Minden hét elején a környezetünkben legalább egy ember szájából elhangzik a mondta: utálom a hétfőt! A világ egyik leghíresebb macskája, Garfield egy egész karriert épített fel erre az érzésre – persze a lasagne imádata mellett. Ilyenkor alig bírunk kikászálódni az ágyunkból, morcosak vagyunk, és valljuk be őszintén, a munkahelyi produktivitásunk is a béka feneke alatt van. De mégis miért visel meg minket ennyire a hétfő? Tényleg ennyivel borzalmasabb, mint a hét többi napja?

Habár logikusan ekkor kellene a legfrissebbnek és a legkipihentebbnek lennünk, a hétfői levertség úgy tűnik kiirthatatlanul beleivódott a kultúránkba. Általános lehangoltság, demotiváltság, munkaundor, fáradság jellemez legtöbbünket, és úgy érezzük, nincs az a koffeinmennyiség, ami segíthet túlélni a napot.  Mondjuk ki, a hétfő a hetünk sötét mélypontja. Ez a jelenség a kutatók figyelmét is felkeltette, több vizsgálat is született a témában. Arthur A. Stone (2012) kutatásában 340 000 embert kérdezett meg arról, hogyan éreznek a hét egyes napjaival kapcsolatban. Az eredmény talán nem okoz különösebb meglepetést: utáljuk a hétfőt. Sőt,

igazából minden napot utálunk, ami nem péntek, szombat vagy vasárnap.

Azonban érdekes módon a legtöbb ember bár nem szereti a hétfőket, de nem is kedveli kevésbé, mint a hét bármelyik másik napját. Úgy tűnik egy általános negatív attitűd jellemez minket a munkanapok iránt. De mégis, a hétfőnek valahogy kitüntetett szerep jutott az idők folyamán. Mi lehet ennek a hátterében? Miért lett szegényből bűnbak minden földi nyomorunkért?

Csak még öt perc!

A test és az elme szoros kapcsolatban állnak egymással, nincs ez másképp az alvás vonatkozásában sem. Az ember alvásritmusa különösen érzékeny a külső és belső változásokra. Rosszabbul alszunk, ha nincs kellően sötét a szobánkban, ha körülöttünk hangzavar van, de akkor is, ha a holnapi vizsgán vagy meetingen pörög az agyunk elalvás előtt. Gondoljunk csak bele, mennyire megvisel minket a félévenkénti óraállítás vagy egy repülőút utáni jetlag. Ennek ellenére mégis mi magunk vagyunk azok, akik összezavarjuk alvási ritmusunkat minden egyes hétvégén, hiszen ekkor próbáljuk kipihenni a hétköznapok megpróbáltatásait. Akár délig is elheverészünk az ágyban, boldogan pótolva hiányzó óráinkat az álomvilágban. Kutatások szerint azonban

az így nyert pár plusz óra alvás csak még fáradtabbá tesz minket hétfőn,

mivel elállítódik a belső óránk a megszokottól.

Hova lett a vasárnapom?

Egy ausztrál kutatásban arra kérték a résztvevőket egy héten keresztül, hogy rendszeres időközönként jegyezzék fel, hogyan érzik magukat. Az eredményekből kiderült, hogy hétfőnként semmivel sem volt rosszabb a kedvük a kísérleti személyeknek, mint kedden, szerdán vagy csütörtökön. A péntek már kivételt képez: gyakran elő-hétvégeként tekintünk rá, ami igencsak fel tudja dobni a hangulatunkat. Azonban amikor arra kérték a résztvevőket, hogy idézzék fel, melyik volt a legrosszabb napjuk, szinte mindenki a hétfőt választotta. Ennek a jelenségnek feltehetőleg az a nagy érzelmi váltás áll a hátterében, ami elválasztja a vasárnapi kellemes hétvégét a munkás hétfőtől. Szóval szegény hétfő már alapból vesztes pozícióból indul a kegyeinkért.

