„Ha te nem lennél mindig ilyen, minden jobban működne!” – Bűnbak a családban

A bűnbak fogalom – amely a magyar nyelvben rendkívül elterjedtté vált – tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy csoport vagy egy egyén egy másik csoportot vagy személyt olyan dologért hibáztat, büntet, melyet az illető nem követett el. A diszfunkcionálisan működő családok dinamikájában rendszerint megnyilvánul ez a jellegzetesség, és jelentős fejlődési károk okozójává is válhat.

A bűnbak kifejezés már a Bibliában, Mózes harmadik könyvében is megjelenik. Az Ószövetségi történet szerint az engesztelés napján az izraeli nép minden bűnét ráolvasták egy kecskebakra, akit ezt követően a pusztában szabadon engedtek – jelképezve ezzel azt, hogy a közösség megszabadult bűneitől. A bűnbakképzés dinamikája a bibliai történethez hasonlóan egyes diszfunkcionálisan működő családok életében is megfigyelhető. Ilyenkor a család a bűnbaknak kikiáltott gyermeket okolja a rendszeren belül meglévő összes problémáért, akár a mindennapi konfliktusokért is. Cikkünk további részében a családi bűnbak szerep funkciójáról, későbbi káros hatásairól, illetve arról olvashatunk, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak arra, hogy az érintettek kikerülhessenek e szerep önromboló köréből.

Mi lehet a bűnbakképzés funkciója a családon belül?

Gary Gemmill 1989-es tanulmányában részletesen kifejtette, hogy a bűnbak szerepnek milyen „nyeresége” lehet. Véleménye szerint a bűnbak szerep felvétele tudattalanul zajlik le, és alapvető célja, hogy a család többi tagja mentesüljön az azzal való szembesüléstől, hogy a viselkedésük, vagy akár az egész családi rendszer működése korrekcióra szorul. Az ilyen családokban általános lehet az a fajta téves gondolkodás is, hogy a bűnbak hátráltatja a családot, és ha ezen személy viselkedése megváltozna, akkor az egész rendszer jobb, hatékonyabb működésre lenne képes. Azonban hiba lenne azt gondolnunk, hogy ez tényleg ilyen egyszerűen működik! A rendszerszemléletű felfogás alapján a család, mint rendszer több, mint az egészet felépítő részek összessége, a rendszeren belül az egyes elemek dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással. Ennek értelmében pedig tévedés lenne azt gondolni, hogy a hibás családi működés, vagy a családban uralkodó rossz hangulat valóban egy ember lelkén szárad.

A bűnbakképzés funkciója lehet az is, hogy ezáltal a szülőknek nem kell felelősséget vállalniuk a rossz családi hangulatért, és a család problémás működéséért. További „hozadék” lehet az is, hogy a szülőknek projekción keresztül lehetőségük nyílik megszabadulni azoktól a kellemetlen érzéseiktől, melyeket nem képesek önmagukkal kapcsolatban elviselni, hiszen azok a gyermekre vetülnek. Mindezek mellett mérséklődhet a szülők bűntudata is, de ettől függetlenül a helyzet továbbra is nyomasztó lesz, és a család továbbra is erőteljes feszültségek helyszíne marad.

Milyen későbbi hatásai lehetnek a hosszútávon betöltött bűnbak-szerepnek?

Azoknál a gyermekeknél, akik családjukban a bűnbak szerepét töltötték be, problémák mutatkozhatnak az egészséges kapcsolatok kialakításában, valamint nehézségük lehet az önértékelés és a bizalom területén is. A bűnbaknak kikiáltott személyek nem tapasztalják meg az érzelmi biztonságot, későbbi kapcsolataikban pedig a bizonytalanság lehet domináns a családban átélt korábbi események miatt.

Az diszfunkcionális családi működés hatására a korábban bűnbak szerepben lévő személy bizalma is sérül, ennek következtében az illető tudattalanul késztetést érez arra, hogy folyamatosan próbára tegye a hozzá őszintén, szeretettel forduló embereket. Ez a viselkedés viszont éppen ahhoz vezet, amit az egyén el szeretne kerülni: a kapcsolatok felbomlásához, amit ő okoz a folytonos kétkedésével, tehát ismét ő válik "bűnbakká". Azt láthatjuk, hogy a bűnbak szerepben lévő személy még akár évekkel, évtizedekkel később is képes tudattalanul rekonstruálni azt a dinamikát, amelyben felnőtt, fenntartva ezzel egy önsorsrontó kört.

További problémát jelenthet az érzelemszabályozás elégtelen volta, valamint a szorongás és az érdektelenség, illetve az eltompultság dominanciája. Mivel az elégtelen családi működés következtében a gyermek érzelmi igényei nem tudtak kielégülni, jellemző lehet, hogy az egyén mindig is olyan helyzetről álmodozott, hogy egy biztonságos környezetben, családban tud nevelkedni.

Ezen fantáziálás következménye viszont az lehet, hogy az illető szinte megszállottan ragaszkodhat barátokhoz, egyes kapcsolatokhoz akár azon az áron is, hogy elviseli a rossz bánásmódot és a bántalmazást is. A bűnbakképzés messze legkárosabb hatása lehet az, ha az egyén hinni kezd abban, hogy tényleg ő a hibás a családon belül zajló, jól láthatóan rajta kívül álló eseményekért. A bűnbaknak kikiáltott személyek elhihetik saját vétkességüket, és az érzelmileg bántalmazó családtól várhatnak feloldozást.

Cikkünk végén jogosan merülhet fel a kérdés bennünk: vajon ki lehet-e kerülni a bűnbak szerep önsorsrontó köréből? Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy igen, de nehezen. Fontos, hogy az érintett személyek már a problémák felmerülésének kezdeti fázisában segítséget kérjenek, és folyamatosan képesek legyenek érzelmileg függetleníteni magukat a mérgező viszonyulásoktól. Idővel fontos elsajátítaniuk azt a készséget is, hogy képesek legyenek nemet mondani.

A "nem" kimondása lehetővé teszi, hogy a toxikus kapcsolati dinamikák megszakadjanak,

ez pedig megfelelő kiindulópontja lehet annak, hogy az érzelmileg bántalmazott ember önmagát tisztelve kezdjen el egészséges viszonyulást és önbizalmat kialakítani. A legfontosabb, hogy megértsék: a körülöttük lévő, mérgező személyek, akik érzelmileg kizsigerelik, manipulálják őket, nem a csökkentértékűségük bizonyítékai! Összességében azt lehet mondani, hogy az egyes dinamikák tudatosítása megfelelő alapot adhat ahhoz, hogy az önromboló kör megszakadjon, és az egyén képes legyen megtenni az első lépéseket egy jobb, teljesebb, őszintébb élet felé.