„Ha akkor tudtam volna, amit most tudok” – jó tanácsok fiatalabb önmagunknak

Visszanézve sokszor olyan banálisnak tűnnek azok a döntések, problémák és szívfájdalmak, amik néhány évvel ezelőtt megkeserítették az életünket. Mennyi szorongást, stresszt és könnycseppet lehetne megspórolni, ha némileg idősebb énünk ott lehetne velünk a nehéz pillanatokban. Örök kedvence a gondolatkísérleteknek: ha visszautazhatnál az időben, mit tanácsolnál fiatalkori énednek? Egy friss kutatás utánajárt, ki hogyan oldaná meg ezt a fantáziafeladatot!

A Journal of Social Psychology című szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerzői kíváncsiak voltak, hogyan viszonyulunk múltbéli vágyainkhoz, elvárásainkhoz, és hogyan látjuk jelenkori énünket egykori önmagunk szemüvegén keresztül. A kutatók szerint mindenkinek érdemes átgondolni, hogy mivel kapcsolatban próbálna segíteni múltbéli önmagán, mivel ezek a tanácsok a jelenben is közelebb vihetnek minket ahhoz a személyhez, akivé igazán válni szeretnénk! „Légy önmagad és spórolj többet!” A vizsgálatokban résztvevőknek legalább harminc évesnek kellett lenniük, és három vagy egy tanácsot kellett megosztaniuk a kísérletvezetőkkel, fiatalkori önmaguk számára. Ezen kívül reflektálniuk kellett, hogy a tanács követése mennyiben segített volna azzá válni, akik mindig is szerettek volna lenni, hogy követték-e a későbbiekben az életük során spontán az elhangzott tanácsot, illetve, hogy mit gondolna a fiatalabb kori énjük jelenleg önmagukról. A több száz résztvevővel dolgozó vizsgálat eredményei szerint

a legtöbben párkapcsolati, továbbtanulási és önismereti tanácsokat adnának fiatalkori önmaguknak,

ha tehetnék. A résztvevők többnyire olyan egészen triviálisnak tűnő intelmekkel látták volna el önmaguk korábbi verzióját, mint például „Ne vedd el feleségül!”, „Menj egyetemre!”, „Légy önmagad!” vagy „Tegyél félre többet, költs kevesebbet!”. Érdekes, hogy pont ezek azok a területek, amikkel kapcsolatban egyébként a leggyakrabban tanúsítunk megbánást az életünk során.

A legtöbben valamilyen jól körülhatárolható eseményhez kötötték a tanácsaikat, aminek feldolgozását utólagosan kulcsfontosságúnak érezték az életükben. Ide sorolhatók a szakítások, olyan időszakok, amikor hagyták magukat kihasználni vagy zaklatni, illetve alkohol vagy drogproblémák. A válaszadók közel fele egyben meg is bánta, ami történt. Ezeknek a kulcsfontosságú momentumoknak az előfordulása általában tíz és harminc éves koruk közé esett. Ez egybecseng azokkal az eredményekkel, amik szerint önéletrajzi emlékezetünk sokkal élesebb a tizenéves és korai felnőttkori emlékeinkre, mint a megelőző és ezt követő életszakaszok eseményeire. Tanácsok, amik önmagunkhoz vezetnek A megkérdezett több mint a fele úgy gondolta, hogy életük későbbi szakaszában végül követték a ki nem mondott tanácsokat, amiket fiatalabb önmaguk számára minél hamarabb tisztáztak volna. A többség egyben úgy gondolja, hogy intelmeik ahhoz a személyhez vitték volna közelebb múltbéli énjüket, akik igazán lenni szerettek volna, és nem a társadalmi elvárások által meghatározott ideális énhez. Ráadásul azok a személyek,

akik úgy érzik, megfogadták volna a tanácsot, többnyire úgy gondolják, olyan emberré váltak, akire a korábbi énjük is büszke lenne.

Annak ellenére is fontosak és izgalmasak az eredmények, hogy feltehetőleg kultúránként eltérések mutatkozhatnak a témában. Ezen a területen eddig nem igazán végeztek vizsgálatokat, így számos további kérdés maradt nyitva. Változnak-e ezek a múltbéli tanácsok, ahogy öregszünk? Az el nem hangzott intelmektől való eltérés vagy elköteleződés befolyásolhatja-e érzelmeinket és reményeinket a jövővel kapcsolatban? A vizsgálatot vezető kutatók remélik, hogy eredményeik további tanulmányok előtt nyitottak kaput.