Sokan választják szakmának a magas szintű sportolást, és a kezdetektől tisztában vannak vele, hogy ez a hivatás csak bizonyos életkorig űzhető. Az élsportolók visszavonulását érdemes tehát egy előre látható pályamódosítás első lépéseként kezelni. Mitől függ vajon, hogy egy sportoló hogyan képes megküzdeni a visszavonulással? Milyen tényezők segíthetik az újrakezdésben? Cikkünkből kiderül!
A versenyszintű sportolás sokszor összeegyeztethetetlen a más irányú munkavállalással. A versenyzők egyre fiatalabb életkorban fejezik be pályafutásukat, így az újrakezdés nemcsak egy lehetőség, hanem szükségszerűség is.
Az élsportolók szerepváltása kapcsán felmerülő problémák többek között abból fakadnak, hogy pályafutásuk alatt a sportban vallott értékek és normák válnak meghatározóvá számukra. Sportkarrierjük lezárásával viszont ki kell lépniük az élsportolói szubkultúrából, fel kell vállalniuk a szélesebb társadalomban, más szubkultúrákban érvényes felfogásokat.
A sportolói visszavonulást kezdetben a nyugdíjazással párhuzamba állítva tanulmányozták, és annak negatív élményként való megélését hangsúlyozták – a változás általában stresszel jár, mely elsősorban a bizonytalanságból fakad. A sportolói karriert követő „civil” munkába való belépést a sportolók általában traumatikus eseményként élik meg. A korai kutatások egy folyamat lezárásaként kezelték a visszavonulás kérdését, és nem foglalkoztak az újrakezdés lehetőségével, napjainkban viszont már legalább ugyanakkora hangsúly van ezen is. A modern vizsgálatok rámutattak, hogy a változás elfogadása és az alkalmazkodás átlagosan egy évet vesz igénybe.
Nem mindenkiben vált ki azonban negatív érzéseket a sportkarrier befejezése. Az élsportolói tevékenység és életmód egészségkárosító hatásai miatt egyre kevesebb sportoló fejezi be pályafutását egészségügyi problémák nélkül. Így
A VISSZAVONULÁS ALKALMAT ADhat AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSÁRA,
az életvitel átalakítására is, ami megkönnyebbülést jelenthet a sportolónak.
A sportolói pályafutás befejezése egyaránt lehet normatív vagy nem normatív állapot, attól függően, hogy mi befolyásolja a sportoló döntését. Normatív váltásról beszélhetünk abban az esetben, ha a sportoló előre megtervezi a visszavonulását. A tervezett és tudatos befejezés nagymértékben megkönnyíti az új helyzethez való alkalmazkodást. Kevesebb nehézséggel szembesül az a sportoló, aki elégedett az elért eredményeivel, és pozitívan értékeli pályafutását. Érvényes lehet tehát az a mondás, miszerint a „csúcson kell abbahagyni”, hiszen a
KARRIERJÉVEL ELÉGEDETT SPORTOLÓ HATÉKONYABBAN KÜZD MEG
a visszavonulással és az újrakezdéssel. A sikeres átvezetésben kiemelt jelentősége van még az iskolai végzettség szintjének is, sőt egyéb tényezők is befolyásolják, melyek a visszavonult játékos sportban eltöltött előéletéből erednek. Ilyen például a sportszférához való szoros kötődésük, sikerorientáltságuk, és nem elhanyagolható az egészségi állapotuk sem.
A nem normatív váltás nincs a sportoló közvetlen irányítása alatt, általában egy előre nem tervezett, váratlan, önkéntelen történés következménye. Ilyen például a sérülés, mellyel nehezebb küzdenek meg a sportolók.
Fontos tehát, hogy a sportolók már sportkarrierjük elején tisztában legyenek a közelgő váltásokkal, változásokkal, ezekre kellőképpen felkészüljenek, és megfelelő képzettséget szerezzenek annak érdekében, hogy pályafutásuk után is sikeresen működjenek a mindennapokban.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
