„Lehet azért drukkolni, hogy széthulljon egy család? És vajon egy válás után mi lesz? Igaz a mondás, hogy a család nem szűnik meg, csak átalakul? Szeretem a férjem. Csak ezekkel a férjekkel már egyszerűen képtelenség összeegyeztetni a saját életünket.” Könyvajánlónk Pfliegel Dóra: Feleséged története című könyvéről.
Miért megy tönkre ennyi házasság? Milyen pszichológiai folyamatokon megy keresztül egy férj és egy feleség, mire eljut a döntéshez? Mára már lassan természetes dolog lesz a válás. Egyre több szülő (erről itt és itt írtunk) vagy pár dönt úgy, hogy külön utakon folytatják. Ennek következményeképp sok egyszülős, illetve – újraházasodás révén – mozaikcsalád jön létre. Ezen jelenség miatt a fenti kérdésekre sokan próbáltak választ adni, hiszen ez lehetne a kulcs a több egyben maradó párhoz, családhoz. Az általunk továbbiakban bemutatásra kerülő könyv nem társadalmi, hanem egyéni szinten foglalkozik a válással. Mi történik a párok, a férfi és a nő szíveiben? Hiszen a többség reményteljesen, örökre szólóan áll az oltár elé. Pfliegel Dóra: Feleséged története című könyve bemutatja azt az utat, amely a válás ötletének megfogalmazódásához vezet.
Dédé, a feleség története „egy
olyan monológ, amit soha nem akarnál végighallgatni a másiktól,
és ha benned indulna el, akkor mindent megtennél, hogy elcsendesítsd magadban” – írja a könyv hátoldala. Ez a monológ sokszor nem átlátható vagy logikus. Olyan, mint a gondolatok vagy az érzések egy krízis esetén. Különös regény, amelyben nem egymás után, kronológiai sorrendben történnek az események. A könyv prológusa egyből a dolgok közepébe vág. Csak ötletelhetünk, hogy mi történik éppen. A jelenben vagyunk vagy a múltban? Az egyértelműség hiánya már az első oldalakon feszültséget kelt az olvasóban és motiválja arra, hogy továbblapozzon.
„Dédé legrégebbi és legjobb barátnője vagyok. Jelenleg harmincnégy éves. Válni készülök. Ez a történet az ő története.” – mutatkozik be a narrátor. Annak ellenére, hogy az ő szájából halljuk a történéseket, mégis olyan, mintha sajátját mesélné. Több dolog miatt is támadhat bennünk ez a benyomás. Egyrészt a két személy helyzetében mutatkozó párhuzam miatt, másrészt azért, mert a könyvben sokszor idézőjelben Dédé gondolatai szerepelnek. Így ő is szerves része a regénynek, mivel nem a narrátor szájából, hanem első kézből halljuk ezeket a gondolatokat, szó szerint. A regény első oldalaira jellemző feszültség többször is visszatér. Az olvasó néha nem pontosan érti, hogy mi zajlik. Dédé gondolatáradatai nehezen követhetően ugrándoznak az emlékek és a mostani történések között.
Bár a könyv alapvetően a válásról szól, tele van olyan epizódokkal a múltból, amelyekben a figyelmeztető jelek tűnnek fel. Ezek annak a folyamatnak a sarokkövei, ahogyan egyre jobban elhidegül Dédé és a férje egymástól. A mindennapokban is nagy kérdés, hogy hol van az a pont, ahol jelentőséget kell tulajdonítani a különbözőségeknek, félrecsúszásoknak. Mit tekintünk egyáltalán problémának? Mit értelmezünk egy rossz előjelként? Minden negatív érzelmet felfedjünk, ezzel konfliktust generálva? Ha viszont nem teszünk így, akkor lehet, hogy elsiklunk egy lehetséges hosszú távú probléma felett. Talán az egyik legfontosabb kérdés, ami felmerül Dédében:
„Ha máshogy kezeltem volna a helyzetet, akkor közösen megoldhattuk volna?”
