Az egyet nem értés természetes és sokszor fontos része az életünknek, hiszen magában rejti a fejlődés lehetőségét is. Azonban egy rosszul kezelt konfliktus intenzív érzelmei akár ellenkező irányokba vagy egymásnak „lökhetik” a résztvevőket. Az ütközés során tények, vágyak, félelmek csattannak egymásnak. Máskor pedig inkább a szőnyeg alá söpörjük a zavaró érzéseket, indulatokat, ettől azonban még nem szűnnek meg, hiszen szinte érezhetjük, hogy a feszültség ott marad a levegőben.
Létezik néhány alapvető konfliktustípus, amelyek otthonunkban vagy munkahelyünkön egyaránt kihívások elé állíthatnak bennünket. Lássuk, hogyan ütközünk össze a mindennapokban barátainkkal, családunkkal vagy kollégáinkkal.
• Célok ütközése. Tulajdonképpen ilyenkor a prioritásokról van szó. Gondoljuk át, mire fókuszáljuk a figyelmünk legnagyobb részét munkahelyünkön, párkapcsolatunkban vagy gyermekünk nevelésében? Milyen sorrendet állítottunk fel, és ez milyen arányban egyezik társunkéval?
• Személyiségek ütközése. A „minden ember más” közhelye természetesen igaz, azonban a konfliktusok alapját sokkal inkább az képezi, hogy még nem fejtettük meg egészen, hogyan tudjuk kapcsolatunkat hatékonyan működtetni ebben a különbözőségben. Általában ilyenkor viselkedésbeli, neveltetésbeli eltérésekről van szó. Nem azzal van a probléma, hogyha egyikünk optimista, a másikunk hozzáállása pedig borúsabb, hanem ha még nincsen stratégiánk az együttműködésre.
• Eltérő információfeldolgozás. Gondolkodásunknak vagy kommunikációs stílusunknak is kulcsfontosságú szerepe lehet. Gondoljunk arra, hogy a közös munka során az egyik fél például rögtön a megoldást keresi, míg a másik inkább átbeszélné a problémás helyzetet, hogyan jutottak idáig. Néhányan először mindennek utánanéznek és előre terveznek, míg mások hamar belevágnak és „út közben” találják ki a következő lépést. Felülről tekintünk egy helyzetre, a nagyobb képre koncentrálva vagy sokkal inkább a részletekre figyelünk?
• Értékek ütközése. Az értékek konfliktusának megoldása talán a legnehezebb mind közül. Mi képvisel értéket számunkra? Félretesszük a pénzt vagy élményre váltjuk? Sportedzésre, zeneórára vagy hittanra íratjuk be a gyerekünket? A munkahelyünkön a gyorsaságot vagy a minőséget priorizáljuk. És természetesen még hosszan sorolhatnánk ezeket az alapvető, kisebb-nagyobb értékütközéseket, amelyek nagyon megnehezíthetik a hétköznapokat.
Általánosságban érdemes néhány alapszabályt betartani ezekben a helyzetekben:
1. Kerüljük más egyéb problémák megemlítését és beemelését a konfliktusba! Koncentráljunk arra, amivel éppen meg kell birkóznunk és törekedjünk egymás álláspontjának megértésére abban a kérdésben. Amint elkezdődik a sárdobálás és egyéb nehézségek felemlegetése, a konfliktus eszkalálódik, és igen csekély lesz annak az esélye, hogy közösen megoldást találjunk.
2. A múltbéli események felidézése helyett fókuszáljunk a megoldásra! Célravezető stratégia lehet a másiktól javaslatokat kérni, hogyan kezelné a kialakult helyzetet.
3. Ne vonjunk bele másokat! Az online kommunikáció korában nem ritka, hogy panaszkodva rögtön továbbküldjük azokat az üzeneteket, melyek feldühítenek bennünket. Érdemes a minimumon tartani azon emberek számát, akikkel megosztjuk a részleteket. Nekünk jól eshet a támogatás vagy a megerősítés, azonban a túlerő miatt a másik fél sokkal defenzívebbé válhat. Ezzel pedig növeljük az állóháború kialakulásának esélyét, amelyben az álláspontok csak csekély mértékben alakíthatóak.
4. Végül pedig igyekezzük elkerülni a konfliktust néhány típusos személyiséggel. Nehéz dolgunk van azokkal, akik hangerejüket használják arra, hogy felülkerekedjenek vagy megrémisszék a másikat. Nem egyszerűbb azokkal sem, akik konfliktushelyzetekben falat húznak maguk köré vagy akár hátat fordítanak a másiknak ezzel kontrollálva a másik felet. Bonyolíthatja a helyzetet az a típus is, aki úgy tesz, mintha nem is értené miről van szó és a manipuláció eszközével bűntudatot kelt („Nem tudom miről beszélsz, én sosem mondanék ilyesmit”).
Fontos, hogy kiemeljük az önértékelés szerepét, hiszen az asszertivitást és az egészséges kommunikációt illetően ez egy nagyon fontos tényező. Az alacsony önértékelés okán gyakran azért keveredünk vitákba, mert személyes sértésként értékelünk ártatlan megjegyzéseket, túlreagálunk vagy defenzív stratégiákat alkalmazunk, nem megfelelően fejezzük ki szükségleteinket vagy próbálunk mindenki kedvében járni és ezzel akár hiteltelenné is válhatunk.
Mielőtt összecsapnának fejünk felett a hullámok és mélyen elmerülnénk a konfliktusban, emlékezzünk arra, hogy mindkét fél célja a problémahelyzet fair megoldása.
Ezzel együtt lehetséges, hogy rosszul kommunikálunk, fenyegetve érezzük értékeinket, ami ijesztő lehet számunkra, így érzelmeink átvehetik az irányítást a viselkedésünk felett. Gondoljuk végig, milyen konfliktussal nézünk éppen szembe, és mi lehet ennek a mozgatórugója, így talán külön tudjuk választani a szituációt a személytől. Végezetül az sem tragédia, ha azt vonjuk le tanulságként egy-egy konfliktus kapcsán, hogy „ebben nem értünk egyet”, hiszen ez azt feltételezi, hogy meghallgattuk és megértettük egymás érveit és álláspontját. Ezzel jobban megismertük a másik személyiségét, értékeit vagy céljait, amely hozzásegíthet bennünket a következő „karambol” elkerüléséhez.
***
Ha úgy érzed, a konfliktusok kezelésében vagy az asszertivitás fejlesztésében segítségre lenne szükséged, fordulj bizalommal Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik pszichológiai tanácsadás keretén belül elkísérnek a fejlődés útján!
