„Hol marad az Angliában megszokott kimértség és udvariasság, uraim?”, kérdezhetnénk sokan José Mourinhot, a Manchester United és Antonio Contét, a Chelsea labdarúgócsapatának szakvezetőjét. A két edző csapata a hétvégén csap össze, azonban a két szakember már jó ideje meccsel egymással, ami január elején tetőzött. Miért eshetett egymásnak a két méltán híres labdarúgóedző ilyen hevesen a pályán kívül, a sajtón keresztül? Mi lehet annak az oka, hogy a pszichológiai hadviselés már ennyivel korábban kezdetét vette? Az edzők viselkedését elemezve próbáltunk rájönni az okokra. Kovács Kristóf véleménycikke.
Az angol bajnokság, azaz a Premier League (PL) évről évre egyre nagyobb pénzbevételre tesz szert, főként a televíziós jogdíjakból. Ezáltal jóval magasabb fizetést tudnak kínálni a sztárjátékosoknak, a középkategóriás futballistáknak és az edzőknek egyaránt. Ennek okán az angol bajnokság a legkiegyenlítettebb sorozatok egyike, ahol a szezon kezdete előtt nagyon nehéz megtippelni, ki emelheti magasba májusban a bajnoki trófeát. Ahogy azt láttuk a 2015-2016-os szezonban, egy kiesésre is esélyesnek tűnő csapat, a Leicester City hódította el a bajnoki címet. Ebben az országban nem kell beleunnia a közönségnek a Bayern München, a Juventus vagy a Paris Saint-Germain örökös elsőségébe, esetleg a soha el nem dőlő Real Madrid – FC Barcelona küzdelemébe.
A PL-ben tényleg minden megtörténhet.
Emiatt, a folyamatos kihívásokat keresve, persze nem mellesleg az anyagi oldalt is figyelembe véve rengeteg jó képességű játékos költözik Angliába. Ugyanez figyelhető meg az edzőknél is. A legtöbbet elért edzők szinte mindegyike kipróbálta már magát a szigetországban. Jelenleg olyan egyéniségek vezetik a klubokat, mint a Barcával a világot végigverő és a Bayernben is trófeákat halmozó Pep Guardiola; a Dortmunddal a Bayernt igencsak megszorongató Jürgen Klopp; a jobb napokat is megélt, de az Arsenalt 22 éve vezető Arséne Wenger; illetve találunk több, volt angol szövetségi kapitányt is a kispadokon. Illetve itt van még a Chelsea legendájának számító és köztiszteletben álló José Mourinho, aki jelenleg az egyik legfőbb rivális klub, a Manchester United vezetőedzője; és a volt csapat jelenlegi edzője Antonio Conte, aki azután helyezte át székhelyét Angliába, hogy Olaszországban már mindent megnyert és elért játékosként, illetve edzőként egyaránt.
A jelenlegi konfliktus
A futball világában jártasabb olvasó többször találkozhatott már Mourinho kritikus megnyilvánulásaival. Támadott már játékosokat, edzőket, játékvezetőket, futballszervezeteket egyaránt. Legtöbbször meg lehetett érteni őt és álláspontját, azonban a véleménykifejezésének módjával kevesen tudnak azonosulni. A sokszor sértő tartalmakra azonban nem nagyon szokott válasz érkezni – maximum pár meccses eltiltás valamely labdarúgó-szervezet részéről –, ezért is ennyire érdekes, hogy Conte mer konfrontálódni elődjével. Hogy pontosan mikor és miért is kezdődött a konfliktus, mióta strigulázták a szakvezetők a másik vétkeit, azt megmondani képtelenség. Aki részletesebben olvasna a konfliktusról az megteheti magyarul és angolul is.
-ó, -ió, -ció, rivalizáció
Kissé olybá tűnhet, mintha a két mester egyaránt féltékeny lenne a másikra, és rivalizálnának egymással.
A szociális féltékenység jelensége segíthet megérteni a magatartásukat.
