Joshua Wolf Shenk Kreatív párosok című könyvében arra vállalkozott, hogy meggyőzi az olvasót: az emberi kreativitás legnagyobb vívmányai sosem egy magányos zseni érdemei. Legtöbbször kreatív duók együttműködésének gyümölcsei. Ezt az elképzelését híres alkotópárosok munkásságával támasztja alá. Bemutatja többek között, hogy miként inspirálta egymást Lennon és McCartney. Hogyan alakult Steve Jobs és Steve Wozniak kapcsolata? Miként jött létre bensőséges viszony Watson és Crick között? Miért nem létezne A Gyűrűk Ura Tolkien és C. S. Lewis legendás barátsága nélkül? Könyvajánlónk.

A magányos zseni mítosza

Napjainkban is uralkodó nézet, hogy a kreativitás az egyének sajátos kiváltsága. Magányos zsenikről szóló történeteket hallunk és szövünk a Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának megalkotójáról, az iPod feltalálójáról vagy a Facebook alapítójáról. Mindezek azonban csupán hamis elbeszélések, régóta a köztudatban élő mítoszok, amelyek azt feltételezik, hogy az egyén önmagában, a szűkebb és tágabb környezetétől függetlenül létezik. A társas, társadalmi tapasztalások csak másodlagosak. Ahogy a könyv szerzője is írja: „Az alkotókészségre vonatkozó nézeteinket nem azért alapozzuk a magányos zseni elképzelésére, mert igazak, hanem mert jó történetek kerekíthetők belőle.” Ez a megközelítés elhanyagolja a kreativitás társadalmi vonatkozásainak vizsgálatát, ezért Shenk szerint szerencsésebb hálózatmodellben gondolkodni, illetve az alkotótársak kapcsolatát vizsgálni. Utóbbit választotta a szerző is, így született meg a kötet.

Miért párban? Miért nem csoportban?

Michael Farrell (2001) szociológus a francia impresszionistáktól a pszichoanalitikus csoportosulások vizsgálatáig terjedő tanulmányában felfigyelt rá, hogy a csoportok ugyan táplálták a közösségi érzést, hallgatóságot biztosítottak, de az igazán fontos dolgok kettesben történtek.

Az alkotás alapegysége tehát a pár.

Gondoljunk csak Monet-ra és Renoir-ra, vagy Freudra és Jungra. A kétszemélyes kapcsolatok iránti vonzalmunk és az ebben rejlő alkotóerő sok mindennel magyarázható. Nyíltabban és mélyebben tudunk kapcsolódni egyetlen személyhez, hiszen a korai lelki fejlődésünk szempontjából legfontosabb kapcsolatunk is kétszemélyes volt. A párok meghatározó jellemzője, hogy mindkettőjüknek be kell vonódni a kapcsolatba, nem lehet elbújni. Legyen szó tehát akár több tíz vagy több száz emberről, a köztük lévő kétszemélyes kapcsolatok meghatározóak a csoport egészének szempontjából is.

A bensőséges viszony szakaszai – a találkozástól a kapcsolat felbomlásáig

A könyv ugyanazt az utat járja be, mint maguk a párok. A szerző több száz alkotópáros viszonyának vizsgálata után az alkotói kapcsolatok hat szakaszát azonosította.

  1. Találkozás

Már az első találkozáskor egyértelműen kirajzolódnak a későbbi kreatív alkotóközösség előfeltételei: az egypetéjű ikrekre hajazó hasonlóságok vagy a megdöbbentő különbségek. Többnyire azonban a közös érdeklődés hozza össze az embereket. Például közös ismerős mutatja be a későbbi páros tagjait egymásnak. Így talált egymásra Steve Jobs és Steve Wozniak is. Bill Fernandez mutatta be őket egymásnak, aki Jobs osztálytársa volt, és Wozniakkal egy háztömbben lakott. A való életben a sorsdöntő találkozások gyakran érdektelenebb kapcsolataink hozadékaiként jönnek létre.

Karen Fingerman pszichológus szerint például úgynevezett befolyásos idegenek révén tehetünk szert ilyen kapcsolatokra.

Befolyásos idegeneknek pedig azokat a szűk baráti körünkön kívül eső idegeneket nevezi, akik érdeklődést mutatnak ugyan irántunk, de közben kellő távolságban vannak tőlünk, hogy a köreinken kívül eső emberekkel is találkozzanak.

Emellett ott van a lehetőség, hogy egy közös érdeklődésüknek megfelelő helyszínen találkozzanak a páros tagjai. Michael Farrell mágneses térnek nevezte a közös érdeklődésű, hasonló célokat kitűző emberek valamiféle gyülekezőhelyét. Az egyetemek például egyértelműen mágneses terek. Így találkozott Kahneman és Tversky is, a viselkedéses közgazdaságtan későbbi megalkotói. Mágneses tér nemcsak intézmény lehet, hanem olyan pár órás esemény is, mint egy karácsonyi buli. Mark Zuckerberg egy ilyen rendezvényen találkozott Sheryl Sandberggel, aki három hónappal később a Facebook operatív igazgatója lett.

