Hogyan segít nekünk a Gestalt?, I. rész – észlelési torzításaink

Az egész több, mint a részek összessége – ha valaki csupán egyetlen mondatot hallott valaha a Gestalt-pszichológiáról, nagy valószínűséggel ez volt az. Az azonban, hogy ez a kitétel mit is jelenthet pontosan, és hogyan is jelenhet meg a gyakorlatban, már egy jóval összetettebb és mélyrehatóbb kérdés. Cikkünkben átfogó, de közel sem minden fogalmat felölelő ismertetést nyújtunk a pszichológiatudomány ezen, talán nem mindenki számára ismert megközelítéséről.

A Gestalt német eredetű szó, jelentése: alak, ezért a Gestalt-pszichológia kifejezés mellett gyakran találkozhatunk szakirodalmi olvasmányainkban az alaklélektan megfogalmazással is – a két megnevezés ugyanazt a fogalmat takarja, így cikkünk során mindkét változatot használni fogjuk.

Az alaklélektani iskola kezdetének az 1912-es évet tekinthetjük, amikor a fiatal pszichológus, Max Wertheimer megjelentette A mozgáslátás kísérleti vizsgálatai című írását. Wertheimer és két társa, Wolfgang Köhler és Kurt Koffka ekkorra már több észleléssel kapcsolatos megfigyelést is végzett, melyek alapján közösen kidolgozták egészlegességen alapuló tudományos világszemléletüket. „Az egész több, mint a részek összessége” – szól tehát a fentebb citált tételmondat. Nem kaphatunk reális információt csupán azáltal, hogy az egészet kitevő apró építőkockákat, részleteket önmagukban vizsgáljuk.

A valós megismeréshez ugyanis csak akkor juthatunk, ha a kis részek összeállnak egy naggyá, ezt a folyamatot pedig számtalan torzítás, illúzió befolyásolhatja az észlelés során annak érdekében, hogy mi már egy könnyen értelmezhető információt kaphassunk, a beérkező ingereket csoportosíthassuk és értelemmel ruházhassuk fel. A Gestalt-pszichológusok először öt efféle torzítást (észlelési törvényt) különítettek el, ezen jelenségeket pedig könnyen érthető vizuális példákon vezették le.

Elvek és gyakorlat

Az első törvény a hasonlóság elve: az egymáshoz egy bizonyos tulajdonság alapján hasonló elemeket közös halmaznak észleljük, tekintet nélkül azok elhelyezkedésére vagy egyéb más attribútumára. A második a közelség elve: az egymáshoz fizikailag közel álló elemeket szintén közös halmazként értelmezzük, hiába néznek ki tökéletesen ugyanúgy, mint a távolabb állók. A harmadik a zártság elve: ebben az esetben a sok, egymással nem érintkező részletet (pontot, vonalat) gondolatban összekötjük, így tesszük egésszé a képet – sokszor még belegondolnunk is nehéz, hogy önmagában hogyan néznek ki ezek a kis képalkotó alakzatok, ha nem nagy egészként vizsgáljuk őket (példának okáért a linkelt kép bal oldali ábráján, ha reálisan vesszük, nem látunk mást, mint három elforgatott V betűt, valamint három, Pac-Manre hajazó körcikkelyt). Hiába tűnik tehát értelmetlennek önmagában egy alakzat, mi egy másik, hozzá valamilyen módon csatlakozó forma segítségével

mindenképpen szeretnénk értelmet tulajdonítani neki.

A negyedik a közös sors elve: ezen elv szerint a közösen mozgó vagy közös irányt felvevő elemeket csoportosítjuk, a jó folytatás elve szerint pedig összetartozónak véljük az olyan elemekből álló alakzatokat, melyek egy logikusan magyarázható, folytatólagos ívre illeszkednek, és minél jobban kerüljük azt, hogy ezek a számunkra logikusnak tűnő ívek megtörjenek.

Ezek tehát a Gestalt észlelési alaptörvényei (bár idővel gyarapodott a számuk). A képek önmagukban azonban csupán különleges optikai illúzióként szolgálnak, és számos esetben a felületes szemlélő hajlamos azt gondolni, hogy az alaklélektan mindössze ezt a néhány érdekes, hümmögésre késztető felismerést adta a pszichológiatudománynak. Ennél azonban jóval többről van szó: ezek a törvények roppant könnyen átértelmezhetők más, későbbi pszichológiai iskolák megfigyeléseire is. Nem nehéz például párhuzamot vonnunk a szociálpszichológia csoportészlelési elveivel. Egy közösséget ugyanúgy hajlamosak vagyunk egy közös, kiugró tulajdonság szerint csoportba rendezni, legyen szó rasszról, vallásról, nemzetiségről, szexuális orientációról, politikai nézetről, vagy akár csak egy egyszerű egyenruha közös viseléséről – csakúgy, ahogyan az alakzatokat észleljük a hasonlóság elve szerint.

A közelség elve szerint is képezhetünk hasonló, felületes csoportokat, például közös metrókocsiban utazás szerint. A zártság elve (és sok szempontból a jó folytatás elve is) sok hiedelem alapját képzi mindennapjaink során, amikor egy önmagában érthetetlen, megmagyarázhatatlan eseményt kötünk össze egy másik történéssel, hogy értelmet adjunk neki (például haláleset kapcsán, de gondolhatunk akár a népi babonákra is) „ melyek hol igazak, hol nem.

Előtérnek hátteret, egyénnek mezőt!

Két fontos fogalomról kell még mindenképpen szót ejtenünk, ha meg szeretnénk érteni a Gestalt gyakorlati jelentőségét. Az egyik ezek közül az úgynevezett alak-háttér elkülönülés. Az alaklélektan felhívja figyelmünket az előtér és a háttér szétválasztásának fontosságára, annak érdekében, hogy a képet, információt a maga valódi prioritásának tudatában tudjunk megvizsgálni – ha ez nem sikerül, akkor úgy járunk, mint Edgar Rubin dán tudós híres példázatával, a Rubin-vázával (melyet kicsit feljebb görgetve láthatunk is), amit felváltva értelmezhetünk vázaként, valamint két, egymással szembeforduló emberi arcként is.

A másik fontos fogalom a híres Gestalt-tudós, Kurt Lewin által bevezetett mezőelmélet fogalma, melynek lényege, hogy az egyén és az őt körülvevő környezet (=mező) folyamatos kölcsönhatásban áll egymással.

Tettünk hatással van környező világunkra, ugyanúgy, ahogy a környezet is alakítja a mi cselekedeteinket.

A Gestalt-pszichológia kihangsúlyozza: ha meg szeretnénk érteni a magunk és világunk működését, akkor a kettő csakis egymás viszonylatában értelmezhető, hiszen a maguk kettősségében alkotnak kerek egészet – és gondolatmenetünk ezen részénél vissza is tértünk az alaklélektan legalapvetőbb elméleti keretéhez, az egészlegességhez, melynek szűrőjén keresztül gondolkodik mindenről a Gestalt. Azzal a kérdéssel pedig, hogy a fent említett észlelési torzítások, törvények hogyan függnek össze önismereti munkáinkkal, esetleg akár egy terápiával, cikksorozatunk következő részében foglalkozunk részletesebben.