Tűzoltók: emberek, akik az életmentést választották hivatásul. Évente több tízezer riasztás érkezik hozzájuk különféle tűzesetek és mentési feladatok miatt. Gondolkodni nincs idő, hibázni pedig nem lehet. Mindennek úgy kell működnie, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Vajon milyen pszichés veszélyek leselkednek a kéklámpásokra egy bevetés alkalma során, s azon kívül? Cikkünkből kiderül, tartsatok velünk!

„Jelenleg hatalmas erdőtüzek tombolnak Kaliforniában. Több ezren dolgoznak a lángok megfékezésén, akik közül néhányan meg is sebesültek.” Nem kell azonban olyan messzire mennünk, hogy ilyen drámai esetekkel találkozzunk. Ugyan már több mint tíz éve történt, mégis sokakban élénken élhet a 2006-os műegyetemi tűz emléke. A nap, amikor három tűzoltó az életét vesztette és heten megsebesültek. Nem csoda tehát, hogy ezt tartják a világ egyik legveszélyesebb munkájának mind fizikai, mind pszichés szempontból.

A leggyorsabb két perc

Az aktuálisan szolgálatban lévőknek folyamatos készenléti állapotban kell lenniük, hiszen bármikor befuthat egy riasztás. Ha ez bekövetkezik, százhúsz másodperc áll rendelkezésükre, hogy indulásra készen legyenek. A százhuszonegyedik másodpercben pedig már úton kell lenniük. Az előírás szerint tizenöt perc áll rendelkezésükre a helyszínre való kiérkezésre. Ezalatt a negyedóra alatt sok dolog cikázik át a tűzoltók fején. Az úgynevezett vonulás alatt át kell váltaniuk a laktanyai miliőből az aktív, cselekvő szerepre. Innentől kezdve csak a beavatkozás sikere lebeghet a szemük előtt.

Azt gondolnánk, hogy a tűzoltók elsősorban tüzet oltanak, holott a munkájuk közel fele műszaki mentésből áll.

Már útközben is számos stresszforrás jelentkezhet. Ilyen lehet például a nagy sebességgel való közlekedés, a megkülönböztető jelzés használata által okozott zaj vagy újoncoknál a nagyfokú bizonyítási vágy. Ezek megélhetők a teljesítménynövelőként emlegetett eustresszként, de ugyanúgy a negatív hatásokért felelős distresszként is. Az, hogy kinél melyik fordul elő, függ az adott illető személyiségétől, a szolgálati éveinek számától és a pillanatnyi hangulatától is.

„Baj van, baj”

Legtöbbször a stressz nem ér véget egy-egy bevetés után. Általánosságban véve,

minél kevésbé befolyásolható egy helyzet vagy esemény, annál inkább stresszkeltőnek észleljük azt.

Ennek az az oka, hogy nem tudjuk megakadályozni a bekövetkeztét. Ez a probléma többféleképpen jelenhet meg a tűzoltók esetében. Egyrészről az oltási és kárelhárítási feladatoknál, másrészről pedig a laktanyában töltött idő alatt.

Egy-egy riasztás alkalmával a lánglovagok igen veszélyes körülmények között végzik a munkájukat, olykor saját életüket is kockáztatják. Ezekben a helyzetekben fokozottan jelennek meg olyan pszichés tényezők is, mint például az állandó veszély érzete vagy a társakért való aggodalom. Ki kell emelni azokat az eseteket, amikor a tűzoltók tragédiákkal találkoznak. Egy elhunyt ember látványa egyrészt a tehetetlenség érzését kelti bennük, másodsorban pedig szembesíti őket a halandóságukkal.

Mintegy 1100 időszakos pszichikai vizsgálat eredményei alapján a szakemberek arra jutottak, hogy a pszichés megbetegedések közül burnout, azaz a kiégés szindrómája az egyik legjellemzőbb az állományra nézve.

