljanak ki. Ahelyett, hogy a gyerekeket ilyenkor rossznak neveznénk, vigyük el inkább őket a játszótérre, hogy kimozoghassák magukat. Így garantáltan nem kell őket este altatni.

6. Függetlenségre való törekvés

Ismerős a helyzet, amikor bevásárláskor a kisgyermek szeretné "kifizetni" a csokiját? Vagy megbeszélik, hogy "Rendben, nem kell fogni anya kezét, de ne szaladj el!" és mégis elszalad? Erik Erikson (1963) modellje szerint már egészen kicsi korban igyekeznek a gyerekek önálló döntéseket hozni. Óvodáskorban pedig már véghez is viszik, amit a fejükbe vettek. Még ha zavaró is ez a viselkedésmód, ők pontosan azt teszik, amit tenniük kell. Igyekeznek megvalósítani elképzeléseiket, meghozni saját döntéseiket és apránként független kisemberré válni.

A függetlenségre való törekvés nagyon fontos a kisgyermekek fejlődése során. Még ha ez olykor konfliktussal is jár, fontos, hogy a szülő hagyja, hogy gyermeke tapasztaljon.
A függetlenségre való törekvés nagyon fontos a kisgyermekek fejlődése során. Még ha ez olykor konfliktussal is jár, fontos, hogy a szülő hagyja, gyermeke tapasztaljon.

7. Alapvető erősségeink árnyoldala

Mindannyiunknak vannak erősségei, amelyek egyben hátrányt is jelenthet. Lehet, hogy jól szervezettek és precízek vagyunk, de ha valami keresztülhúzza a számításainkat, rugalmatlanná válunk. Nagyon empatikusak és érzékenyek vagyunk, de ebből fakadóan észrevétlenül át tudjuk venni mások rossz hangulatát. A gyerekek ugyanígy működnek. Például motiváltak az iskolában, de nehezen küzdenek meg azzal, ha valami nem sikerül nekik elsőre. Nagyon óvatosak, de emiatt félnek új dolgokat kipróbálni. Ha észrevesszük, hogy a gyermekünk jó tulajdonságai a visszájukra fordulnak és negatívumként jelennek meg, mindenképp beszélgessünk velük erről. Mi lehet ennek az oka? Segítsük őket abban, hogy képesek legyenek változtatni ezen.

8. A játék fontossága

Előfordul, hogy a kisgyermek reggel a nagy rohanás közepette fogócskázni szeretne vagy labdázni? Sajátja helyett apa cipőjébe bújik, amikor már sietni kellene az óvodába, iskolába vagy a munkahelyre? Ilyenkor úgy tűnhet, rosszalkodik a gyerek. Ezekről a helyzetekről John Gottman azt mondja, ezek lehetőséget nyújtanak a szülők számára, hogy együtt játszanak a gyermekkel. A gyerekek szeretnek viháncolni, bohóckodni. Élvezik azt, amikor együtt nevethetnek a szüleikkel. Habár a játék plusz időt igényel és sokszor közbeszólhat a szülők napirendjébe, de mégis élni kell ezekkel a helyzetekkel!

sokkal fontosabb a gyermek számára, hogy játsszon egy jót a szüleivel, minthogy 10 perccel korábban érjen be az oviba.

9. Érzékenység a szülők hangulatára

Számos kutatás azt mutatja, hogy néhány milliszekundum is elég, hogy átvegyük valakinek az érzéseit, akár pozitívakról vagy negatívakról van szó. A gyerekek különösképp könnyen ráhangolódnak szüleik érzelmeire. Ha szülőként mindig stresszesek, lehangoltak vagy frusztráltak vagyunk, a gyermekeink is ugyanezeket az érzelmeket kezdik produkálni. Amikor azonban nyugodtak és kiegyensúlyozottak vagyunk, a gyermekeink is ilyenekké válnak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megéljük érzelmeinket gyermekeink előtt, de mégis úgy tegyük ezt, hogy biztonságot sugározzunk feléjük.

A zsúfolt mindennapokban is fontos, hogy a közös játékra legyen idő.

10. Következetlen korlátok

Amikor a szülők következetlen korlátokat állítanak a gyerek elé, az frusztrációt eredményez, amihez olykor nyafogás, hiszti, sírás társulhat. Ahogyan a felnőttek, a gyerekek is szeretik tudni, mire számíthatnak, mik az elvárások velük szemben. Ha a szülők következetes kereteket, határokat állítanak a gyereknek vagy legalább is igyekeznek ezt minél inkább megvalósítani, akkor mindenképp pozitív hatással lesz a gyermek viselkedésére.

Összességében a fenti tényezőket figyelembe véve, mindenképp szem előtt kell tartani a gyermekek fejlődésének menetét, szükségleteit. Ahelyett, hogy rosszasággal bélyegezzük meg őket, segítsünk nekik abban, hogy boldog  olykor eleven , de kiegyensúlyozott kicsi emberekké váljanak.