Hogyan szeresselek? – az érzelmi elérhetetlenségről

Az egymáshoz való érzelmi kapcsolódásunk számos formában kifejeződhet. Azt, hogy milyen mértékben és módon kapcsolódunk egymáshoz, egyéni különbségeink mellett korai tapasztalataink is meghatározzák. Cikkünkben az érzelmi elérhetetlenség témakörét járjuk körbe.

Azt, hogy egy kapcsolatban milyen mértékben tárulkozunk ki vagy nyílunk meg érzelmileg, többek között, temperamentumunk, habitusunk vagy egyéni személyiségjellemzőink is befolyásolják. Legközelebbi kapcsolatainkban azonban, ideális esetben, úgy kapcsolódunk, ahogy az az adott felek számára megfelelő és érzelmileg kielégítő.

Általánosságban véve, ha elköteleződünk egy kapcsolatban, számítunk arra, hogy a kapcsolati partner hozzánk hasonló mértékben fogja viszonozni érzelmi bevonódásunkat és elköteleződésünket. Ez azonban – számos kapcsolódási törekvésünk ellenére – nem minden esetben következik be. De mi is lehet ennek az oka?

Érzelmi elérhetőség és az anyai szenzitivitás

Az érzelmi elérhetőség (emotional availability, EA) fogalma az érzelmek megosztásának kapacitását foglalja magában, egy diadikus, azaz két félből álló egészséges kapcsolat keretein belül. Érzelmi elérhetőségünk mértéke jelentősen meghatározza kapcsolataink alakulását, dinamikáját és minőségét, formálja annak érzelmi klímáját.

Anya-gyermek kötődés kontextusában az érzelmi elérhetőség kérdése alapvető fogalom. Az anya, vagy az elsődleges gondozó érzelmi elérhetősége, beleértve az érzelmi odafordulást vagy az érzelmek tükrözését, meghatározza a gyermek mentalizációs képességének kialakulását, amely, többek között, később a saját, felnőttkori érzelmi elérhetőségét is megalapozza.

A mentalizáció többtényezős jelenség. Egyrészről magában foglalja az érzelmek azonosítására és kifejezésére való képességet. Emellett olyan konstruktumokat ölel fel, mint az empátiára való képesség, az érzelmekre való fogékonyság, továbbá mások érzelmi állapotának „olvasása”, behatárolása.

Nem meglepő tehát, hogy a mentalizációs képesség kialakulása alapvetően meghatározza az egyén későbbi érzelmi elérhetőségének mértékét is.

Anya-gyermek kapcsolat tekintetében az érzelmi elérhetőség mértéke különböző tényezők mentén mérhető. Anyai oldalt tekintve ide tartozik az anyai szenzitivitás (azaz válaszkészség), a strukturálás (mint irányítás, terelgetés), az intruzivitás (a nem megfelelő kezdeményezés) vagy a hosztilitás (az anya érzelemszabályozási képtelenségének mentén), a gyermek részéről pedig a válaszkészség és az érzelmi bevonódás mértéke.

Ha ezen gyermekkori kapcsolódási igény a korai időszakban nem teljesül, azaz nem elégül ki, az a későbbi életkorban számos negatív következménnyel járhat. Ennek egyik megnyilvánulási formája lehet az érzelmi elérhetetlenség is.

Az érzelmi elérhetetlenség jellemzői

Az érzelmi elérhetetlenség nem önálló kórkép, számos különböző pszichológiai tényező mentén fogható fel – beleértve az egyedi kötődésmintázatot, a személyiségtényezőket, a megküzdési módokat vagy az érzelemszabályozás kérdéseit.

Az érzelmi elérhetetlenséget az érzelmek kifejezésének vagy kifejeződésének gátlása jellemzi. Az egyén hajlamos lehet lezárni az érzelmeit vagy gátolni azok kifejezését, olykor áttörhetetlennek tűnő falakat húzva érzelmei köré.