Ahogy már korábbi írásunkban említettük, ebben két versengő fél rivalizál egy céltárgyért. Esetükben a céltárgy valószínűleg nem a Chelsea mint klub, hiszen a jelenlegi szerepek tisztázottak: Conte a jelenlegi, Mourinho pedig a volt edző. Azonban ha céltárgyként a szurkolókat, az ő szimpátiájukat jelöljük ki, akkor már mindjárt érthetőbb a portugál edző féltékenysége. Hiszen az ő regnálása és bukása után jött egy másik edző, aki első évében bajnokságot nyert a Chelsea-vel. Nem beszélve arról, hogy a két edző első angliai találkozásakor Conte 4-0-s diadalt aratott. Ezen a meccsen a gólok után eufórikus állapotban ünnepelt, ami különösen bántotta a londoni klub korábbi szakvezetőjét. Conte – a Mourinhoval is jó kapcsolatot ápoló – szurkolókkal ünnepelt, amely ugyancsak növelhette a portugálban a negatív érzéseket, amiatt is, hogy a részben a Chelsea szurkolóinak szeretete által épült énképe veszélybe került.
Szurkolói lojalitás: személy vs. klub
Egy régebbi cikkünkben már írtunk arról, hogy
a szurkoló leginkább egy-egy klub iránt köteleződik el.
Így fordulhat elő, hogy ha egy szeretett játékosunk vagy edzőnk más csapatban folytatja munkáját, akkor azt egyes személyek akár egyik pillanatról a másikra meg is utálhatják. Talán nincs futballszurkoló, aki ne lett volna már így, azonban sokszor szükségszerű az elválás. Ha ezt a mechanizmust elfogadjuk, akkor ugyancsak közelebb kerülünk Mourinho kissé féltékeny, kissé gyerekes megnyilvánulásainak miértjéhez. Félt, hogy az általa is kedvelt emberek többé nem szeretik már őt úgy, mint korábban.
Különösen nehéz helyzetben lehetnek azok a Chelsea szurkolók, akik Mourinho-szimpatizánsok is egyben. Nehéz lehet olyasvalakit továbbra is kedvelni, aki a szeretett csapatot próbálja legyőzni, közben pedig még az új – valószínűleg el- és befogadott – edzőt is kritizálja. Ekkor kognitív disszonancia alakulhat ki, hiszen döntési helyzetbe kerülünk: szeretett edző és/vagy szeretett klub.
Döntési helyzetben tudatunk a konfliktusmentességre törekszik
még akkor is, ha mindkét lehetőség pozitív érzelmeket kelt bennünk. Az ennek okán kialakuló döntési disszonancia megoldásaként a nem választott dolgot próbáljuk távolítani magunktól, míg a választott dolgot és attitűdünket úgy összehangolni, hogy az énünk számára elfogadható legyen. Továbbá társas identitásunk, tehát én-fogalmunk fontos része az, hogy kikkel és milyen csapatokkal azonosulunk, ami önértékelésünkre is hatással lehet.
Milyen a szezonotok? Rossz. Akkor beszéljünk másról!
Könnyen elképzelhető az is, hogy a két – egykor a PL címet is megnyerő és idén is a szezon elején arra pályázó – menedzser próbálja elterelni a sajtó és a szurkolók figyelmét arról, hogy az idei szezon nem épp a legfényesebb klubjuk számára.
Összességében tehát a probléma hátterében húzódhat az is, hogy Mourinho tudattalanul félni kezdett attól, hogy mindig is szeretett klubja szurkolói szívéből kiszorul, egy napon elfelejtik. Ezáltal az ént veszélybe és konfliktusba sodorta. Tény, hogy maladaptív stresszmegküzdési stratégiát alkalmazott, azonban a dolgok mögé nézve talán kevesebb okunk van őt hibáztatni.
Az elmúlt hetekben ugyan csendesedett a konfliktus, ám továbbra is kérdéses, hogy a két szakvezető a Fair Play és a példamutatás jegyében kezet fog-e a mérkőzés után – ami ugyebár novemberben elmaradt.
•••
A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az író álláspontját tükrözi.
