Harcban a koronavírussal – Hogyan alakul az oltási kedv?

Fénysebességgel telt el már egy egész év, mióta a koronavírus a mindennapjaink részévé vált. Az új év pedig új lehetőségként szépen sorban hozza magával a megoldás lehetőségét, mégpedig az oltás formájában. Nem ez az első súlyos világjárvány, amivel az emberiségnek szembe kell néznie és valószínűleg nem is az utolsó. A vírusok ellen pedig az oltás módszerének feltalálásával tudtuk felvenni hatékonyan a harcot. Az oltás gondolata azonban nem mindenki számára okoz megváltást. Az oltásellenesség pszichológiájáról röviden. 

A Római Birodalomban 28 év körül mozgott az átlagéletkor, de még a XX. század legelején sem volt ez sokkal magasabb. Az ezredfordulókor azonban már a fejlett országokban a 80 vagy azon túli életkorok sem számítanak ritkának. Mindez nemcsak a jobb higiéniai körülményeknek, a megfelelő táplálkozásnak, a háborúmentes időknek és a közbiztonság megerősödésének köszönhető, hanem nagy részben az orvostudománynak is. Az orvostudománynak, ami felfedezte például az antibiotikumot, a penicilint és a védőoltásokat is.

Ezek a felfedezések lesöpörték a pusztító járványokat a bolygónkról, amiknek hatására korábban több millióan haltak meg, mostanra azonban a halálozási listák legvégén olvashatunk róluk.

Sokunk a fentebb emlegetett világjárványokról csak a történelemkönyvek hasábjairól olvasott ezidáig. Így legutoljára főleg kisiskolás emlékeink vannak arról, hogy oltásért állunk sorba a rendelő orvosi szobájánál. Valószínűleg nem gondoltunk volna, most mégis átéljük, milyen, amikor egy világszinten terjedő vírus írja át a mindennapjainkat vagy akár az egész életünket. Ennek hatására felnőtt életünkben ismét aktuálissá vált a vakcináért való sorban állás.

A hazai oltáshajlandóságról

A felmérések alapján Magyarországon a megkérdezettek majdnem fele teljesen elzárkózik az oltás lehetőségétől, egy másik nagyobb hányada pedig még nem döntötte el, hogyan is áll az oltás kérdéséhez. Igaz a legutóbbi felmérések szerint az oltásellenesség kissé oldódni látszik, és egyre többen hajlanak a vakcina beadatásának irányába, még mindig igen nagy az oltásellenesek aránya, és jóval elvagyunk maradva hajlandóságban a nyugat-európai országokhoz képest.

Koltai Júlia, az ELTE Társadalomtudományi Karának adjunktusa és a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa végzett reprezentatív felmérést az országban az oltásellenes attitűd jobb és részletesebb megértése érdekében. Kutatási eredményei szerint a nők 45%-a, míg a férfiak 28%-a nem akarja beoltatni magát. A nőkre tehát sokkal inkább jellemzőbb az oltásellenesség. Ha az életkori sajátosságokat vesszük figyelembe, akkor a fiatalok körében nagyobb az oltásellenesség, ami főképp azért is lehet így, mert ők gondolják a leginkább úgy, hogy rájuk kevésbé veszélyes a vírus. Ennél talán még érdekesebb, hogy az intézkedéseket elfogadók köre – akik azt gondolják, hogy a maszk és a korlátozó intézkedések sikeresen megakadályozzák a vírus terjedését – jobban hajlanak az oltásra, mint azok, akik az intézkedéseket ellenzik. Az intézkedéseket elutasítók fele elutasítja az oltást is.  

Emellett Koltai Júlia kiemeli, hogy a social media platformok is jelentős befolyással hatnak ránk. Szerinte ezek az oldalak sokszor olyan „buborékot” képeznek körénk, melyek inkább alátámasztják nézeteinket, hiszen aszerint sorolják elénk a tartalmakat, amik az érdeklődésünket lefedik és azzal rezonálnak. Éppen ezért a láthatatlan buborék hatására látókörünk nem szélesedik a sokféle információ által, hanem egyre inkább szűkül – legtöbbször akár csak egyetlen egy irányba. További érdekes tény, hogy a valós szakemberek kevesebb és kevésbé terjedő tartalommal bírnak mind a Facebookon, mind az Instagramon, ezzel szemben az izgalmas, de kevésbé tudományosan alátámasztott, sőt, sokszor téves információk pedig fénysebeséggel terjednek.