  1. Összefonódás

A közös identitás kialakításának fázisa, mikor a két különálló személy párrá válik. Az igazi partnerkapcsolat kialakulásáig vezető út sokszor hosszú és kanyargós. Először meg kell teremteni a páros tagjainak az egymás életében való folytonos vagy gyakran ismétlődő jelenlét lehetőségét, majd ki kell alakítaniuk a feltétlen bizalmat. A találkozás és a közös munka kezdete között így sok idő is eltelhet. Tolkien és C.S. Lewis például már három éve ismerték egymást, amikor megmutatták egymásnak a műveiket. Ehhez már szükség volt arra, hogy a felek kölcsönösen megbízhatónak tartsák egymást. Ha megtörtént az összefonódás, kialakult a bizalom, akkor a párok többnyire egészen jelentéktelen, hétköznapi tevékenységei szertartásokká nemesülnek. A fent említett írók például minden hétfőn egy pubban találkoztak, később pedig csütörtökönként Lewis lakásán. „Az összefonódás konkrét, kézzelfogható gesztusain túl a felek sajátos lélektani egységgé válnak.

Ez a legalapvetőbb kognitív funkciót, a nyelvhasználatot is áthatja"

– írja Shenk.

Kifejlődhetnek csak a páros tagjai által értelmezhető szófordulatok, akár egy saját nyelv is. A bensőséges viszonyban lévő párok könnyedén, felszabadultan, önmonitorozás nélkül beszélgethetnek, így az ötletek, az asszociációk is szabadon áramolhatnak, nem szükséges cenzúrázniuk a gondolataikat. Idővel a páros tagjai nemcsak saját szókészletet hoznak létre, de beszédritmusuk és mondataik szerkezete is egyre jobban hasonlít. Az egymáshoz közel álló partnereknek még a testtartása és légzési ritmusa is megegyezik. A „mi” szócska használatának egyre gyakoribbá válása is az összefonódás jele.

  1. Dialektika

Itt összpontosul az alkotómunka. A pár tagjainak szerepei elkülönülnek, de közben szorosan illeszkednek egymáshoz. Olyan mintázatoknak megfelelő szerepeket vesznek fel, mint az álmodozó és a cselekvő, vagy a sztár és a rendező. Sok kapcsolatra jellemző, hogy

míg az egyik fél fürdik a rivaldafényben, addig a másik meghúzódik a színfalak mögött.

Ilyen volt például Vincent Van Gogh és testvére, Theo köteléke. A festő-műkereskedő páros a sztár-rendező archetípus klasszikus megnyilvánulása. Lennon és McCartney kapcsolatában is megfigyelhető a szerepek egy gyakori mintázata. Lennon volt az, aki a kezdetektől fanyarabb, életuntabb, merengőbb, míg Paul mintegy ellenpólusként a derűlátás, a naivitás felelőse.

  1. Távolság

A kreatív alkotó kapcsolat hosszú távú fenntartásához a közelségen túl az optimális távolság megtalálása is fontos. Így a pár tagjai önálló tapasztalatokhoz is juthatnak, és folyamatosan frissen tartják a kapcsolatot. Vannak párosok, akiknek látszólag nem okoz gondot ennek az optimális távolságnak a megtalálása. Watson és Crick például órákig tudtak beszélgetni a DNS-ről közös irodájukban, de aztán ugyanilyen természetességgel dolgoztak tovább saját, külön projektjeiken. Voltak kevésbé sikeresek duók is az optimális távolság megtalálásában és megtartásában. Kahneman és Tversky, miután az egyikük Kanadában, a másikuk Kaliforniában vállalt munkát, fokozatosan eltávolodtak egymástól, és nem csak földrajzilag. Pedig telefonon naponta többször is beszéltek, illetve kéthetente találkoztak is.

  1. Vég nélküli játék

Az alkotópárosok tevékenységének csúcsán az együttműködés és a versengés dinamikusan váltakozik.

Ez a versengő együttműködés jó táptalaja lehet a kreativitásnak.

Például miután John Lennon megírta a Strawberry Fieldset, válaszul Paul McCartney előállt a Penny Lane-nel. Így elindul egy „egymásnak felelgetés”, egy nagyszabású párbeszéd. Ebben a szakaszban gyakoriak lehetnek a konfliktusok is, és előkerülhetnek a hatalmi kérdések.

  1. A kapcsolat felbomlása

A párokat ugyanazok az erők választják szét, amelyek összehozták őket. Többnyire felborul a köztük lévő egyensúly a környezetükben történő alapvető változás következtében. A közös alkotómunka ugyan véget ér, de a köztük lévő lelki kapcsolat nem veszik el, ezért a szerző azt feltételezi, hogy az alkotópárok kapcsolata soha nem ér véget.

Az olvasás cselekvésre ösztönöz

A Kreatív párosok című kötet megírását érezhetően sok kutatómunka előzte meg. Shenk számtalan tudományos kutatásra, személyes beszámolóra és történelmi bizonyítékra támaszkodott az írás során. Ajánlónkban a könyvben szereplő alkotópárosok közül ugyan csak néhányat említettünk meg, de az írás gazdagon tűzdelt a legkülönfélébb területeken alkotó párosok példáival, így mindenki megtalálhatja a számára legérdekesebbet. Megemlíti a szerző többek között Picasso és Matisse párosát, a South Park alkotóit, Matt Stone-t és Trey Parkert. Ugyanakkor Tiger Woods és labdaszedőjének kapcsolatába is betekintését nyerhetünk, de Warren Buffet és Charlie Munger, a két befektető közti viszonyt is megismerhetjük. Ahogy a borító is ígéri: a kötet valóban nemcsak a kreativitásról alkotott elképzelésünket formálja, de közös alkotásra is sarkallja az olvasót!

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=21s