Hétvégi lazulások, avagy az a hajnali gyros már lehet nem kellett volna…

A hétvégék arra lettek kitalálva, hogy az emberek pihenjenek és kikapcsolódjanak a többnapos munkavégzés után. Ilyenkor

rendszerint elengedjünk magunkat, többet eszünk és iszunk, mint általában,

és a nagy bulik is jellemzően hétvégén szoktak megrendezésre kerülni. Ennek a dorbézolásnak azonban sajnos ára van, amit leghamarabb hétfőn érzünk meg magunkon. Kicsit kótyagos még a fejünk attól az utolsó felestől, és talán a nagyi utolsó zserbóját se kellett volna habzó szájjal befalni, mert most mintha kicsit szűk lenne rajtunk az ing. Ismerős gondolatok, ugye? Nem csoda hát, hogy hétfőnként úgy érezzük, fényévekre vagyunk a legjobb formánktól. Ilyenkor szoktak jönni a nagy fogadkozások, hogy holnaptól diéta, meg végre felavatom a futócipőmet, ami lassan három hónapja áll a dobozában érintetlenül, és tényleg ez volt az utolsó szál cigim is! Ezek a fogadalmak mind a saját magunkkal való elégedetlenségből fakadnak, ami egy újabb katalizátora annak, hogy ne kedveljük a hétfőket.

Még a testünk is sztrájkol

Kutatók azt találták, hogy hétfőnként kevésbé érezzük magunkat egészségesnek, és ez valóban így is van: kevésbé vagyunk fittek ezeken a napokon. A hét elején a legtöbb a testsúlyunk, függetlenül attól, mennyire tudatosan figyelünk a táplálkozásunkra. Hétfőnként jellemzően magasabb a vérnyomásunk és ezeken a napokon a legnagyobb az esélye annak, hogy stroke vagy szívroham áldozatává váljunk. Kis túlzással, de tényleg van igazság abban az érzésben, hogy az életünkre tör a hétfő.

Rossz munka, rossz hangulat

Felmérések szerint az emberek 70 százaléka utálja a munkáját, vagy teljesen közömbös iránta. Ez nagyban hozzájárul ahhoz a jelenséghez, amit „monday blues”, szabad fordítás szerint hétfői búskomorság néven ismerünk. Ez a depresszív és feszült hangulat már vasárnap hatalmába keríthet minket, ezáltal egy abszolút kudarcra ítélt hétfőt eredményezve. Talán ezért lehet az, hogy az állásjelentkezések 37 százalékát keddenként küldik el a jelöltek – egy szörnyű hétfő után még motiváltabb az ember arra, hogy munkahelyet váltson.

Hétvégi siralom – a vasárnap szindróma

Biztosan ismerős az érzés, amikor vasárnap kora délután alattomos módon kezdenek bekúszni az elmédbe olyan gondolatok a másnappal kapcsolatban, amelytől a hideg is kiráz. Ismét együtt kell dolgozni azzal az idegesítő kollégáddal, embernyi magasságú papírhalom vár az asztalodon és még az undok főnöknek is prezentálnod kell a heti meetingen. Ilyenkor tudatosul bennünk az is, hogy az édes pihenéssel és szórakozással töltött hétvégének kérlelhetetlenül vége van. Azt az érzést, amit ezek a gondolatok idéznek elő bennünk nevezi a szakirodalom

vasárnap szindrómának: a hétvége elsiratását és a hétfőtől való averziót.

Ahogy a fentiekből is kiderült, joggal táplálhatunk nem túl kedves érzéseket a hét első napja iránt. Azonban ez még nem ok arra, hogy ezeken a napokon kérlelhetetlenül belesüppedjünk a letargiába: ha egy kicsit tudatosan odafigyelünk magunkra sokkal könnyebben tudjuk venni a hétfőnként elénk kerülő akadályokat. És emlékezzünk kedvenc kövér macskánk, Garfield szavaira, miszerint „a hétfőben az a jó, hogy csak egyszer van egy héten.”

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://youtu.be/z-htXgkYeeE