„Anyu miért nem a legújabbat kaptam karácsonyra, Rolandnak az van!; Kérek még egy gumicukrot!; Még tíz percet, míg kikelek, légysziiii...!” Ezek a mondatok mindannyiunknak ismerősek lehetnek. Ha szeretünk valakit, még könnyebben beleesünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: a nemet mondás a szeretetlenség kifejezése. Tudunk nemet mondani anélkül, hogy utána mentegetnénk magunkat?
A munkahellyel kapcsolatban nagyon gyakran emlegetjük, hogy meg kell tanulnunk, hogyan utasítsuk vissza a feladatokat. Mi is írtunk már korábban többféle kontextusban a nemet mondásról. Viszont nem csak a főnökünknek kell nemet mondanunk. Sokszor bizony előfordul, hogy a gyermekünk zúdít ránk túl sok kérést, amire már nem tudunk és/vagy nem is akarunk igent mondani. Az, hogy képesek vagyunk valamire, nem azt jelenti, hogy az feltétlenül meg is kell valósítanunk. Tényleg folyton teljesítenünk kell mások kéréseit, ki kell szolgálnunk valakit, vagy eleget kell tennünk mások elvárásainak otthon is?
A karácsonyi időszakkal sokszor még inkább eluralkodnak az elvárások, kérések. Pedig a határok is fontosak. Ennek ellenére nem felemelő azt érezni, hogy egy gyerek szomorú, mert nem kapja meg, amit szeretne. Nem kellemes mosolygó arcocska helyett sírót, netán hisztizőt látni. Vannak olyan pillanatok, amiben egy „nem” válasz hosszú távú sérelmet és kárt okozhat. Viszont sok esetben felszabadulást hozhat, és a boldogsághoz vezető út része lehet.
Hogyan mondjuk nemet?
- Egyszer elég, de akkor magyarázattal
Ha elég határozottan mondunk nemet, akkor nincs szükség ismétlésre. Kommunikáljunk nonverbálisan, arckifejezésünkkel is és fogalmazzuk meg a „nem” okait. Az okok megemlítése kulcsmozzanat a nemet mondásban. Ha adunk esélyt a visszautasítás megértésére, növeljük a viselkedés kiiktatásának valószínűségét. Ha az első „nem” nem működik, akkor új megközelítést kell alkalmaznunk, például megpróbálhatunk módot találni az igen mondásra.
Ilyenkor engedni általános hiba.
Ne hagyjuk, hogy a gyerekek megtanulják átfordítani a nemet igenbe, hiszen akkor megtanulnak manipulálni minket!
2. Az igen is lehet nem
A túl sok nem könnyen haraghoz, sértődéshez, nehezteléshez vezethet. Viszont a jó hír az, hogy lehetséges nemre gondolni és közben igent mondani. Például ha egy gyerek a vacsora előtt édességet szeretne enni, mondhatjuk a nem helyett: „Igen, vacsora után ehetsz egyet.” Vagy ha egy játékért sír a boltban: „Igen, ha ez az, amit karácsonyra szeretnél, akkor megkapod.” Így megtanulhatja a gyermek, mi az a kompromisszum. Nem rögtön, de teljesítjük kívánságát.
3. Magánszféra
Ne hozzuk kínos helyzetbe a gyermeket nyilvánosan! Találjunk egy privát helyet ahol elmondhatjuk, miért mondtunk neki nemet. Ha a többi ember szeme és figyelme előtt kényelmetlen helyzetbe kerülünk, megszégyenítve, rosszul érezzük magunkat. Sokszor megsértődünk arra, aki ilyen helyzetbe kényszerít minket. Ugyanígy van ez a gyerekekkel is. Tartsuk tiszteletben a magánszférájukat! Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek a viselkedéseiket nagy arányban megfigyelés útján tanulják. Ugye mi sem szeretnénk, hogy a gyermekünk tiszteletlenül viselkedjen velünk nyilvánosan?!