Önismereti felismerésekkel teli út az, amelybe betekintést kapunk a sorokon keresztül. Dédé fokozatosan jön rá,
- mik azok a dolgok, amiket szeret magában és a másikban;
- miért ment ő bele ebbe a házasságba;
- kikre is számíthat valójában;
- a származási családjából hozott dolgok hogyan határozzák meg az életét;
- és milyen szerepekben érzi ismerősen, otthonosan vagy éppen feszélyezve magát.
Dédé rádöbbenéseiben magunkat is fellelhetjük, ha hagyjuk, hogy a könyv hangulata magával ragadjon minket és beengedjük a szavakat. Épp ezért érdekes önismereti utazás is lehet, illetve az olvasó sokat tanulhat az érzések jelentőségéről és az elhidegülésről. Hiszen ha a könyvben megjelenő gondolatok elindulnak valakiben, az már egy jelzés lehet, hogy valami nem működik jól saját életében. Hogy oda kell figyelni magára és a kapcsolatra. Akkor még nem késő tenni. Viszont ha sokáig várunk, már lehet, hogy nem fogjuk időszerűnek érezni a kapcsolat megjavítását.
A könyv vége betekintést enged a válás utáni állapotba. Olyan kérdéseket feszeget például, hogy valóban egyszerűbb lesz-e a helyzet a válás után. Milyen dolgok változnak meg egy ember életében? Megmutatja, hogy ez sem könnyebb lelkileg. Csupán más jellegű nehézségekkel kell szembesülni, mint a házasságban.
Pfeigel Dóra könyvében a feleség történetét ismerjük meg. De vajon milyen lenne a férjéé? Hogyan látná a folyamatot a megcsalt férj? Elterjedt mondás, hogy annak a könnyebb, aki kilép a kapcsolatból. Ez a logika azt mondatná velünk, hogy a regényben szereplő férfinak nehezebb feldolgozni a kapcsolat végét. Ha a feleség volt, aki megcsalta a másikat, akkor ő könnyebben túlteszi rajta magát. Dédé története jó szemléltetése annak, hogy bizony a megcsaló félnek is fáj ez a tény. Szenvedést és sok fejtörést okoz saját viselkedését értelmezni, és megfelelően dönteni a félrelépés vagy viszony következtében. Ne felejtsük el:
egy megcsalás is mindig két emberen múlik.
Mint ahogyan a működő kapcsolat is. A könyv megpróbálja mindkettő fél szerepét bemutatni. Mivel azonban ezt a nő szemszögéből teszi, ezért sokszor igazságtalannak tűnhet a férfival szemben. A nő barátjának nézőpontjából látjuk az eseményeket, ezért nyilvánvalóan a férfi tettei tűnnek elutasítónak. Viszont ha a kapcsolatot látnánk (amihez mindkét félre szükség van), egy oda-vissza hatásnak értelmeznénk ezeket a folyamatokat. Akkor talán tisztább lenne pszichológiai szempontból, hogy hogyan lehetne segíteni. A könyv egyoldalúsága miatt inkább tekinthető személyes beszámolónak, mint szakmai olvasmánynak.
Kiknek ajánljuk?
Pfeigel Dóra könyve magával ragad, de nem az akciók sodrásával és az olvasmányosságával. Szókimondó stílusban, kendőzetlenül beszél azokról a dolgokról, amelyeket sokan nem merünk kimondani vagy nem akarunk magunknak beismerni. Néha húsba vágóan őszinte és fájdalmas, amikor magunkra vagy kapcsolatunkra ismerünk néhány sor között. Mindezen tulajdonságai miatt ez az a könyv, amely továbbgondolásra készteti az olvasót, ha az átereszti magán. Nem a szórakoztató kategória. Az olvasótól figyelmet igényel, de stílusa miatt könnyű fenntartani azt. Összességében elmondható, hogy annak ajánljuk a könyvet, aki egy személyes hangvételű történetet szeretne olvasni, tanulni önmagáról és a párkapcsolatokról.