Visszatérve a laktanyába, lehetőségük van egy lélegzetvételnyi szünetet tartani. Néha tényleg csak ennyi jut pihenésre, hiszen bármikor befuthat egy újabb riasztás. Az esetek többségében azonban még ez a kis, elvileg pihenésre szánt idő sem telik teljesen nyugodtan.

A folyamatos készenlét mellett nem lehetséges a megfelelő rekreálódás.

Ilyenkor sokszor gyötrik őket a korábbi bevetések nyomasztó emlékei, és az, vajon mi lesz a következő alkalommal. Ez utóbbi leginkább a frissen felszereltekre jellemző. A „régi motorosok” már megtanultak együtt élni az olykor bevillanó emlékképekkel, s nem foglalkoznak azzal, mi fog történni.

A hátország

Van egy olyan tényező, amiről eddig még nem ejtettünk szót. Ez nem más, mint a munkahelyi és a magánéleti elvárásoknak való kettős megfelelés. Talán kevésbé ismert, hogy míg az átlagos ember napi nyolc órát dolgozva minden nap haza tud menni a családjához, addig a lánglovagoknál ez koránt sincs így. Ők egy úgynevezett 24/48-as munkarendben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy huszonnégy órát dolgoznak, negyvennyolc órát pedig pihennek. Ilyenkor a tűzoltó egy egész napig nem vesz részt a család életében, legyen szó hétköznapról, hétvégéről, születésnapról vagy bármilyen ünnepről.

A mindent megoldó tűzoltó legnagyobb büntetése, ha nem cselekedhet.

A huszonnégy órás szolgálat alatt nem áll meg otthon az élet. Kimarad az otthoni eseményekből akkor is, ha nem történik semmi különös, és akkor is, ha esetleg problémák adódnak. Azokat a nehézségeket nélküle kell megoldania a családnak, mivel a munkaideje alatt a tűzoltó nem hagyhatja el a kijelölt helyét. A sorozatos cselekvőképtelenség megélése a tanult tehetetlenség megjelenéséhez vezethet, melyhez hosszútávon a belső kontrollhit elvesztése társulhat. Ez elsősorban önbizalomvesztéssel, de végső soron szorongással járó mentális zavarral, neurózissal fenyeget.

A tűzoltók a problémáikat jellemzően a kollégákkal vitatják meg, és nem a családjukkal, bár vannak esetek, amiket muszáj hazavinni.

Van kiút

Szerencsére azonban számos jól képzett szakember van segítségére az állománynak. Ám fontos kiemelni, hogy a biztos családi háttér is nagyon meghatározó abban, hogy a lánglovagok nyugodtan induljanak szolgálatba és maximális odafigyeléssel tudjanak dolgozni. Ezt az együtt töltött közös idővel lehet a legjobban elérni.

Mindezek mellet talán a legfontosabb annak a tudatosítása, hogy mennyire különleges is ez a hivatás. Ez abban az egész életet betöltő tudatban teljesedik ki, hogy a tűzoltók nem másra, mint az emberi életek megmentésére esküdtek fel. Mindegyikük más és más, ahogy minden ember is más, azonban egy mindannyiukban közös: ők tényleg nem hagynak hátra senkit!

•••

Felhasznált irodalom: Bokán, P. (2005). A csapatmunka szerepe egy hivatásos önkormányzati tűzoltóság tevékenységében. Letöltve: http://www.langlovagok.hu/cgi-bin/lang/index.cgi?cim=&ev=&iskola=&limit=2&nev=&view=szakdolgozat. Dallos, T. (2011).  A beavatkozó tűzoltók és a stressz. Megelőzés, stresszkezelés. Letöltve: http://doksi.hu/get.php?lid=2869&order=DisplayPreview. Rabovszky. D. A tűzoltók instabilitásáért felelős hatások. Védelem katasztrófa és tűzvédelmi szemle, 18(2). Ruzsa, D. (2014). Stresszforrások, stressztünetek és stresszoldási mechanizmusok vizsgálata tűzoltók körében. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Smith, E. R., Mackie, D. M., Claypool, M. H. (2016). Szociálpszichológia. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. További források: itt