4. Alternatívák és választás
Még ha el is kell utasítanunk egy kérést, kínálhatunk helyette más opciót. Egy másik választási lehetőség azt bizonyíthatja a gyermek számára, hogy ez nem a kérés visszautasítása. Például: „Nem, most nem eheted meg azt a cukrot, viszont ehetsz egy almát helyette. Mit szólsz? Szeretnéd?” Az alma alternatívája ráadásul megnyitja a kaput arra, hogy az alma cukorral szembeni előnyeit elmondjuk. Az pedig, hogy választhatnak, bátorítja a gyerekeket. Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a választás lehetővé tétele pénzügyi felelősségre tanít. Úgy érzik, kompetensek, az opcióik érnek valamit és figyelembe veszik a döntésüket. Jelen példában a gyermek dönthet úgy, hogy akarja az almát, de választhatja azt is: nem kér semmit.
A választást tehát nem csak kéréseknél alkalmazhatjuk. A bevásárlásnál például válasszunk ki néhány lehetséges reggelinek valót, majd kérjük a gyermek segítségét a döntésben. Semmiségnek tűnik eldönteni, hogy málnás, epres vagy fahéjas müzli legyen-e reggelire. Ám így elkerülhetjük, hogy valami olyan dolgot válasszon, amire nemet mondanánk. Valamint a saját döntése és a mi elfogadásunk miatt inkább távozik jó érzéssel a boltból.
Hogyan NE mondjunk nemet?
- Kiabálás
A verbális erőszak, agresszió egyik fajtája a kiabálás. A Child Development szerint rendszeresen ordibálni a gyermekkel ugyanolyan rossz, mint a testi fenyítés. Okozhat viselkedésbeli problémákat, az érzelmi fejlődést pedig negatív irányba befolyásolhatja. Ezek a lehetséges rossz következmények felül kell, hogy irják azt az „eredményt”, hogy ideiglenesen elhallgat a gyermek. A Journal of Family and Marrige szerint depresszióhoz és önértékelési gondokhoz is vezethet ez az erőszaknem. Ezek miatt is elengedhetetlen, hogy higgadtan tudjunk kommunikálni a gyermekünkkel. Erre vonatkozó tippjeinkről itt olvashattok.
2. Hamis remények
A szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy azt mondják: „Nem most, kicsim.” És ha nem most, akkor mégis mikor? Hogyha nem teljesítjük az ígéreteinket, a gyermek jogosan érezheti magát átvertnek. Adjunk konkrét időintervallumot, mikor teljesül a kívánsága. Például: „Nem most, kicsim. Most kelj ki az ágyból, hogy odaérj az iskolába. Viszont hétvégén addig alhatsz, ameddig csak szeretnél.”
3. Ellentmondás a partnerrel
Könnyen konfliktust szülhet a szülők között, ha az egyik nemet mondana egy kérésre, de a másik engedélyezi. Sokszor a gyerekek pontosan tudják, melyik dologban melyik szülő engedélye könnyebben megkaparintható. Viszont ne úgy lépjünk fel ez ellen, hogy teszteljük a gyereket, hogy a párunkhoz megy-e a tőlünk kapott „nem” után! Ezzel még inkább feljogosítjuk gyermekünket a manipulatív viselkedésre. Inkább ahhoz, hogy elkerüljük, kommunikáljunk partnerünkkel. Egyszerűbb megkérdezni, hogy ő adott-e már választ erre a kérdésre.
A nemet mondás művészet, amit nehéz elsajátítani. Sokszor könnyebb lenne engedni a gyerekek kívánságainak, majd a megelégedett, örülő arcokra tekinteni. Könnyebb kiabálni is, és utat engedni indulatainknak. De ha a hosszú távú negatív következményeket tekintjük, igenis kifizetődő a nyugodt és hatékony kommunikáció megtanulása. Hiszen így fenntarthatjuk a jó kapcsolatot a gyerekeinkkel, számukra pedig a kontroll és a késleltetés megtanulása is lehetővé válik.
További forrás: Itt