Gyakran jellemezheti érzelmi elkerülés vagy elhúzódás. Érzelmeit jelentősen internalizálja, azaz érzelmei elsődlegesen befelé irányulnak vagy manifesztálódnak.

Érzelmileg felfokozottabb szituációkban gyakran tűnhet közönyösnek, ridegnek, távolságtartónak. Az erős érzelmi gátlásból kifolyólag az érzelmileg elérhetetlen személy gyakran nehezebben is hangolódhat rá mások érzelmi állapotára.

Az érzelmi elérhetetlenség mögött meghúzódó motívumok között általában megtalálható az esendőségtől, az érzelmi kitárulkozástól való félelem. Ez sok esetben a gyermekkorból gyökerezik, ahol valószínűsíthetően az érzelmek kifejezéséhez – a környezet reakciói, válaszai mentén – szorongás, félelem vagy szégyen is társulhatott.

Az érzelmi elérhetetlenség háttere, okai

Korai érzelmi elhanyagolás

Az érzelmi elérhetőség mértéke a kora gyermekkori tapasztalatok mentén formálódik. Ha a gyermek nem kap elég figyelmet, érzelmi odafordulást, ha az anya nem kellően válaszkész, akkor az érzelmek kifejezése a későbbi életkorban is fenyegető lesz számára. Hiszen a gyermek, a kritikus időszakban nem kapta meg azt a megnyugtatást, gondoskodást, érzelmi odafordulást, amire szüksége lett volna. Ha ez elmarad, az illetőnek a későbbi életkorban is nehézségei adódhatnak saját érzelmi állapotának szabályozásában is.

Invalidáló környezet

Úgyszintén, ha a gyermekkorban egy érzelmileg invalidáló közeg volt hangsúlyos, ahol a gyermek érzelmeit vagy aktuális érzelmi állapotait nem vették kellően figyelembe, vagy nem fogadták el valósnak, az a későbbi érzelemkifejezés mértékére is hatással bír. Ha a környezet képtelen validálni a gyermek érzelmeit, akkor azok idővel elfogadhatatlanná válnak számára, kifejezésük szégyennel és elutasítottság érzésével párosul. Az egyén emiatt nagy valószínűséggel felnőttkorában is hajlamosabb lesz az érzelemkifejezés gátlására, hogy elkerülje annak – a korábban oly sokszor átélt – esetleges negatív hozadékait.

Későbbi kapcsolati tapasztalatok

Az érzelmi elérhetőség mértéke a felnőttkori kapcsolati tapasztalatok nyomán is tovább formálódik. Lévén, hogy az érzelmileg elérhetetlen személyek korai kapcsolati tapasztalatai jobbára kedvezőtlenek, előfordulhat, hogy felnőttkori kapcsolataikban is hasonló érzelmi nehézségekkel szembesül - ezen tapasztalatait és működését tovább formálhatja a partnere egyéni érzelmi igényei és kötődésmintázata is. Mindez persze nem általánosítható jelenség, emellett jobbára tudattalan folyamatok eredménye.

Az érzelmi elérhetetlenség tehát a legtöbb esetben kora gyermekkori tapasztalatok mentén alapozódik meg. Fontos megjegyezni, hogy kapcsolati kontextusban az érzelmi elérhetetlenség nem csak a közelségre vágyó partner, de az érzelmileg elérhetetlen fél számára is szenvedéssel bír – hiszen a kapcsolódás nehézségeit mindkét fél, egyaránt megtapasztalja.

Terápiás közegben az érzelmi elérhetőség mértéke is optimalizálható vagy növelhető. Az egyén belső élményeihez és érzelmeihez való kapcsolódás megsegítése, a bizalmi kérdések és a belső ellenállások, félelmek okainak és jellemzőinek feltárása segíthet az optimálisabb vagy egészségesebb érzelmi kapcsolatok kialakításában.