Csoki vagy vanília fagylalt? Tengerparti vagy hegyvidéki nyaralás? Házasodjunk meg, vagy maradjunk egyedülállók? Számtalan döntést hozunk meg egy-egy napunk során. Vannak köztük olyanok, melyek nem tűnnek túlságosan fontosnak: rántottát reggelizzünk-e vagy müzlit, míg más döntéseink hosszú távúak és meghatározóak: melyik egyetemen tanuljunk tovább, vagy melyik álláshirdetésre adjuk be a pályázatunkat. Talán velünk is megtörtént már az, ha döntéshozatalról volt szó, úgy viselkedtünk, mint az őzek az autó reflektorfényében:

egyszer csak lefagytunk, cselekvésképtelenné váltunk.

Talán túlságosan féltünk attól, ha rossz döntést hozunk, az komoly következményt gyakorol majd saját életünkre, valamint másokéra is. Ez a gondolat ijesztő lehet, így gyakran beleeshetünk abba a hibába, hogy nem cselekszünk semmit, és hagyjuk, az események maguktól történjenek. Mindeközben mi erőtlennek, kevéssé hatékonynak érezzük meg magunkat. A nem cselekvés halogatáshoz vezet, a döntések meghozatalának elnapolása végül kétségbeesésbe, pánikba torkollik, míg végül megfogalmazódik bennünk a kérdés: „Most mit legyen?” A keresztúton állva Ha döntéshozatalról van szó, néha úgy érezhetjük magunkat, mint a Madárijesztő az Óz, a csodák csodája című filmből, aki a sárga köves út egyik kereszteződésében áll, miközben Dorothy azon tűnődik, merre menjenek tovább. A Madárijesztő az út mindkét irányába mutat, mintha nem volna biztos abban, melyik a helyes út. Dorothy kérdésére, hogy direkt cselekszik-e így, vagy csak nem tud dűlőre jutni, azt feleli, képtelen rá, mert nincs agya. Szerencsére nekünk, embereknek megvan a kognitív apparátusunk ahhoz, hogy pozitív és produktív döntéseket hozzunk. Alakítsunk win-win szituációt Chip és Dan Heath pszichológusok, a Decisive: How to Make Better Choices in Life and Work című könyvében a következőt fogalmazzák meg: az életünkben sokszor felmerül a kérdés, ami így szól: „Ezt tegyem inkább VAGY azt?”. Ehelyett érdemes inkább úgy gondolkodni a döntéshelyzetekről,

„van-e mód, hogy ezt ÉS azt is megtehessem?”

Meglepően gyakori eset, amikor valójában a két választható tevékenységből mindkettő megvalósítható. Amikor korlátozzuk a döntési lehetőségeinket, az gyakran abból fakad, hogy félünk újabb lépést tenni a célunk irányába. Pedig ha a fentihez hasonlóan gondolkozunk, a lehetőségeknek egy új világa tárulhat elénk. Miért ne ehetnénk egyszerre csoki és vanília fagylaltot is? Egy lépéssel hátrébb Igor Grossmann és Ethan Kross egyetemi professzorok olyan kutatást végeztek, melyben a résztvevőknek kétféle helyzetet kellett elképzelniük: az egyik szituációban fény derült arra: partnerüknek viszonya van, a másik helyzetben egy barát partnere volt hűtlen. A kérdőívek kitöltése után nem meglepő eredmény született: minél kevésbé érint bennünket egy élmény, annál bölcsebb tanácsadók vagyunk egy helyzetben. A távolság elve a döntéshozatalainkra is ugyanígy érvényesíthető. Suzy Welch újságíró kifejlesztette a 10/10/10 nevű eszközt a döntéshozatalok megkönnyítése céljából. Amikor döntéshozatali helyzetben vagyunk, érdemes három különböző perspektívából rátekinteni a döntés következményeire:

  • Hogyan érzem magam a döntésemtől 10 perc múlva?

  • Hogyan 10 hónap múlva?

  • Hogyan 10 év múlva?

forking-road-839830_960_720
Ha képesek vagyunk eltávolodni a döntéshelyzetek nyomásától, érzelmi kavalkádjától, könnyebb átlátnunk a helyzetet, és meghoznunk a számunkra megfelelő döntést.
De akár további nézőpontokat is figyelembe vehetünk. Például az amerikai őslakos törzsek életében központi elem az úgynevezett Hét Generáció elve. Ennek lényege, hogy döntéshozatalaink, életvitelünk megfontolása során nem csak saját érdekeinket, hanem a gyermekeink, valamint azok gyermekeinek életére gyakorolt hatásokat is figyelembe vesszük. A döntéseink annak mentén születnek, hogy azok milyen hatással vannak a környezet fenntarthatóságára, illetve hoznak-e bármilyen pozitívumot a bolygó szempontjából. Sajnos sok ember nehezen vált perspektívát, csak a saját életük jobbá tétele érdekében hoz döntéseket. Vegyük észre a kognitív torzításokat! Samantha Lee és Shana Lebowitz pszichológusok, a kognitív torzítások szakértői felhívják a figyelmünket arra: előítéleteink hatással vannak döntéseinkre is. Ebből emelnék ki néhányat:

  • „Turnébusz” hatás: azért hiszünk valamit igaznak, mert mások is úgy hiszik

  • Megerősítési torzítás: csak az olyan információkat építjük be a meglátásainkba, amelyek beleillenek előzetes elképzeléseinkbe

  • Strucc-hatás: az evidens információk figyelmen kívül hagyása, amikor „homokba dugjuk a fejünket”

  • Placebo-hatás: ha azt hisszük, valami működni fog, akkor nagy valószínűséggel működni is fog.

Néhány gyakorlati szempont, tipp a döntéshozatalokhoz:

  • Legyünk tisztában személyes értékeinkkel.

  • Döntéshozatalnál gondoljuk végig a pro és kontra oldalakat, illetve az adott döntés „költségeit” és előnyeit.

  • Kérdezzük meg magunktól, bölcsebbik énünk mit cselekedne.

  • Gondoljuk végig a lehetséges kimeneteleket, akár a legjobb, legrosszabb verziókat is.

  • Írjunk a döntési lehetőségeinkről a naplónkba.

  • Legyünk tudatában annak, hogy a „nem döntés” is egy döntés.

  • Kérjük ki megbízható emberek másodvéleményét.

  • Az intuíciónak is van helye a döntéshozatalban, nem feltétlenül az vezet eredményre, ha túlgondoljuk döntéseinket.

  • Próbáljuk meg elkerülni, hogy a helyzet analizálása lebénítson bennünket. Ehelyett próbáljunk meg rátekinteni korábbi rossz döntési mechanizmusainkat, és elengedni őket.

Döntéseink során ne féljünk hibázni, hiszen ezekből tanulhatunk igazán. Emellett emlékezzünk arra, semelyik döntés sincs kőbe vésve, bármikor meggondolhatjuk magunkat. A szerző Hátszegi Eszter pszichológus, iskolapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, pár- és családterapeuta jelölt.