A tudatos social media használat segíthet abban, hogy kipukkasszuk ezt a buborékot!

Az oltásellenes attitűd nyomában

Többféle érdekes, ritkán olvasható megközelítésből is kiindulhatunk a vakcinával szembeni ellenállást vizsgálva. Először is a szavakhoz nemcsak jelentések, hanem érzelmi, hangulati viszonyulások és asszociációk is társulnak. A gyógyítás és táplálkozás során a „természetesség", a „bio” kifejezések sokkal inkább pozitív hozzáállást váltanak ki, így a gyógyfüvek, a természetes szerek és tápanyagok vonzóbbnak tűnnek. Talán könnyen át is látjuk, hogy az orvostudományhoz és a laboratóriumban előállított mesterséges szerekhez, így a vakcinához is miért lehetnek kétkedő, gyanakvó gondolattársításaink. Amellett, hogy nem tartjuk természetesnek, a folyamatot sem látjuk át, idegen számunkra.

2019-ben járunk, a koronavírus-járvány előtt, amikor Amerikában kanyarójárvány ütötte fel a fejét. A legtöbb eset a kanyaró elleni oltás nélkül élők között bukkant fel, és egyre erősebbé váltak a vakcinaszkepticista megnyilvánulások. Ezért a Texas Tech Egyetem pszichológiai intézete kutatásba fogott, hogy az oltásellenesség jelenségét vizsgálja. Eredményeik szerint sok esetben, akik az oltásokat kockázatosnak találják, túlértékelik a negatív események megtörténésének valószínűségét, különösen a ritkán előforduló eseményekét. Az a tény, hogy ezek a túlbecslések mindenféle negatív eseményre átvándorolnak – nem csak az oltásokkal kapcsolatosaknál jelennek meg – arra utal, hogy az oltásellenességre hajlamos személyek valójában másképpen dolgozhatják fel az információkat, mint a kevésbé oltóanyag-szkeptikus emberek. A résztvevők megbecsülték a 40 különböző eseményhez kapcsolódó halálozási gyakoriságot, kezdve a ráktól, az állatcsípéstől a szülésen át a tűzijátékig, az áradásokig és az autóbalesetekig. LaCour és Davis megállapította, hogy az oltási szkepticizmusban szenvedő emberek kevésbé pontosak abban a becslésben, hogy milyen gyakran fordulnak elő ezek a halálokok. Konkrétan azt találták, hogy

a magasabb oltásellenesség a ritka események túlértékelésével jár együtt. 

Éppen ezért lehetséges, hogy anekdotikus rémtörténetek könnyebben befolyásolják őket. Például hogy, gyermeke rohamot szenvedhet az oltástól. Rendkívül ritka reakció, de a lehetőségek körébe beletartozik. Ezek után könnyedén kialakulhat a fentebb említett „buborék”, és a személy hajlamosabb lehet rá, hogy rendkívül ritka eseményeket nyilvánosságra hozó Facebook-csoportokat kövessen. Ez a kognitív torzítás egyre erősebbé válhat, mert a statisztikailag nem reprezentatív információforrásokra alapuló, anekdotikus történetek gyakran, sőt, egyre gyakrabban eléjük kerülnek. Ezek az információk jobban megragadják őket és tovább is emlékeznek rájuk.

Nyájimmunitás ide veled!

Sokan reménykedünk abban, hogy a nyájimmunitás minél hamarabb kialakul. A nyájimmunitás fogalma egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a népesség egy részének ellenállása a vírussal szemben védettséget biztosít azok számára, akik nem rendelkeznek ezzel az ellenállással. Az ellenálló képességet pedig főként a vakcinának köszönhetjük. Azonban, ha az oltatlanok aránya egy bizonyos szint alá csökken, bukjuk a nyájimmunitást.

Mit is jelent ez? A kanyaró esetében minimum a közösség 94 százalékának szükséges beoltatnia magát, de a mumpsznál is igen magas ez az arány, 86 százalék oltottsági szint szükséges az oltatlanok védelméhez. Így az oltásról való egyéni döntésünk, könnyedén közösségi felelősséggé válik, ami azt is jelenti, hogy

nemcsak a saját életünkért vagyunk ebben az esetben felelősek, de másokért is.