Mikor jó egy kapcsolat? Nincs általános recept, de egy biztos: mindig kettőn áll a vásár. Mi történik, ha valaki személyiségéből fakadóan nehezebb eset? Létezhet-e ilyen egyáltalán?
Gwendolyn Seidman és munkatársai (2016) kutatást végeztek arról, milyen kapcsolat van a személyiségjegyek és a kapcsolatok minőségének megítélése között. Többek között arra jöttek rá, hogy a legtöbb ember a melegséget és a hűséget többre értékeli egy párkapcsolatban, mint az anyagi helyzetet, külsőt vagy akár a partner szenvedélyességét! A kutatók azzal magyarázták az eredményeket, hogy a
MELEGSÉG ÉS A HŰSÉG AZOK, AMIKET NEM ÉLHETÜNK ÁT BÁRKIVEL,
míg a szépség, szenvedély vagy éppen gazdagság elég könnyen fellelhető az egyes partnerek között. Az utóbbi vonások ugyanis nem hordozzák a másikkal való törődés mértékét. Ha ezeket a külső tulajdonságokat keressük, akkor kevésbé valószínű, hogy partner számunkra társ vagy barát, és olyat hozhat az életünkbe, amit csak Ő tud, senki más.
Mi történik, mikor akaratlanul is belebukunk a belső tulajdonságok keresésébe? Mert megtörténik, elég gyakran. Sokszor elterelődünk a felszín irányába: elcsavarja a fejünket egy vonzó külső, vagy az illető humora.
Személyiségből fakad az önsorsrontás?
Az előbbieken túl az is előfordul, hogy rombolni kezdünk egy eleinte virágzó kapcsolatot. Seidman és munkatársai (2016) kiderítették, hogy azok, akikre nagyon jellemző a nárcizmus, hajlamosabbak aláaknázni az akár jól működő kapcsolatukat is. Hogyan is teszik mindezt?
A nárcizmus mint személyiségvonás valamilyen arányban mindenkire jellemző.
Bárki képes olyan lépéseket tenni, amivel mérgezheti a kapcsolatát, de a nárcisztikus vonások még hajlamosabbá tehetnek erre. A magas nárcizmussal élők önmagukat poztívabb színben, idealisztikusabban látják. A nagyon nárcisztikus személy azt hiszi, hogy ő igazán kívánatos partner, és ebből kifolyólag bárki számára vonzó lehet. Garantáltnak érzi, hogy mindig párra talál, emiatt a partnereket pótolhatónak tartja. Épp ezért az említett külső vonásokat helyezi előtérbe, mindig szebbet, gazdagabbat, viccesebbet stb. keres. Hiszen meg van róla győződve, hogy meg is kapja. A nagyon nárcisztikus személyiségek Seidmannék kutatása alapján aktív személyiségvonásokat hordoznak: ambiciózusak, magas az intelligenciájuk és extrovertáltak, ám kevéssé értékelik az erkölcsösséget és a melegséget. A személy-közeliség helyett inkább játszmáznak. A kutatás alapján úgy tűnik, a magas nárcizmusú személyek
SOKKAL NAGYOBB JELENTŐSÉGET TULAJDONÍTANAK A KÜLSŐ VONÁSOKNAK,
és hajlamosak az ebből fakadó elvárásaiknak alárendelni a partnereiket (vagy lehetséges partnereiket). Ez sarkalatos pontja lehet a kapcsolatvezetési problémáknak. Ahhoz vezet, hogy a partner hiába igyekszik megfelelni, ez nem megy neki. A „ráosztott” elvárások sokszor ellentétben állnak a saját vágyaival, így később komoly konfliktusok forrásává válnak.
A tiltólista
Megismertük tehát, hogyan lehet elhinteni a rosszul működő kapcsolatok magvait. Most lássuk, hogyan működne ez a gyakorlatban! A nárcizmusból fakadó leggyakoribb hibák alapján összeszedtük, mik azok, amiket semmiképpen se csináljunk, ha meg akarjuk óvni kapcsolatunkat!
- Állítunk fel olyan elvárásokat a másikkal szemben, amelyek csak a mi értékrendünkbe illenek, és ne foglalkozzunk a másik igényeivel. Arra kényszeríteni másokat, hogy a számunkra megfelelő képet mutassák magukról, neheztelést és elégedetlenséget szül.
- Kerüljük a bizalmat és a hűséget. A bensővé váló, érzelemfókuszú megközelítés a legfontosabb egy hosszú távú kapcsolatban. Ha csak a külső és egyéb pótolható értékekre fókuszálunk, esélyünk sem lesz elmélyíteni a kapcsolatot.
- Ragadjunk bele abba a csapdába, hogy csak a külsőségek számítanak. Ha elvárjuk valakitől, hogy az életünk részévé váljon, de mi nem tesszük magunkévá a belső értékeket a partnerünk sem fogja. Így kölcsönösen romboljuk majd egymást. Engedjük meg a párunknak, hogy kifejezhesse az egyéniségét, ezáltal bátorítsuk, hogy kiteljesítse önmagát – a kölcsönösség jellemzi majd ezt a dinamikát is!
- Szegjük meg a kiépített bizalmat. Azok, akik nagyon nárcisztikusak nem tartják sokra a hűséget viszont törekednek az elismertségre.
- Ne vegyük észre a saját gyengeségeinket. A magas nárcizmussal élők magasra teszik a lécet, ha másokról van szó, de önmagukat más mértékkel mérik. Ha nem ismerjük a gyengeségeinket, és nem tudunk beszélni a problémáinkról, partnerünk hamarosan belefárad a tökéletességigényünkbe.
Tanuljunk mások hibáiból, hogy kevesebbet tapasztalhassunk a saját kárunkon! Nem kell nárcisztikusnak lennünk, hogy a föntebb felsorolt hibákba essünk. Bár tény: ha azok vagyunk, lehet, hogy jobban jellemző ránk a lista néhány eleme. Ám akkor sem kell kétségbe esnünk, ha magunkra ismertünk! A fejlődés és a tanulás lehetősége mindannyiunk előtt nyitva áll.
